Kortárs művészek sorozat – Shawn Barber

Shawn Barber, a világhírű festőművész és tetováló elfoglalt ember, általában csak a legismertebb szakmai lapoknak ad interjút, megtiszteltetés magazinunk számára, hogy ilyen részletes írást közölhetünk művészetéről. Shawn nevét természetesen régóta ismerjük, mégis fontos szempont volt a vele való kapcsolatfelvétel tekintetében, hogy Carlos Torres említette őt, mint az egyik olyan művészt, akitől sokat tanult a festészetről. Shawn festményei a kezdetektől ezer szállal kapcsolódnak a tetováláshoz, művészete igen népszerű hazájában, az Egyesült Államokban, de Európában is sok rajongója akad. Olvasóink márciusban és áprilisban két részes cikkből ismerhetik meg legjobb alkotásait, és a motivációt, amely az évek során művészi szemléletét formálta.

Festményeidet tagadhatatlanul inspirálják az általad látott tetoválások, ugyanakkor te is nagy hatással vagy a tetoválóművészekre szerte a világon. Te, hogy látod, a téged ért vagy az általad keltett hatások erőteljesebbek?
Szinte minden téma, amit megfestek vagy tetoválok, az engem körülvevő világot tükrözi. Elsősorban vizuális újságírónak tartom magam, leginkább az általam korábban látott művészi alkotások, a legkülönbözőbb területeken tevékenykedő művészek – beleértve a tetoválókat is – hagytak nyomot bennem.

Hogyan indult a karriered? Már gyerekként is egy ilyen sikeres és egyedinek mondható művészi pályáról álmodtál?
Kamaszkoromban sokáig képregényrajzoló szerettem volna lenni. Nagyjából huszonöt éves lehettem, amikor beiratkoztam a főiskolára, és újból felfedeztem önmagam számára a művészet. Leginkább a festészetben rejlő erő ragadott magával. Korábban soha nem gondoltam volna, hogy éppen ezt az utat fogom bejárni.

Volt olyan pillanat az életedben, amikor olyan kapu nyílt ki előtted, amin ha beléptél volna, egészen más irányba haladt volna tovább az életed?
Életem során sokféle munkám volt, köztük nem egy a vendéglátóiparhoz kapcsolódott. Dolgoztam éttermekben, de néha gyárakban futószalag mellet is, rövid ideig az építőiparban is tevékenykedtem. Munkáscsaládból származom, rokonaim közül sokan még ma is betonnal, aszfalttal, vízvezeték-szereléssel, csatornázással és egyéb építőipari tevékenységekkel foglalkoznak, úgyhogy szerencsém volt, hogy a barátaim és a családtagjaim támogattak abban, hogy a művészettel foglalkozhassak. Csak a húszas harmincas éveim fordulópontján döntöttem el végleg, hogy ebbe az irányba akarok haladni. Addig több ajtó is nyitva állt előttem, de én végül a művészet felíratún léptem be.

Amikor festesz, általában milyen módszer szerint dolgozol?
Elsősorban a figuratív művészet érdekel, abból is a realista irányzat. A festményeimet olajfestékkel készítem. Alkotásaim kapcsán igyekszem elkerülni a bejáratott útvonalakat, a festészetben leginkább a kísérletezés vonz.

Milyen technikákat alkalmazol?
Mint mondtam szívesen kísérletezek. Alapvetően a sötét tónusokból indulok a világosabb felé, vékony vonalaktól építem fel a bonyolultabb formákat. Több különálló rétegben viszem fel a festéket a vászonra, ezekből alakulnak ki képeim mélységei. Így a festmény bizonyos területein több réteg festék kerül egymásra mint máshol. Az összes részletet aprólékosan kidolgozom, ezáltal kívánom kitágítani a létezés és a tér határait.

Egyszerre csak egyetlen festményen dolgozol?
Általában egyazon időben jó néhány, akár tucatnyi festményen is dolgozom, az aktuális kiállítások, a magán- illetve üzleti megbízások függvényében. Vannak hónapok, amikor 3-4 festményen dolgozom csupán, de vannak olyanok is, amikor 15-30 darabot készítek egyszerre. Megtanultam tudatosnak lenni, ennek függvényében osztom be az időmet.

Általában honnan meríted az ötleteidet?
Leginkább a mindennapi élet és a történelem bizonyos jelentős pillanatai ihletnek meg. Annyi ötletem van, hogy mit kellene megfesteni, hogy sajnos nem találok rá elég időt.

Mikor tűnt fel az első tetoválás valamelyik festményeden?
Nehéz kérdés ez, nem könnyű pontosan visszaemlékezni erre. Az elmúlt húsz évben ugyanis ezerötszáznál is több képet festettem. Talán valamikor 1995-ben lehetett, s ha jól emlékszem egyik önarcképem volt.

Mi fogott meg téged a tetoválásokban, vagy a tetovált emberek látványában?
Nem emlékszem pontosan azokra a tetoválásokra, amiket először láttam, de valószínűleg valamilyen általam kedvelt zenészen lehettek. Magam is mindig szerettem volna tetoválásokat viselni. Az első mintámra 1986-ban tettem szert. Egy pókembert ábrázoló rajz került fel a lábamra.

Hogy állsz mostanában a tetoválások gyűjtögetésével?
A testem kb. 70%-át tetoválások borítják. A hátam nagy része csupasz egyelőre, és itt-ott máshol is akadnak még “fehér foltok” a bőrömön.

Van egy nagyon híres portréd Paul Booth-ról, az milyen körülmények között született?
Évekkel ezelőtt találkoztam Paullal New Yorkban. A „Tattooed Portraits” sorozatomat megelőzően is számos sötét hangulatú képet festettem már, és persze ismertem Paul művészetét és tetoválásait. Egyszerűen csak megkérdeztem tőle, hogy készíthetek-e egy portrét róla. Festettünk is együtt, és Paul tetovált is engem, szóval innen származott az ismeretség. Ő egy őszinte ember, aki lelke mélyéig tiszteli a művészetet, és rajong is érte. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy Paul saját mesterségének, a tetoválásnak egyik úttörője.

Bob Tyrrell egy másik híres tetoválóművész, akinek megfestetted a portréját. Kik szerepelnek még a „gyűjteményedben”?
Hosszú a lista, ha kimondottan a portrékról, a figuratív munkákról kérdezel akkor a következő neveket tudom sorolni: Kim Saigh, Henry Lewis, Grime, Mike Davis, Paul Booth, Bryan Bancroft, Bob Roberts, Dan Dringenberg, Chuck Eldridge, Bill Salmon, Jack Rudy, Shige, Juan Puente, Guy Aitchison, Jason Kundell, Phil Holt, Adrian Lee, Chris Garver, Stanley Moskowitz, Rick Walters, Tennessee Dave, Mark Mahoney, Goodtime Charlie Cartwright, Civ, Mike Wilson, Bert Krak, Steve Boltz, Philadelphia Eddie, Kate Hellenbrand, James Spencer Briggs, Brendan Rowe, Nathan Kostechko, Mutsuo, George Campise, Luke Stewart, Yutaro Sakai, Trevor McStay, Todd Noble, Damon Conklin, Mike Giant, Asiea, Jeff Rassier, Greg Rojas, Michelle Myles, Justin May, Atom Messmer, Bryan Childs, Tim Kern, James Kern, Nikko Hurtado, Kari Barba, Jeff P, Omar Edmison, Jo Harrison, Julie Becker, Craig Driscoll, Patrick Conlon, Kat Von D, Dave Fox, Darcy Nutt, Holly Ellis, Shannon O’Sullivan.

Egyes témáid azt a látszatot keltik, hogy művészi szempontból nem áll távol tőled a megbotránkoztatás. Hogyan fogadta például a közönség és a kritikusok a 2010 előtt bemutatott maszturbáló apácákról készült sorozatodat?
Meglepő, vagy ha úgy tetszik némileg talán sajnálatos, de a legtöbben kimondottan pozitívan viszonyultak ahhoz az anyaghoz. Akkoriban, amikor azokat a festményeket készítettem egy jelentős útelágazáshoz érkeztem az életemben. Sok mindenen változtatnom kellett életvitelem, és művészetem szempontjából. Döntéseim között szerepelt egy olyan elhatározás, hogy kevesebb szabályt fogok követni, mint korábban. Ezeket a provokatív festményeket elkészíteni katartikus élmény volt, vidáman és spontán módon fogtam hozzá a munkához. Jelenlegi énem azonban már szinte semmilyen módon nem kapcsolódik azokhoz a festményekhez, arra mindenesetre jók voltak, hogy segítsenek átlendülni életem egyik válságos szakaszán.

Hogy látod, egyáltalán lehetséges még valamilyen művészeti alkotással jelentős hatást kiváltani az emberekből?
Szerencsére nem különösebben érdekel a nyilvánosság véleménye vagy reakciója saját műveimmel kapcsolatban. Szerintem az ábrázoló művészet, azon belül pedig a figuratív festészet leginkább az alkotót körülvevő környezet eltérő hatásaira való személyes reakciók kifejeződése. Arról is meg vagyok győződve, hogy a legtöbb művész olyan alkotásokat készít, amelyeket el is tud adni valamilyen formában. A művészek ebből a célból gyakran egyeztetnek galériatulajdonosokkal, hogy minél több olyan témát tudjanak feldolgozni, amire érzékelhető kereslet mutatkozik a piacon. Az “eladható művészet” határozza meg a legtöbb alkotó portfólióját. Nem tagadom, én is készítek ilyen jellegű munkákat, értékesítem is azokat, de műveim zöme mégis inkább életem impulzusaira, élményeire adott személyes reakcióimat tükrözi.

Saját alkotásaid közül melyik a kedvenc műved/sorozatod, és miért éppen az?
Nincs kimondott kedvencem, de van jó pár festményem, amivel elégedett vagyok, ezek a maguk idejében sikeresek voltak. Egy ötlet valóra váltása, és az, hogy ezen folyamat alatt új utakat találjak a művészetben, leginkább ez motivál, ez késztet arra, hogy egyre nagyobb kihívást jelentő, újdonságnak számító képeket készítsek.

Karriered kezdetén kiknek az alkotásai inspiráltak?
Túl sokan vannak ahhoz, hogy mind felsoroljam őket, de íme néhány név közülük: Diego Velazquez, Egon Schiele, Alphonse Mucha, Jerome Witkin, Edgar Degas, Auguste Rodin, Norman Rockwell, Coles Phillips, Francis Bacon, Jenny Saville, Hiroshige, Euan Uglow, Gustav Klimt, Jean Leon Gerome, Andrew Wyeth, Robert Williams, J.C. Leyendecker, Robert Henri, Sue Coe, Kathe Kollwitz.

Milyen könyvekből tanultál?
Robert Henri: ‘The Art Spirit’, Krishnamurti: ‘The First and Last Freedom’, Ben Shahn: ‘The Shape of Content’, Richard Schmid: ‘Alla Prima’.

Milyen intézményekben tanítottál festészetet?
Néhány évig tanítottam Floridában a Ringling College of Arton, de San Franciscoban az Academy of Arton és a California College of Arton is eltöltöttem jó pár évfolyamot tanárként. Az évek során számos más iskolában is tartottam előadásokat illetve bemutatókat.

Jelenleg is tanítasz?
Van néhány magántanítványom. Legtöbbször mesterkurzusokon tanítok, évente néhány alkalommal különböző főiskolákon, tetoválóexpókon, néha egy-egy barátom tetoválóstúdiójában, illetve néhány nagyvállalat formatervezési részlegén, vagy videojáték-készítő műhelyekben.

Milyen történésekből tevődik össze egy átlagos napod?
Minden nap más és más, de íme egy tipikusnak mondható napom, amikor éppen itthon tartózkodom Los Angelesben. Ébredés valamikor délelőtt 11 és dél között, kávé, levelek, reggeli. A stúdióba 1 óra körül érek be, rajzozlás, tetoválás, kellékek beszerzése este 8-ig. Vacsora otthon vagy valahol a közelben egy étteremben, lazítás, egy kis szunyókálás nagyjából éjjel 11-ig, éjfélig. Ezt követően vissza a stúdióba, hajnali 4-ig, 5-ig festés, rajzolás. Végül takarítás, kellékek feltöltése, stb.

Mivel töltöd az időd, amikor éppen nem dolgozol?
Imádok kerékpározni. Éjszaka az otthonom környékén egy BMX-el szoktam tekerni, néhanapján moutain bike-al. Olykor az is előfordul, hogy barátaimmal késő este kerékpárra ülünk és egyik bárt látogatjuk a másik után. A párommal, Kimmel a vasárnapokat magunkra fordítjuk, igyekszünk úgy alakítani, hogy ez a nap csak miénk legyen, zavartalanul együtt tölthessük. Szerencsések vagyunk, mert együtt dolgozhatunk, de kell egy nap, amikor kipihenhetjük a heti pörgést, és az emberekkel való folyamatos interakciókat. Általában szívesen utazgatok is, ilyenkor barátokat látogatok, vagy csak bolyongok ihletet keresve. Barátaim között sokan vannak olyanok, akik kreatív területeken dolgoznak, de nem feltétlenül kapcsolódnak a festészethez vagy a tetováláshoz. Ezeken kívül havonta többször elmegyünk különböző együttesek koncertjeire. Los Angelesben élünk, így számos lehetőségünk nyílik a szórakozásra.

Mire számíthatunk Shawn Barbertől a közeljövőben?
Van néhány személyes jellegű projektem készülőben. Egy ideje már gyűjtögetem az anyagot vázlatok, ötletek és félkész művek formájában. A festészetem állandóan változik, fejlődik, és szeretném ezt a folyamatot felgyorsítani. A 2016-os vagy 2017-es évre tervezem, hogy egy Los Angeles-i helyszínen bemutatom ezeket a munkáimat. Hogy valamelyik létező galériában lesz-e a kiállítás, vagy én magam találok hozzá valamilyen helyszínt, még nem tudom. A tetoválásimon is látok némi fejlődést. Ezen a területen szívesen készítenék néhány nagyobb méretű, egyedi munkát.

Üzensz valamit a Tattoo magazin olvasóinak?
Tudniuk kell, hogy olyan világban élünk, ahol minden csupán karnyújtásnyira van tőlünk. Azt üzenem nekik, kerekedjenek fel, éljék intenzíven az életet, nyissanak a többi ember felé. Józan paraszti ésszel, őszinte önismerettel és alázattal sokkal messzebb juthatnak, mint ahogyan azt bármikor gondolták. Ne féljenek élni a kínálkozó lehetőségekkel, és merjék valóra váltani álmaikat, ugyanakkor legyenek rugalmasak kaotikus és folyton változó világunkban. Meg fognak lepődni mennyi váratlan, értékes dolog bukkanhat fel az életükben.

Bartha Barna

X

Pin It on Pinterest

X
Share This