Brigi igen fiatalon, 15 éves korában találkozott először a tetoválással, pontosabban azzal a folyamattal, ahogy elkészül egy minta. Azonnal szerelem lett! 17 évesen már felvarrta első mintáját, és innen lassú, de annál biztosabb út vezette el az ország egyik legismertebb tetováló szalonjába, a Celtic Moon Tattoo-ba...
- Mikor döntötted el, hogy tetováló leszel? Hogyan kerültél be a Celtic Moon csapatába? Brigi: Életemben először 15 évesen láttam hogyan készül egy tetoválás, akkor eldöntöttem meg akarom ezt tanulni. 17 évesen készítettem az első tetkót, az volt a szerelem pillanata! Innen viszont már nehezebb út jött és sokáig csak hobbimnak éreztem a dolgot. 2009ben diplomáztam, mint ápoló, de gondolom, nem kell elmagyaráznom végül miért nem mentem az egészségügybe dolgozni. Úgy döntöttem itt az ideje komolyan venni a hobbim, vagy abbahagyni örökre, ha nem tudok benne előrébb lépni. Némi félretett pénzemből befektettem egy új tetováló gépbe, meg egy jobb fajta színsorba és fölhívtam a barátaim, hogy nem-e kell ingyen tetkó. Közben egy irodában dolgoztam, mert enni kell, hihi! Egy év után úgy határoztam elszegődöm egy szalonba. Gondolkodtam külföldön is, de előbb megnéztem az itthoni hirdetéseket. Így találtam a Celticre, ahova egész kevés esélyt gondolva elküldtem a jelentkezésem. Eltelt két hónap, nem jött levél, gondoltam magamban „persze, nem én kellek” de épp arra sétáltam aznap és gondoltam beköszönök Jamesnek (akit még Balcsiról személyesen is ismertem). Rövid panaszkodásom után kiderült, én vagyok, aki nem vette föl a telefont! Ööö… igen, az irodában nem mindig tudtam… Másnap rohantam vissza a kis portfóliómmal, azóta itt vagyok !
- Hozzád milyen stílusjegyek állnak közelebb? Brigi: Úgy érzem még változóban vagyok, de ami hamar kiderült, hogy a színsor jó befektetés volt. Szeretem a színes, természet közeli témákat. Nagy hatással van rám James, így én is egyre jobban szeretek fotókat, elismert festők műveit alapul venni, mindezt nem csupán másolva, hanem mozgalmas tetoválássá alakítva fölvarrni. Az én stílusom egy nőiesebb, meseszerűbb világ, de elsősorban a vendégeimhez igazodom.
- Vannak-e kedvenc témáid, kedvenc motívumok, amelyeket szívesebben tetoválsz? Brigi: Odáig vagyok az állatokért! Sőt ezt a kört szűkítve macskamániás vagyok! Jöhet minden ami élő, amit természet-anyu kitalált, illetve amit fantáziával ebből tovább lehet fejleszteni (sárkányok, főnixek, angyalok, kabátos zsebórás nyulak ). Persze, nekem is az a legjobb, amikor a vendégem nagyjábóli ötletekkel fordul hozzám, és engedi hogy egy kicsit a saját lelkemből is beletegyek a tetoválásába.
hirdetés
- Elmesélnéd nekünk egy munkád születését? Itt van pl. ez a remekmű! Mesélnél róla, hogy hogyan is született ez a téma, miről szól?
Brigi: Fiatal vendégem elég konkrét ötletekkel érkezett: egy furcsa fát szeretett volna, hajó ablakokkal, egyik ágán hintázó kislánnyal, másik ágán akasztott emberrel. Na erre én is furcsán néztem, kicsit beszélgettünk a dologról mit is jelent ez? Ez egy fura jelenet az életről ennyi. A belső oldalon látható Boci, aki Máté legjobb barátját jelképezi ( a srácnak Boci a beceneve). Tehát a megrajzolás következett, ahol jól jött, hogy évekig képregényeket, meg rajzfilmfigurákat rajzoltam, elindult a fantáziám… Szóval, ez a furcsa és boldog világ lett belőle, ahol a tücsök ciripel, a kenyérpirító jó helyen van a fa tetején és ahol a bociknak már megadatott az egyenjogúság és tej automatákból egy százasért fejhetnek maguknak tejet, haha! Nagyon jó volt ezt a tetkót elkészíteni és persze Máté azóta a folytatás lehetőségét is említette, csak annyit mondott, szivárványt hányó pandamacik… Ó igen, alig várom!
- Végezetül... Hűtlen lennék magamhoz, ha nem tenném fel ezt a kérdésemet, amelyet a hölgy tetoválóknak mindig felteszek: Lányként nehezebb érvényesülni a szakmában? Brigi: Ezt végig kell gondoljam, igent vagy nemet egyértelműen nem tudok mondani. Talán kicsit más a helyzet, mint minden olyan szakmában ahol kevesebb a csajszi. 9 éve még nagyon extra esetnek számítottam, és volt aki elkezdte terjeszteni rólam hogy Kiss Adrienn lánya vagyok (hehehe szegényke valamivel meg akarta magyarázni magának a helyzetet!). Mostmár szerencsére egyre több a női művész. Azért mondom, hogy szerencsére, mert itt is kell a változatosság, a vendégek is igénylik. Talán haverkodni nehezebb… A tetkósok zöme bemegy a másikhoz az üzletbe, kezet fognak, isznak később egy sört, és már lehet is beszélni a szakmáról… Még két sör és már haverok. Én, ha ugyanezt megpróbáltam, azt hitték akarok valamit, haha! Mint mindent, ezt is elkezdeni nehéz. Aki tetoválóként érvényesülni szeretne, annak egyaránt kell jó művésznek, jó emberismerőnek és jó üzletembernek lennie, ez meg szerintem mindenkinek nehéz feladat.
