Tetoválóművészek sorozat – Xoil

„Xoil” – A suttogó álmok mestere

Gyakran kivételes festőkről és tetoválókról is kiderül, hogy nem részesültek művészeti képzésben. Néha az a benyomásom támad, az iskola csak elfojtja a tehetséget, uniformizálja a művészeket. A francia Loic „Xoil” Lavenu is a csiszolatlan gyémántok közé tartozik. Képei karizmatikusak, húsbavágóak, kedélyborzolóak.

Munkáidat tanulmányozva ellentétes érzések kavarognak bennem. Bámulatosak a képeid, de nem csak pozitív érzéseket keltenek. Egyszerre minimalisták és realisztikusak. Ez egy tudatos stílus részedről?
Köszönöm. A stílusom nem igazán tudatos, mondhatni magától épült és fejlődött az idők folyamán: az alkotóelemek egyre finomodtak és összetettebbé váltak. Képtelen vagyok arra, hogy meghatározzam saját stílusomat! Mindössze próbálok olyan dizájnt kialakítani, ami egy kis szimbolizmussal fűszerezve alkalmazkodik vendégeim ötleteihez. 

Meglep, amit mondasz. Észrevettem, hogy tetoválásaid egyes részletei gyakran össze nem illőek, már-már szürreálisan nem azok, pl. fecske és “Isten szeme”. Vagy együtt jelennek meg szép képek és matematikai képletek, számítások. Csupa olyan ötlet, amiről nehéz elképzelni, hogyan pattanhatnának ki vendégeid fejéből!
Pedig műveim alapötlete mindig a vendégeimtől származik. Néha ezek működőképesek önmagukban is, néha nem azok. A kapcsolódó ötletek rajzolják meg a fő koncepciót. Ez lehet egy érzés, vagy bármi más, amit, ha megjelenítünk, az adott témát juttatja a vendég eszébe. Sőt ez néha metaforákba és allegóriákba csap át!

Kerestem munkáidra a megfelelő hasonlatot, és a francia naturalista regények jutottak eszembe (pl. Zola művei). Hihetetlenül valósághűek, érzékletesek, ugyanakkor nyugtalanítóak, és felkavaróak is. Jól érzékelem a párhuzamot?
Nem tudom, hogy valóban stimmel-e ez a párhuzam, de megleptél vele, érdekesnek találom. Tetszik a feltételezés, hogy szuggesztívek a képeim. Valóban, megjelenik bennük egy naturalista vonal, de máskor inkább az álomszerűség és a titokzatosság a jellemző a műveimre. Miért ne lehetne bennük inkább egy kis Maupassant…? 

Rendben, akkor legyen Maupassant. Őt csak felületesen ismerem, talán ezért nem jutott eszembe. Mit üzennek ezek a jellegzetes “Xoil képek”?
Képeim üzenete általában annyi, hogy megértesse a nézővel, miről van szó, akkor is, ha elsőre semmit nem értünk belőle. Hogy a motívumok suttogjanak, akár az álmok. Nem is érthetjük meg őket igazán, de emellett mégis felfogjuk valamiképpen a mondanivalójukat, vagy csak egyszerűen hagyjuk, hogy eltelítsen minket a képek hangulata. 

Tetoválásaid gyakran több testrészre is kiterjednek, s csak akkor látható az egész kép, ha bizonyos módon egymáshoz illesztjük ezeket a testrészeket. Már láttam hasonlót két ököl vagy két kar kapcsán, de a tieid sokkal durvábbak, pl. nem egységesen oszlanak el a különböző testrészeken. Mintha a tetoválásaid fittyet hánynának az emberi anatómiára és a logikára, és önálló életre kelnének. Hogy jött ez az ötlet?
Nincs konkrét ötlet emögött, csak meg akarom valósítani a kért tervet, persze úgy, hogy kellemes legyen a szemnek. Ez a kis elcsúszás – a testrészek között – jól működik! Természetesen én is arra törekszem, hogy munkáimmal különbözzek másoktól, ez pedig többek közt a megszokott elhelyezések megváltoztatása által valósulhat meg. Egyszer egy tetoválókollégám beszélt nekem az elhelyezésekről és más hasonló dolgokról, hogy például a japán tetoválók szerint egy maszkot vagy fejet ide vagy oda érdemes feltenni, hogy illeszkedjen a test alaktanához, mozdulataihoz és a kép olvasatához. Érdekesnek találtam. Persze az ezt követő tetoválásaim nem voltak olyan jók, mint addig, mert túlságosan koncentráltam a megfelelő elhelyezésre, szóval ezek az ötletek mondhatni beszennyezték a gondolkodásmódomat…

Milyen állomásokon keresztül jutottál el jelenlegi művészetedhez?
Tizenöt éve tetoválok.Művészetem az elején igencsak középszerű, átlagos volt. Technikailag viszont mindig jó voltam! Elkezdtem photoshoppal tervezni első tanítványom – az akkoriban felemelkedő Jef Palumbo (a La Boucherie Moderne szalon művésze) – bíztatására. Rengeteg ötletem támadt, de nehéz lett volna mindeniket kézzel megrajzolni, így a számítógép megfelelő köztes megoldásnak tűnt.

Én első ránézésre megmondtam volna, hogy ilyen munkákat pl. amerikai művész nem készíthet. Véleményed szerint a francia vagy európai néplélek megmutatkozik valamilyen formában a műveidben?
Ez is érdekes kérdés! Nem tudom, hogy tartalmaznak-e valami kifejezetten franciát vagy európait a munkáim, bár tény, hogy amit alkotók semmire nem hasonlít. Talán nincs más választásunk, muszáj valami eltérőt alkotnunk, hogy észrevegyenek minket, nem igaz? 

De, valóban, egyre több a jó tetováló! Nagyon kíváncsi lettem, hogy nézhet ki egy ilyen “alak.” Mikor rákerestem a fotóidra, meg sem lepődtem. A külsőd pont olyan, mint a munkáid, és ezt bóknak veheted! De melyik volt előbb? Te voltál olyan, amilyen, és ez mutatkozik meg a kezed munkája nyomán, vagy a művészeted alakította ki megjelenésedet?
Hááát, igen furcsa kérdéseid vannak! Azt mondanám, mindkettő. A személyiségem formálta a tetoválásaimat, és a bennük kitappíntható művészet alakított rajtam is, az utazások, és találkozások mellett. A személyiség olyan, mint egy szobor: már minden vonás benne van a kőtömbben, csak meg kell munkálni, ki kell vájni, megmintázni, és így tovább. 

Mik a további terveid?
A jövőben sok változtatást tervezek, mert már kezdek belefáradni jelenlegi munkamódszerembe. Nehéz megfelelni az elvárásoknak, főleg, amikor már kezdesz ismertté válni! Egyre nagyobb nyomásként élem meg, hogy mindenkinek személyre szabott terveket készítsek. Jelenleg szüneteltetem kicsit a photoshopos tetoválásokat. Sokkal vázlatosabb, nyersebb stíluson dolgozom, és egy kis ideje már a fejemben villanásszerűen felbukkanó képeket viszem bőrre. Ezeket gép nélkül, kizárólag kézzel rajzolom fel, így ezek a képek sokkal inkább kikapcsolnak, és ezáltal erősebb a szimbolikájuk is. Klasszikusabb, azonosíthatóbb témákat tűztem ki célul magam elé. Géppel is csinálok tetoválásokat, de csak stopperrel: állatokat hét perc, portrékat tizenöt perc alatt! Ez sokkal szórakoztatóbb, és mindenki örömét leli benne. Természetesen minden nagyon „Xoilos” marad ezután is. Nem a mentalitásom változik, csak jobb érzés visszatérni az egyszerűbb dolgokhoz, mint hajszálpontos vonalakkal, tökéletes körökkel, őrült elhelyezésekkel kísérletezni. Volt már lehetőségem nagy márkák számára dolgozni, és mivel jó tapasztalat volt, szeretnék még ilyesmit csinálni, mert jót tenne a portfóliómnak. 

Burány Judit

Pin It on Pinterest

Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás