Tetoválóművészek sorozat – Luka Lajoie

Kanada Québec nevű tartományában Montrealtól 38 kilométerre északra a Szent Lőrinc-folyó partján található 80 ezres Repentigny nevű kisvárosban él és dolgozik Luka Lajoie tetoválóművész, akire először Carlos Torres hívta fel a figyelmünket, amikor az egyik legígéretesebb fiatal tehetségnek nevezte fél évvel korábbi beszélgetésünk során. Luka alkotásai természetesen nem ismeretlenek a magyar tetoválásrajongók számára, realisztikus munkái gyakran feltűnnek témába vágó internetes oldalakon, jó sok lájkot és elismerő hozzászólást zsebelve be a világ minden pontjáról. Kíváncsiak lettünk miként látja egy kanadai művész a tetoválás globális helyzetét, és saját helyét ebben a specifikus világban…

Láthatóan realisztikus stílusban tetoválsz, munkáidat mi különbözteti meg a többi realisztikus művész alkotásaitól?
Őszintén szólva nem hinném, hogy van olyan sajátos vonás, ami valóban egyedivé tenné a tetoválásaimat, vagy amiről egyértelműen kijelenthető lenne, hogy csakis az én stílusomra jellemző. Dolgozom azonban rajta, hogy ez a későbbiekben ne így legyen. Szeretném elérni, hogy a rajzaimban tetten érhető legyen valami, ami csakis az enyém, és így a tetoválásaimat is könnyen fel lehessen ismerni. Jelenleg azáltal törekszem saját stílusom kialakítására, hogy a szívemet, lelkemet beleadom minden egyes munkámba.
Mit szólsz ahhoz a véleményhez, hogy egyesek szerint a realista ábrázolásmód nem állítja valódi művészeti kihívás elé az alkotókat, mert ezeknek a tetoválások a megszületéséhez nem kell átformálni, újragondolni a látottakat, pusztán ábrázolni kell azokat. Egyet tudsz érteni ezzel a kijelentéssel?
Nem tudok egyetérteni vele, de megcáfolni sem tudom. Szerintem két különböző dologról van szó. A realista stílusban a kreatív folyamat valamivel egyszerűbb, mint más stílusirányzatoknál. Igazából azonban nem izgatnak azok az emberek, akik szerint a realista stílus egy kevésbé kreatív műfaj, ez az ábrázolásmód ugyanis teljesen más művészeti készségeket igényel, mint a többi.

Tény, hogy java részt a realisztikus ábrázolás utóbbi évtizedben tapasztalható robbanásszerű fejlődése eredményezte a tetoválás jelenlegi népszerűségét. Mi a véleményed, vajon a fiatalok miért vonzódnak ennyire a tetoválásnak ehhez az ágához?
Az átlagemberből a realista stílus látványa általában elismerést vált ki. Az emberek feltehetően azért vonzódnak ehhez a stílushoz, mert véleményük szerint az ilyen stílusban készült rajzok vagy festmények komoly művészi felkészültséget igényelnek. És persze azért is, mert ez a stílus kissé beteges!

Kanadában, hogyan alakult a tetoválás népszerűségének útja?
A TV-műsorok és közösségi hálózatok sokat segítettek.

Milyen életkorban, milyen élmények hatására határoztad el, hogy tetoválóművész leszel?
Tizenkét éves koromban tanúja voltam, ahogy a bátyámat tetoválták, és magával ragadt az esemény hangulata. Hat évvel később az ebayről rendeltem egy alap tetoválókészletet, hogy gyakoroljak vele, szinte azonnal beleszerettem ebbe a szakmába. Minden nappal jobb lettem, és a szenvedély is egyre erősebben égetett belülről. Kijelenthető, hogy gyakorlatilag megszállottja lettem a tetoválásnak.

Nehéz út vezetett a sikerekig?
A sikerhez vezető belső utamnak jelenleg sincs vége még. De az az ösvény, amelyen idáig eljuttatott rögös volt. Türelem, kemény munka és szenvedély formálta a látásmódomat.

Kezdetben kik voltak a példaképeid?
Pályám során két kiváló művésszel hozott össze a sors, Bruno Oeuvray és Yoan Jacques személyében. Ők voltak, akik segítettek kibontakoztatni művészi szemléletemet, első két szakmában töltött évem során velük dolgoztam. Megtanították nekem az alapvető technikai fogásokat, művészettel kapcsolatos kérdésekben is sokat tanultam tőlük, ugyanakkor az önbizalmat is segítettek kifejleszteni, ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy tovább haladhassak az utamon. Szánjatok néhány percet arra, hogy interneten megnézitek a munkáikat, mert szemkápráztatóak.

Kiket tartasz példaképeidnek a kortárs tetoválók közül?
Nagy rajongója vagyok Nikko Hurtado, Phil Garcia és Rich Pineda művészetének.

Mit jelent számodra az, hogy tetováló lehetsz?
Azt jelenti, hogy a lehető legjobb életet élhetem, olyat amilyenről álmodni sem mertem volna: jó és érdekes emberekkel találkozom, utazom, művészettel foglalkozom és önmagam főnöke vagyok. Mi mást kívánhatnék még az élettől?

A realizmuson kívül milyen más tetoválóstílusok érdekelnek?
A létező stílusok mindegyike tetszik. Az utóbbi időben Timmy B művészetébe zúgtam bele. Őrület ahogyan keveri a new school, a comic, és a realista stílusokat (egy kicsit utálom is emiatt…). Komolyra fordítva a szót, igazán ösztönzőleg hat rám.

Milyen szakmai sikerekkel lennél elégedett tíz év múlva?
Természetesen továbbra is a tetoválásból szeretnék megélni, de festőként is szeretnék hasonlóan sikeres lenni, mint tetoválóként. Szeretném, ha minél több ember megismerné és felismerné alkotásaimat. Nincs annál kielégítőbb érzés egy alkotó számára, mint amikor más művészeket ihlethet meg.

Milyen fázisokból építed fel készülő műveidet?
Határozottan szükségem van az adott téma ismeretére, és a választott színvilág tanulmányozására. Tetoválás közben mindig szemem előtt lebeg a készülő munka tervezett végső formája. Igyekszem megtartani az egyensúlyt, a sötét és világos, a meleg és hideg árnyalatok között. És tudom, hogy nagyon türelmesnek kell lennem, mert a vége ilyenkor mindig messze van még. Ha úgy érzem, aznap már nem tudok tökéletesen összpontosítani, abbahagyom a munkát.

Mi alapján történik a témaválasztás?
Csak meghallgatom az emberek ötleteit, és kiválasztom azt, ami a legjobban tetszik közülük. Szívesen készítek portrékat film és tv műsorok karaktereiről, a legtöbbjükhöz általában valamilyen formában már viszonyulok, hiszen a filmekből ismerem őket, ezáltal sokkal érdekesebb a feladat. Keresni kell egy új megközelítést. Ha van egy jó sztorid és egy jó képed, számíthatsz rám.

Szakmailag mi számít a legnagyobb kihívásnak?
Hogy elégedett legyek az elkészült tetoválással.

A tetováláson kívül mi jellemez téged leginkább?
Rém egyszerű pasi vagyok, élvezem az életet, olykor talán túlságosan is…

Ha a tetoválás a ma ismert formájában nem létezne, feltehetőleg mivel foglalkoznál?
Szívesen lennék festő, vagy persze ha lehetne akár szuperhős is.

Bartha Barna

Pin It on Pinterest