James – Egy kis szakma sorozat 2. rész

Az előző részben megpróbáltam összefoglalni, milyen szempontok alapján érdemes mintát választani. Igyekeztem megadni a minta kiválasztásához szükséges támpontokat, illetve felvázolni, hogy a kérések közül nagyjából mit lehet megvalósítani.

Mivel ez a cikksorozat leginkább a vendégeknek szól, úgy gondolom, érdemes lenne pár szót ejteni az árakról és az árképzésről.
Mint minden más szakmában, nálunk is változóak az árak, és ezeket az egyes tetoválók vagy stúdiók határozzák meg. Az árképzésnek alapvetően három különböző formája lehet. Az első a kis méretű mintákra vonatkozik. Mivel ilyen esetekben rövid az adott munkára fordítandó idő, de az anyagköltség ugyanakkora, mint egy nagyobb méretű tetoválásnál (a minimál ár mindig a legkisebb mintákra vonatkozik), ilyenkor az ár a méretre vonatkozóan lesz meghatározva (ebben az esetben általában nincsenek nagy eltérések az egyes tetoválók vagy stúdiók árai között). A második árképzési kategória, amikor egy nagyobb mintára valamilyen végösszeg van kitalálva. Ez nem igazán kedvező megoldás a tetoválónak, de a vendég számára talán ez a legjobb lehetőség arra, hogy már a munka megkezdése előtt világosan lássa, mennyibe fog kerülni az adott tetoválás. Manapság a harmadik lehetőség vált általánosan elfogadottá, mégpedig az, hogy a tetoválók órabérben dolgoznak. Az órabérek eltérőek lehetnek, általában azonban mindenki arra törekszik, hogy saját árfekvését
a többiekéhez igazítsa. Attól válik igazán érdekessé a helyzet, hogy a tetoválóknak vitathatatlanul más a tempójuk, stílusuk, technikájuk, tapasztalatuk és tudásuk. Amikor egy tetoválásra nem egy konkrét végösszeget mondanak, ami a teljes munkát lefedi, hanem órabért, akkor ugyanaz a tetoválás két különböző tetoválónál – az előbb említett okok miatt – tulajdonképpen két eltérő árat eredményez. Van, aki lassabban dolgozik, van, aki gyorsabban – persze ha csak ezen múlna a különbség, akkor mindig a lassabb tempójú tetováló lenne a drágább –, de nem ez a döntő, mert lehet, hogy aki lassabban halad, jobban belemerül a részletekbe, és ettől válik lassúvá. Az igazság az, hogy minden szempontot megvizsgálva a legtöbb esetben kiderül, hogy a gyengébb minőség jelenti a drágább tetoválást. Teszem azt a vendég elmegy egy profi tetoválóhoz, akinél drágább egy alkalom, mint egy gyengébb képességű tetoválónál, és ebből azt a következtetést vonhatja le, hogy a profinál jóval drágább a minta. A legtöbb esetben azonban ez nem igaz. Mert aki mestere szakmájának, bizony nem sokat agyal munka közben, nem fárad el annyira, nem keresgél a tetovált felületeken – tudja, mit csinál –, ezért sokkal gyorsabb tapasztalatlanabb kollégájánál.
A meglepő végeredmény pedig általában az, hogy a korábban drágábbnak vélt (profi) tetováló munkája lesz az olcsóbb, gyorsabban elkészül és a minősége is jobb lesz. Tudni kell, hogy a látszat gyakran csal, ezért érdemes utánajárni a dolgoknak. A minőség nem olcsó, de megfizethető. Azt viszont már sokszor tapasztaltam, hogy a meggondolatlan vendég óriási összegeket fizetett ki utólag azért, hogy lézerrel eltávolíttassa a nem kellően átgondolt, olcsó tetoválását, és aztán újra tetováltatta ugyanazt a bőrfelületet, ezúttal olyan mintával, amit előre átgondolt, és bárhol, bármikor vállalható volt. Ez vonatkozik a lézerezés nélküli takarásokra is (egy takarás sokkal hosszabb ideig tart, mint egy normál érintetlen bőrfelületre történő tetoválás, ráadásul bármilyen mintával nem is lehet minden tetoválást takarni).
Hozzá kell tenni, hogy ebben a tetoválóknak is nagy felelősségük van! Mindenkinek tudásához mérten kell elvállalnia azt, amit saját belátása szerint meg tud oldani. Sajnos sok esetben előfordul, hogy a tetováló túlvállalja magát, talán azért, hogy legyen munkája, vagy mert nincs tisztában saját képességeivel, de előfordulhat, hogy a stúdió, ahol dolgozik kényszeríti erre a lépésre. Megrendelőként leginkább úgy tudjuk kiküszöbölni az ilyen problémákat, ha portfólió alapján választjuk ki a tetoválót, akinél varratni szeretnénk (és bízunk benne, hogy a megtekintett portfólió
a sajátja!). Természetesen ez azt jelenti, hogy nem csupán a minőséget kell figyelembe venni, hanem a stílust is. Magyarországon is egyre jellemzőbb, hogy a tetoválók szakosodnak bizonyos stílusokra, ezért érdemes olyan alkotót választani, aki azt az irányvonalat képviseli, ami leginkább passzol saját elképzeléseinkhez. Időt és energiát kell szánni arra, hogy mindenki megtalálja tetoválóját, akinek segítségével megfelelően körüljárhatja a kiszemelt témát. Attól sem szabad visszariadni, ha várólistával találjuk szemben magunkat! El kell fogadni, hogy egy jó szakembernek hosszú várólistája lehet. A magyar tetoválók jelentős része karrierépítés céljából vagy a jobb lehetőségek miatt külföldre jár fesztiválozni és vendégművészként dolgozni. Így tud szakmailag fejlődni, és nagyobb vendégkört kialakítani. Ennek eredménye, hogy egyre hosszabb lesz a várólistája. Ergo a várólista bizalomra adhat okot.
Anyagilag is érdemes felkészülni a tetoválásra, ha valaki mondjuk egy nagyobb projektbe szeretne belevágni. Több alkalmat igénylő tetoválásoknál figyelni kell arra, hogy ne teljen el túl sok idő az egyes alkalmak között, tehát legyen meg rá időben a szükséges anyagi keretünk, illetve (a várólista miatt) előre legyenek lefixálva az időpontjaink (ha ki lehet számolni, akár az összes). Ez azért kiemelkedően fontos, mert ha túl sok idő telik el az egymás utáni alkalmak között (mondjuk évek), akkor a tetováló a saját tervét sem tudja majd követni, kiesik a ritmusból, elfelejti korábbi gondolatmenetét, vagy lehet, hogy ennyi idő elteltével máshogy készítené el a folytatást mint korábban, ráadásul így saját portfólióját sem tudja kellőképpen bővíteni. Arról nem is szólva, hogy ennyi idő alatt a felhasznált technika is változik.
Ha úgy érezzük, megtaláltuk a számunkra legmegfelelőbb tetoválót, figyeljünk oda személyes benyomásainkra! A vendégnek bíznia kell tetoválójában.
A tetováló esetenként gorombának tűnhet, ha például nem teljesen ért egyet a vendég minden elképzelésével, vagy alakítani akar azokon. Ez a legtöbb esetben a megrendelő érdekeit szolgálja. Hagyjuk kibontakozni a tetováló véleményét, ha például túl sok minden van összezsúfolva egy kompozícióban, vagy megfogalmazhatatlan a téma, ha elcsépelt vagy klisészerű az ötlet, és még sorolhatnám. A tetováló tudni fogja mit és hogyan kell összeállítania ahhoz, hogy a vendég a lehető legjobb változatot kapja. A tervet személyre szabva, papíron vagy a bőrre felrajzolva maximálisan legjobb tudása szerint fogja elkészíteni. Ha megtaláltuk azt a tetoválót, akinek
a portfóliója meggyőzött minket, ne aggódjunk akkor sem, ha nem látunk előre megrajzolt tervet tőle. Sok esetben közvetlenül a bőrre felrajzolt minta jelenti a legjobb megoldást. Vannak olyan helyzetek, amikor kimondottan problémás lehet, ha az alkotó előzetesen megrajzolja a mintát, és az alapján tetovál. Ilyen például a realista portrétetoválás.

Nem véletlenül írtam, hogy „realista”, mert portrét sokféleképpen lehet tetoválni (karikatúra, rajzolt, képregényes, minimál stílus stb.). A realista portrétetoválás elengedhetetlen feltétele egy jó fotó!
Az adott képnek nem csupán a felbontása kell jó legyen, hanem a színe, a kontrasztja, a megvilágítása, a fénye és a rajta látható reflexek is. Ezért érdemes profi fotóshoz fordulni, ha például valamelyik családtagunkat szeretnénk magunkra tetováltatni.
Ha nem egy családtagot, hanem mondjuk, valamilyen híres ember képmását választjuk, és az interneten keresgélünk, akkor is fontos a minőség (ahogy már leírtam: méret, szín, kontraszt). Legegyszerűbben úgy érhetjük ezt el, hogy a Google-keresőbe beírjuk a keresett nevet, rákeresünk a képekre, ráklikkelünk a keresőeszközökre, ott beállítjuk a „nagy” méretet (így kizárólag a nagy felbontású képeket látjuk, amiket minőségi romlás nélkül lehet nagyítani és nyomtatni). Ha nem találjuk a megfelelő képet, érdemes megpróbálni eltérő nyelveken beírni a keresett szót, vagy más szavakkal helyettesíteni az eredeti kifejezést. A képet, függetlenül attól mennyire jó, a tetoválónak a munka megkezdése előtt érdemes leellenőrizni, ha kell korrigálni vagy – ahogy a cikk első részében írtam –„széthúzni” a torzulás kiegyenlítése érdekében. Ehhez a folyamathoz a Photoshop a legjobb választás, lehet más programokat is használni, de én ezt ajánlom.

Hadd mutassam be egy példán keresztül, hogy ez hogyan történik…

A következő lapszámban folytatjuk…

James

X

Pin It on Pinterest

X
Share This