Tetoválóművészek sorozat – Jason Stephan

Az USA-ban, a Virginia állambeli Richmondban található a Loose Screw Tattoo, melynek neve (laza csavar) jelzi, hogy az itt dolgozó világhírű művészek, többek között Jesse Smith és Jason Stephan, más megközelítésből szemlélik saját szakmájukat, mint ahogy azt a legtöbb alkotóktól megszokhattuk. Ha összességében vizsgáljuk jelenlegi interjúalanyom, Jason Stephan művészetét, már az első munkáinál szembeötlik az a „laza csavar”, amivel a témák kigondolásától kezdve felkéréseit megközelíti. Egy teljesen egyedi, egységes stílusjegyekből álló képi világ kapui tárulnak fel előttünk, a képzeletbeli Carkayours földjére lépünk, ahol minden teremtmény sajátos karakterrel lett megalkotva, és ezer szállal kötődik a fantáziabirodalom többi lakójához.

Nagyjából tíz éve, hogy a new school – comics stílusra specializálódtál, gondolom igazi felüdülés volt számodra ez a váltás, azt követően, hogy korábban éveken át egy „flash art” típusú stúdióban dolgoztál?
Ha a rajzaimat nézzük, a kezdettől ebben a stílusban alkotok. Remélem a szakmában eltöltött évek alatt fejlődtem valamennyit, de a kiindulási alap nem sokat változott. Karrierem kezdetén az jelentette a legnagyobb gondot számomra, hogy ügyfeleim nem egyedi tetoválásokat kértek, én pedig nem voltam elég bátor ahhoz, hogy megmutassam, mire vagyok képes.

Amikor utoljára 5 évvel ezelőtt beszélgettünk a floridai King Street Body Gallery tetoválója voltál, azóta nagy változás történt a karrieredben, hiszen egy ideje a virginiai Richmondban található Loose Screw Tattoo-ban dolgozol, Jesse Smith közvetlen kollégájaként. Szakmailag mennyit jelent az ő személyes jelenléte az életedben, hogy érzed a közös munka elősegítette művészi látásmódod fejlődését?
Kétségtelen, hogy a Loose Screw-nál töltött idő elindított bennem egyfajta folyamatot. Más kérdés, hogy pályafutásom során mindig igyekeztem a lehető legjobban teljesíteni, úgy gondolom, hogy azokban a stúdiókban, ahol korábban megfordultam, szakmailag mindig egyre jobb lettem. A Loose Screw-nál azonban teljesen más a helyzet. Azt itt tapasztalt légkőr felülmúl minden korábbit. Mindenki, aki nálunk dolgozik rendkívüli módon motivált, művészi szempontból elkötelezett és rátermett, különösen igaz ez Jesse-re. Természetesen mindez rám is ösztönzőleg hatott, egyre magasabbra emeltem saját magam előtt azt a bizonyos lécet. Nálunk a stúdióban mindenkinek megvan a maga egészséges egója, éppen annyi amennyi egy tetoválóművésznek szükséges ahhoz, hogy maradandó alkotásokat készítsen. Ugyanakkor ha egy felkérés azt követeli, képesek vagyunk engedni, és tancsért fordulni egymáshoz, annak érdekében, hogy száz százalékosan kiderüljön egy adott mintáról az adott testrészen, hogy megfelelően fog-e mutatni ott ahova elterveztük, és hogy máshogy, a saját elképzelésünknél jobban is létre lehetne-e hozni valamilyen formában. Mindig igyekszem a lehető legtöbbet kihozni magamból, és minden tanácsot szívesen fogadok, ami segítséget nyújthat ebben.

Munkáid valóságos színkavalkáddá változtak, sajátos figuráid pedig egy teljesen egyedi hangulatú világot teremtettek. Honnan származik az a sok különös karakter, ami betölti Jason Stephan világát?
A legtöbb „teremtmény” természetesen saját képzeletem szülötte. Számomra egy új kép kigondolása, és az abból fakadó ötlet kidolgozása a legizgalmasabb feladat a művészetben. Tisztelem a hagyományos megközelítést, de nem szeretnék megmaradni ezen a szinten. Szeretem a fantáziadús dolgokat. Valami olyasmit szeretnék alkotni, ami nem létezik a valóságban, de leküzdhetetlen vágyat érzek arra, hogy megalkossam, hogy általam váljon valóra. Egy másik tényező, ami segíti kreativitásomat, egy elképzelt hely, neve: CARKAYOURS, ezt Jesse-vel és más művészekkel együtt alkottuk meg. Ennek az álomvilágnak a létrehozása rengeteg további ötletet szült az évek során.

Milyen felkérésektől indul be igazán a fantáziád?
Jobban szeretem, ha vendégeimnek csak valamilyen alapelképzelésük van arról, mit szeretnének tetováltatni, és nyitottak a művészetemre, mintsem, hogy valamilyen konkrét ötlettel álljanak elő. Néha az emberek olyan aprólékosan leírják, mit szeretnének viszontlátni a bőrükön, hogy a kezemben tartott ceruza a papíron rajz közben szinte magától mozog. Könnyebb műfaj ez, kétségtelenül, de kioltja a kreativitást.

Hogyan éred el, hogy megrendelőid éppen az általad preferált stílust akarják tőled?
Előfordul néha, hogy olyanok is jelentkeznek, akik valamilyen másfajta stílusban akarnak tetoválást tőlem, mint amilyenben dolgozom. Általában valamilyen virágot, vagy valami hasonló egyszerűbb ábrát szeretnének, az egyetlen ok, amiért felveszem velük a kapcsolatot, az egy újabb színekben bővelkedő tetoválás elkészítésének lehetősége. Ilyenkor megmutatom nekik néhány korábbi munkámat, és elmagyarázom, hogy az én tetoválásaim jóval mozgalmasabbak, mint amit ők szeretnének. Azt is megemlítem, hogy egyedi tetoválásokat szoktam készíteni, és nem reprodukciókat. Ha ezeket a feltételeket el tudják fogadni, akkor belevágunk… Ha nem, akkor javasolok nekik valaki mást az általam ismert művészek közül, akinek stílusa közelebb áll eredeti elképzelésükhöz.

Szemléletmódban jelentős hasonlóság fedezhető fel a te alkotásaid és Jesse Smith munkái között, megszoktátok beszélni az új ötleteiteket?
Ő a legközelebbi barátom, rendszeresen beszélgetünk művészetről. Azt hiszem ezeknek a beszélgetéseknek köszönhető, hogy barátok lettünk. Amikor 2002-ben először találkoztunk mindketten egy flash shopban dolgoztunk, és legtöbb tetoválásunkat asztalon heverő portfóliók alapján varrtuk. Már akkor nagyon hasonló volt az érdeklődésünk, ami a művészetet és az egyes művészek megítélését illeti. Ez volt a közös nevező, ami kapcsolatunk alapját képezte, innen indulva barátságunk lassan kibontakozott. Az üzletben gyakran együtt töltjük a napot, de ilyenkor nincs túl sok időnk arra, hogy leüljünk rajzolgatni vagy festeni. Én egyedül nevelem a lányomat, így amikor éppen nem tetoválok, akkor legtöbbször vele vagyok.

Milyen életmódbeli változásokat jelentett, hogy Floridából Virginiába költöztél?
A legnagyobb változás a magánéletemben következett be. Amikor ideköltöztem házasember voltam. Én voltam a kenyérkereső, a feleségem pedig, ahogy más rendes családokban is szokás, a lányunkról gondoskodott. Miután elváltunk, az életem nagyon besűrűsödött. A lányom az idő jelentős részében velem él, és ezekben a periódusokban csakis iskolaidő alatt tudok tetoválni. Ez meglehetősen szokatlan napszak a tetováláshoz, de megbirkóztam a feladattal. Őszintén szólva, már úgy látom, ez a lehető legjobb dolog, ami történhetett velem. Megtarthattam a karrieremet, amit kimondhatatlanul szeretek, és sok időt tölthetek a lányommal is. Ahogy említtetem sokkal sűrűbbé vált az életem, de egyben teljesebb is lett.

A családod többi része Floridában maradt?
A testvérem és az édesanyám jelenleg is ott él. Igyekszem minél gyakrabban meglátogatni őket, de meg kell mondanom, jobban szeretek Virginiában élni és dolgozni.

A new school/comics stíluson kívül milyen tetoválások tetszenek még?
Úgy gondolom a rajzfilmes stíluson kívül leginkább a neo-tradicionális tetoválások állnak közel hozzám. Sok más szakmabelihez hasonlóan vonzódom a tetoválás gyökereit képező alapmintákhoz. Tetszenek az újragondolt, modern stílusban ábrázolt hagyományos rajzok.

Kit tartasz a new school ezen belül a képregényes stílus legnagyobb alakjának?
Nem akarok részrehajlónak tűnni, de ezt az embert szerintem vitathatatlanul Jesse Smith-nek hívják. Érdekes, mert amikor találkoztunk, más művészeket tartottunk az említett irányzat úttörőinek, felnéztünk rájuk, tiszteltük őket. Ezek a tetoválók a mai napig példaképnek számítanak, úgy gondolom azonban, hogy időközben valamikor Jesse észrevétlenül felkúszott a lista tetejére. Ebben szerintem az játszott szerepet, hogy lényegesen összetettebb művészi környezetet, egyedi grafikai világot dolgozott ki, mint előtte bárki, korábbi szereplői folyamatosan visszaköszönnek legújabb műveiről, mind-mind ugyanannak a sajátos univerzumnak egyes tagjai. Rajta kívül talán még Gunnar mondható olyan művésznek, aki magasabb szintre emelte ezt a stílust. Napjainkban jó pár alkotó készít több szempontból is részletesen kidolgozott tetoválásokat, ahogy jómagam is. Számomra úgy tűnik, hogy a new school irányzat jelenleg ebbe az irányba halad, fejlődik. Nem csupán egyetlen, élénk színekkel készült tetoválásról beszélhetünk tehát ezeknek az alkotásoknak a kapcsán – bár ilyeneket én például továbbra is szívesen készítek. De akkor vagyok leginkább elégedett a munkámmal, amikor egy komplex történetet, a főalakot körülölelő világ aprólékos kidolgozásával együtt vihetek bőrre.

Már te is a 40 kellemetlenebbik oldalán állsz, így életed felénél, hogyan értékeled művészetedet?
A korommal kapcsolatosan egyedüli bánatom, hogy jóval többet vihettem volna véghez karrierem első tíz évében. Akkoriban talán nem jó helyen, vagy nem a megfelelő lelki és szellemi állapotban voltam ahhoz, hogy valóra váltsam művészi elképzeléseimet. Karrierem szempontjából ugyanakkor kimondott boldogsággal tölt el, a hely és a helyzet, amiben most vagyok. Valószínűleg vannak jóval fiatalabb tetoválók, akik művészi szempontból már jelenleg is messze lepipálnak engem, de úgy érzem ezzel alapvetően nincs gond. Én a tetoválásban olyan szintre értem, amiről karrierem kezdetén álmodni sem mertem. Soha nem gondoltam például, hogy egy magyar magazinnak fogok majd egyszer interjút adni. Amiért azonban igazán hálás vagyok a sorsnak, hogy még mindig lobog bennem a tűz, ami arra ösztönöz, hogy egyre jobb legyek, és ebből kiindulva, remélem, hogy a hátralévő éveim alatt művészetem továbbra is folyamatosan fejlődni fog.

Hogy érzed, feltehetően milyen irányba halad majd a következő években karriered?
Ahogy mondtam ma is mindent beleadok, úgyhogy remélem szakmai fejlődésem tovább tart a következő években is. Vagy így lesz, vagy lehet, hogy egy fiatalabb és tehetségesebb művész színre lépésével én jelentéktelenné válok. Remélem azonban a tetoválás világában mindig lesz számomra hely. A tetoválás az a műfaj, amit igazán szeretek.

Hosszú távú céljaid?
Nem tervezek túlságosan előre. Ha a jövőre gondolok, mindössze egyfajta kiszámíthatóságra, valamiféle biztonságra vágyok a következő tíz évben, részben önmagam, de elsősorban a kislányom számára. Addig éppen felnő, és remélhetőleg egy boldog és sikeres életút kezdetén áll majd. Azt hiszem attól a pillanattól kezdve felszabadultabban gondolkodhatok saját sorsomról is, mi tévő legyek, hogyan alakítsam hátralévő éveimet, hogy azok is érdekesek legyenek. Úgy érzem, ha eljutok erre a pontra, bármi megtörténhet…

Amikor céljaid eléréséről volt szó, mindig meglehetősen kitartó voltál: mielőtt elkezdted volna tulajdonképpeni karrieredet, évekig házaltál rajzaiddal a különböző stúdióknál, és a sokadik elutasítás sem szegte végleg kedved. Hogy látod, a nyilvánvaló tehetségen túl ez vezetett oda, hogy világhírű tetováló lettél?
A sikereim szerintem egyetlen egyszerű alaptulajdonságra vezethetők vissza, ez az elkötelezettség. Soha nem volt olyan élményben részem, hogy egyszer csak minden varázsütésszerűen magától rendeződött, és nagyszerűvé vált az ember életben. A jelenlegi siker egy hosszú folyamat eredménye, amely azzal kezdődött, hogy a tetoválásra tettem fel az életem. Természetesen mindig voltak terveim. Bombáztam a magazinokat, expókon vettem részt, és később a közösségi médiában is szerepeltem. Mindez bevallottan azt célozta, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Kiderült, hogy járható útra tévedtem, és elismerésben részesülhetek segítségével. Számomra azonban továbbra is a rajzolás maradt a legfontosabb, s a cél, hogy egyre jobb legyek ebben. Soha nem gondoltam magamra úgy, mint aki istenáldotta művészi tehetséggel rendelkezik, reálisan nézve inkább csak mindig jónak tartottam magam. Az iskolában voltak, akik jóval ügyesebbek voltak nálam, ahogy ez jelenleg a tetoválóközösségen belül is igaz. Az egyetlen dolog, amiben tényleg jó vagyok, az a belső késztetésem, mely arra ösztönöz, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból. Ennek a képességnek köszönhetem azt a megtisztelő helyet, amit ma a szakmán belül elfoglalok.

Érzel valamiféle felelősséget, amit a hírnév terhe tesz rád?
Nem tudnám megmondani. Az, hogy olyan művészekkel dolgozhatok együtt, akiket nagyra becsülök, bizonyára segít abban, hogy ne szálljak el magamtól. Mindig igyekszem időt szakítani azokra az emberekre, akik megszólítanak, vagy kérdéseket tesznek fel nekem. Volt néhány rossz tapasztalatom karrierem kezdetén, amikor megpróbáltam elérni néhány olyan művészt, akiket nagyra tartottam, kiemelkedően tehetségesnek gondoltam. Lehet akár életem legrosszabb napja amikor felkeresnek, de ezt másokkal nem fogom tudatni. Ha valamilyen személyes okból elutasítóan viselkednék, a másik emberben annyi maradna meg ezzel kapcsolatban, hogy ő beszélni akart velem, esetleg szerette volna felvenni velem a kapcsolatot, de én érzéketlenül viselkedtem, talán meg is sértettem. Ezzel végleg lejárathatod magad az emberek előtt. Én úgy tartom, az ember emlékezzen arra, honnan jött, emlékeznünk kell a szerényebb kezdetekre, semmiképpen sem válhatunk önteltekké.

Az élet más területein is jellemző rád ez a magatartás?
Jelenleg mindössze két szenvedélyem van az életben: a művészet és a kislányom. Amikor festek, úgy érzem megszállott leszek. A lányom azonban még a festészetnél is fontosabb nekem, a legfőbb célom, hogy jó apa legyek. Az ő személye arra késztet, hogy minden szempontból fejlődjek és jobbá váljak.

Mesélnél arról a tetoválásról, amit a 18 éves születésnapodra kaptál: ki lepett meg vele, mit ábrázolt, hol készült, és mennyire vagy mai fejjel elégedett vele?
A 18. születésnapomon saját magamat leptem meg egy tetoválással. Egy kis méretű sárkány került a hátamra. Eredetileg egy nagyobb tetoválást szerettem volna, de mivel korábban soha nem jártam tetoválóstúdióban, fogalmam sem volt, mennyibe kerülhet egy minta. Bármelyik sárkányt választottam, kiderült, hogy az ára jóval meghaladja a rendelkezésemre álló összeget. Így megfordítottuk a dolgot, megmondtam mennyi pénzem van, és megmutatták, mit kaphatok érte. Mindenféleképpen varratni akartam, így megelégedtem egy kisebb ábrával is. Természetesen ma is vállalom akkori döntésemet. Mielőtt rájöttem volna, milyen egy igazán jó tetoválás, sok rossz döntést hoztam saját bőrrajzaimat illetően, úgyhogy szerintem ez is belefér, egyébként semmivel sem rosszabb, mint a tetoválásaim többsége.

Milyen más tetoválásaid vannak, és mit jelentenek neked?
Képtelenség egyenként felsorolni az összes rajtam látható mintát. A varrásaim szerintem inkább rólam mesélnek, mintsem számomra jelentenének valamit. Valami ilyesmit mondhatnak: „Hé, nézz csak ide! Egy sor elhamarkodott döntést hoztál, és túl hülye vagy ahhoz, hogy kijavítsd őket!” A dolgok azóta természetesen sok szempontból megváltoztak körülöttem. Akkoriban csak azt tudtam, hogy minél több tetoválást akarok. Nem volt internet, és azok a tetoválók, akikbe véletlenszerűen belebotlottam nem tereltek a megfelelő irányba. Persze idővel megtanultam a leckét, de addigra a testem fele már tele volt. Éppen ezért én több időt töltök ügyfeleimmel, hogy egy határozott elképzelés alakuljon ki bennük, és az valósuljon meg tetoválás formájában.

Kiknek engedted meg, hogy jeleket hagyjanak a bőrödön?
Sokan dolgoztak rajtam, de a legtöbbjük nevét nem említem, mert ahogy mondtam, sok gyenge minőségű mintát szereztem be tőlük. Persze vannak olyan tetoválásaim is amelyeket kimondottan szeretek, ezeket Dave Tevenal, Jesse Smith, Joey Hamilton, Marco Hyder, Scott Olive és Emil Edge készítették. A saját testemen látható minták közül Chris Garcia munkái állnak legközelebb hozzám. Nem mindegyik ábra készült abban a stílusban, amiben magam is dolgozom, legtöbbjük fekete-szürke alkotás. A lányom portréja a kedvencem.

Az ismert emberek közül szerinted kinek vannak a legjobb tetoválásai?
Furcsa, de ha belegondolok egyetlen olyan híres embert sem tudok említeni, aki jó tetoválásokat viselne. Szégyen, hogy a népszerűség, és a rendelkezésre álló korlátlan anyagi források ellenére milyen rosszul döntenek egyesek, ha tetoválásról van szó. Mintha egyáltalán nem törődnének azzal, kivel tetováltatnak. Valamelyikükről csak kiderül egyszer, hogy jó ízléssel rendelkezik.

És ki az, aki egyértelműen gagyi tetoválásokat visel?
Justin Bieber. Legalábbis azok a mintái, amiket egy cikkhez mellékelt fotókon láttam, nagyon gyengék voltak. Persze lehet, hogy azóta néhány új és jobb tetoválást is begyűjtött…

Ha kiválaszthatnál egy ismert embert, akire bármit felvarrhatnál, ki lenne az, és milyen mintával lepnéd meg?
Howard Stern (híres amerikai rádiós és tévés személyiség – a szerk.). Nem igazán érdekelne mit kér, – egyébként, nehezen tudom elképzelni, hogy olyan témát választana, amit „coolnak” tartanék, valószínűleg a művészetemet sem értékelné igazán – ennek ellenére szívesen leülnék vele, és varrnék rá valamit, ami örömére szolgálna, és tudnám, hogy megtartja, elvégre annyiszor megnevettetett már életem során, ezzel hálálnám meg a vidám perceket.

Festményeket is készítesz, ezekre is kíváncsiak vagyunk…
Igen, valóban szoktam festeni. A tavalyi évben igyekeztem minél több időt szakítani erre a szenvedélyemre. Évente átlagosan 3-5 festményt készítek, ehhez képest 2014-ben legalább 15 művet vittem vászonra. Próbáltam néhány eredeti alkotást létrehozni, hogy legyen mivel illusztrálni idén megjelenő könyvünket, amit más művészekkel együtt állítunk össze. Eddig semmit nem hoztam nyilvánosságra ebből az anyagból, igyekszünk olyan dolgokat bemutatni a kötetben, ami teljesen új a közönség számára.

A tetováláson kívül mit szeretsz leginkább?
Igyekszem uralni a saját sorsomat. Egész életem során általában úgy történt, hogy kijelöltem magamnak egy bizonyos irányt, és haladtam feléje, amíg közbe nem jött valami. Akkor a váratlan esemény hatására rendszerint, teljesen másfelé kellett tovább indulnom. Tudatos vagyok, és azt hiszem megtanultam egyet s mást, ami jobbá teheti az életemet: enni, edzeni, leépíteni magam körül a negatív embereket, önmagamban a romboló gondolatokat, összeszedettebbé válni, célokat tűzni ki, és dolgozni elérésük érdekében. Tudom, hogy ezek nyilvánvaló dolgok. Számomra is azok, de valamilyen oknál fogva régebben mégsem szántam rájuk elegendő időt. Úgy gondolom, a 40-t betöltve életem fele eltelt. Szeretném, ha a második fele átgondoltabb lenne, mint amilyen az első volt. Önfejlesztés, személyiség fejlesztés minden téren, ez vált be nekem, ebben hiszek.

Mi a két legfontosabb dolog az életedben?
Természetesen a lányom, Dahlia, és az, hogy művészileg továbbfejlődjek.

Jason Stephan
3313 A West Cary Street
Richmond, VA 23221
804-342-1981
www.jasonstephantattoos.com
www.instagram.com/jasonstephantattoos
www.facebook.com/jasonstephantattoos

Pin It on Pinterest

Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás