Tetoválóművészek sorozat – Pongor Sándor

Emlékszem arra az időszakra, amikor ígéretes fiatal tehetségként feltűntél a hazai tetoválószakmában, és néhány év leforgása alatt hírnevet szereztél magadnak egyedi hangulatú realisztikus munkáiddal. Ennek már legalább tíz éve, látásmódod, tetoválásról alkotott véleményed bizonyára sokat változott azóta. Te, hogy látod, milyen szakmai irányba indultál el, és hol tartasz jelenleg munkáid stílusának tekintetében?
Ezt nehéz meghatározni, úgy érzem folyamatosan változik a szemléletem, rengeteg külső hatás ér, melyeket szeretek kipróbálni, és beépíteni készülő tetoválásaimba. Annyi bizonyos, hogy lassítottam a tempón az utóbbi években, jelenleg tudatosabban próbálom felépíteni az általam készített tetoválásokat, mint korábban, ugyanakkor továbbra is szeretek rögtönözni. Kicsit ellentmondásosnak tűnhet ez a dolog, de ettől válik egyedivé, mondhatni amolyan „Sanyissá”.

Ez az az alkotói stílus, amit művészként végső soron szeretnél megvalósítani?
Véleményem szerint, egy magára valamit is adó művészi hajlamokkal megáldott ember soha nem ülhet tétlenül a babérjain, mindig meg kell próbálnia átugrani azt a bizonyos lécet, bármilyen magasra is helyezze azt saját maga fölé. Valójában magam sem tudom pontosan, hova tartok grafikailag, mint ahogy említettem, sokat kísérletezgetek, gyakran ötletszerűen próbálok ki dolgokat. Ha úgy érezném, mindent elértem már a művészet területén, akkor az számomra egyenlő lenne azzal, hogy “megfőttem”, belefásultam. Úgy érzem, az a legfontosabb, hogy mindig próbáljak legalább valamivel jobbat létrehozni, mint előző napon. Sajnos csak egy közhellyel tudom jól szemléltetni, mire is gondolok: „jó pap holtig tanul”.

Miért éppen ezeket a grafikai elemeket használod előszeretettel?
Gyerekkoromban javarészt képregényekből tanultam rajzolni, minden bizonnyal onnan maradt meg ez az úgynevezett „comic”-os irányvonal, ami stílusomat jellemzi. A girbe-gurba vonalak pedig csak úgy jöttek maguktól. Kipróbáltam ezt az ötletemet, és megtetszett. Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem Oláh Bélánál dolgozni, gyorsan rájöttünk hogy jól kontúrozok, emlékszem ő „lézerkezű”-nek hívott… Már akkor gondolkoztam rajta, hogy ki kellene valahogy használnom ezt a képességemet, de nem görcsöltem rá túlságosan, inkább engedtem, hadd menjen. Aztán valamivel később teljesen véletlenül, önmagától visszaépült a stílusomba ezeknek a vonalaknak a használata, amit azóta is nagyon élvezek.

Realisztikus portrék, többnyire szürke-feketék, első látásra talán oda nem illő grafikai elemekkel kiegészítve. Az avatatlan szemnek az összeállítás véletlenszerűnek tűnhet, de az összhatás megfelelően jelzi a tudatosságot. Amikor egy felkérés kapcsán megalkotod a tervezett kompozíciót, mennyire vagy tudatos? Úgy értem, inkább mértani pontossággal az elérni kívánt hatásokat szem előtt tartva, előre kiszámítva állítod össze a képet, vagy ösztöneidre hagyatkozva dolgozol?
Elsősorban mindig a test áramlási vonalait próbálom szem előtt tartani. Így helyezem fel a bőrre az alapkoncepciót, a többi részlet általában spontán mód jön belőlem, mondhatjuk úgy is, hogy az ösztöneim suggalatára. Amint előbb is említettem, sok múlik azon, hogy éppen milyen hangulatban vagyok, milyen hatások értek, mi az, amit éppen ki szeretnék próbálni. Persze ha létezik egy korábban megkezdett koncepció, akkor jobban odafigyelek arra, hogy ne „vaduljak be” túlságosan, és folyamatukban illeszkedjenek egymáshoz a dolgok. Túlzottan előre amúgy sem szeretek tervezni, inkább hagyom hogy a fejemben összeálljon a kompozíció, végül egy-két nappal az időpontot megelőzően összerakom a tervet.

Előfordult, hogy nem nyerte el valamelyik vendéged tetszését az általad összeállított tervezet?
Természetesen volt ilyen, szinte lehetetlen mindenfajta igényt elsőre kielégíteni.

Ilyenkor milyen lehetséges további útvonalai lehetnek az illető vendéggel történő közös munkának?
Ilyenkor az előzetes tervekhez képest általában kicsit átalakul a napunk, közösen átformáljuk a tervet, hogy megfeleljen vendégem igényeinek, és azért én is elégedett legyek vele. De csak ritkán fordul elő ilyesmi, ugyanis a vendégeim jelentős része teljesen megbízik bennem, és többnyire szabad kezet adnak a minta kivitelezéséhez, amiért igen hálás vagyok nekik, és ezúton is szeretném megköszönni nagyfokú bizalmukat.

Ha most magadba nézel, milyen típusú felkérésnek örülnél leginkább?
Valójában az „egészhátas” tetoválások a kedvenceim, de mivel mostanában több ilyen típusú projekten is dolgozom, jelenleg ki vannak elégítve ez irányú vágyaim.

Volt már olyan, hogy teljesen szabadon tetoválhattál egy nagyobb bőrfelületre? Olyan esetre gondolok, amikor a vendéged azt mondta, itt a karom vagy a hátam, én oda sem nézek, tetoválj rám, amit akarsz?
Szerencsés vagyok, mert mint mondtam, elég sokszor keresnek fel hasonló mondatokkal vendégeim. Néha már én könyörgök, hogy „adjatok valami támpontot, amin elindulhatok”, mert nem könnyű nulla információból összerakni valamit, úgy hogy közhelyes se legyen, ugyanakkor ne kelljen több hétig agyalni azon, mi legyen a téma…

Vannak dédelgetett álmaid olyan tetoválástervekről, melyeket mindenképpen szeretnél egyszer megvalósítani?
Létezik egy nagyobb projekt a fejemben, már régóta gondolkozom rajta, de nem szeretném részleteire bontva elmesélni, nehogy valaki lenyúlja az ötletemet… Van egy kedves vendégem, akivel már beszéltünk erről a tervről, úgyhogy megragadnám a kínálkozó alkalmat és üzenem neki : „Hogi, én még nem tettem le a dologról”

Mi az, amit nagyon szeretsz a munkádban?
Hogy nem kell reggel 6-kor kelnem… Viccet félretéve, amióta élek szeretek rajzolni, és ez a mai napig így van. Az, hogy most éppen egy tetoválógéppel „húzom” a vonalakat, és még pénzt is keresek vele, szerintem csodálatos dolog.

Mi az, ami legtöbbször bosszúságot okoz neked a tetoválással kapcsolatban?
Teljesen kivagyok attól, hogy ilyen mértékben divatszakmává vált a tetoválás. Mindenféle tehetségtelen, felelősségtudat nélküli ember gondolja úgy, hogy amiért vett magának egy „szalongépet”, már tetoválni is tud, és bármiféle lelkifurdalás nélkül barmol össze embereket. Ezt sajnos nem lehet teljesen kiirtani, de lépéseket kéne tenni az ügyben, hogy ez minél ritkábban fordulhasson elő. El is indult egy kezdeményezés, ami próbálja visszaterelni a dolgokat a helyes irányba, remélem sikerrel.

Alkotói stílusod sokat fejlődött az évek során, de hogy érzed, a jelenlegi szintről lehet még fejlődni? Milyen irányba tartanál szívesen ezután, és milyen változásokat szeretnél látni munkáidon?
Mindig van magasabb szint. Arra kívánom fektetni a hangsúlyt, hogy kompozícióim tudatosabbak, átgondoltabbak legyenek, rejtett történeteket szeretnék beleépíteni a tetoválásaimba.

Léteznek olyan tetoválók, olyan stílusok, amelyektől beindul a fantáziád?
Jelenleg rengeteg klasszis tetkós létezik. Így, vagy úgy de mindegyiküktől lehet tanulni valamit. Ha létező embereket kellene kiemelnem, nálam elsősorban Boris számít az alfának és az ómegának. Honfitársaink közül Otte színvilága, Müllner Csaba parádéi, Oravecz Szabi rajzolt kompozíciói, és Nyeste Lehel színes karakterei fognak meg leginkább.
A külföldi alkotók közül Ivana, Ben Laukis, Jason Butcher, Matthew James, Timur Lysenko, és AD. Pancho munkáit szeretem.

A világhírű írókról szokták mondani, hogy regényeikben egész életük során ugyanazt a témát járják körül akár többször is. Vajon igaz lehet ez az egyedi stílussal rendelkező tetoválóművészekre is? (Itt szerintem valóban fontos kiemelni a művész szót, mert aki csak kész rajzokat másol vendégeinek kérései alapján, nyilvánvalóan nem tartozik ebbe a kategóriába.)
Én csak a magam nevében tudok nyilatkozni erről. Ha mindent beleadsz, és amikor csak lehetséges lelkedből dolgozol, ha ösztöneid vezérelnek, akkor abban az ütemben formálódik a stílusod is, ahogy az életed, a gondolataid változnak. Én próbálok mindig úgy dolgozni, hogy kiadjam magamból azt az érzést, ami tulajdonképpen én magam vagyok, amitől egyértelműen fel lehet ismerni azokat az alkotásokat, amiket készítettem. Amikor ez működik a pillanatnyilag megélt lelkiállapotaid visszaköszönnek a művészetedből is.

Ismerőseimtől hallottam, hogy olykor Budapesten is tetoválsz, de legtöbbször Debrecenben vagy fellelhető. Tulajdonképpen mostanában hány helyen dolgozol, és melyik a főhadiszállásod?
Jelenleg kizárólag Debrecenben, kedvenc magyar városomban alkotok. A helyi Tattoo Cafee-ban dolgozom, jó kis baráti társaságban töltjük a mindennapjainkat.

Gondolom többször megjártad Európa más országait is, tetoválóként milyen tapasztalatokat szereztél külföldön?
Szerencsére valóban sokfelé jártam, és volt alkalmam több nagy művésszel együtt dolgozni, valamint convention-ökön csodálni igazi nagyágyúkat munka közben. Sokat tanultam ezen utazásaim során, és mindenképpen pozitív hozományai voltak a külföldön töltött időnek személyes munkámra nézve.

A tetováláson kívül más művészeti területeken is kipróbáltad magad?
Amennyire időmből telik, szoktam rajzolni, festeni, mondjuk az utóbbi időben leginkább a vegyes technikák érdekelnek, ebbe az irányba próbálok fordulni, ebben tesztelgetem magam. A közeljövőben próbálok majd egyre többet foglalkozni ezzel a dologgal.

Nemrég a Graphytoxy nevű ruhacéggel készítettünk interjút, melynek kapcsán szintén felmerült a neved. Hogy áll ez a projekt jelenleg?
A Graphytoxy a szívügyünk. Bertli Zoli barátommal közösen hívtuk életre ezt a márkát, amely elsősorban divatos, tetováláshoz köthető ruházati termékekkel és kiegészítőkkel kapcsolatos. Jelenleg éppen a tavaszi-nyári szezonra készülünk, néhány új designt fogunk piacra dobni, kiegészítve korábbi kollekciónkat. Nem sietünk, tudjuk, hogy ráérünk, lassú víz partot mos.

Művészi szempontból mennyire érzed sikeresnek a Graphytoxyval közös munkát?
Imádom elkészíteni a dizájnokat ezekhez a cuccokhoz, kár hogy az anyagi körülmények bizonyos korlátokat szabnak kreativitásom köré. De olyan akadály nem létezett még, amit nem lehetett volna legyőzni.

A szakmában eltöltött idő alatt karriered melyik állomásán érezted a legjobban magad, s ha visszagondolsz, szerinted minek volt köszönhető ez a kellemes állapot?
Mindig megpróbálom az adott helyen, ahol éppen tartózkodom, a lehető legjobban érezni magam. Valójában nem tudok jelentős különbséget tenni, de ha mégis ki kellene emelnem egyetlen időszakot, akkor talán a tavalyi Zwickau Tattoo Expón töltött napokat említeném, ez volt az eddigi legjobb élményem karrierem során. Családias hangulat egy nagyszerű helyszínen, világbajnok tetkósokkal, profi szervezéssel.

Bizonyára jelenleg is sok fiatal gondolkodik azon, hogy tetoválónak tanuljon. Te biztatnád őket erre a lépésre?
Csak ha tényleg meggyőződésből akar valaki tetováló lenni. Nehéz jövő elé állítja magát az, aki csupán a „könnyű pénz” reményében kezd tetoválni, abból igen ritkán sül ki bármi jó is. Ha van tehetsége és kitartása, és ezek szorgalommal és alázattal párosulnak, akkor uccu neki, hadd szóljon.

Szerinted milyen képességek, tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy valaki gyorsan sikeressé váljon ebben a szakmában?
Elsősorban tehetség és kitartás kell, ahogy azt az imént is említettem. Az sem árt ha valaki egyedi rajzstílussal rendelkezik. Manapság rengeteg a kimondottan jó tetováló, úgy nőnek ki a földből a fiatal tehetségek, akár a gombák eső után. Azt hiszem, a szerencse is nagy szerepet játszik ebben a dologban, hogy jó időben legyünk a megfelelő helyen, de azt mindenképpen elmondanám, hogy attól amiért az Instagramon 500 like-ja van valakinek, még nem vált sikeres tetoválóvá. Én úgy látom, hogy menni kell a siker után, időt, energiát és pénzt nem spórolva, hogy végül felfigyeljenek az emberre. Létezik másik út is, olyan tálentumnak születni, hogy képtelenség legyen téged megkerülni, így is odaérhetsz az elitbe pillanatok alatt. Ez viszont természetszerűleg csak keveseknek adatik meg.

Milyen buktatók várhatnak rájuk, melyekre érdemes felkészülniük?
A digitális világ csapdái a legveszélyesebbek, a közösségi médiából tükröződő torz kép, ami elhiteti veled, hogy pár ezer követőtől, néhány száz like-tól már örök király lettél. Bármi történjen továbbra is két lábbal kell a földön állni, nem szabad elfelejteni honnan indultál. Velem is előfordult már, hogy „elszálltam” magamtól, de „hálistenek” mindig volt valaki a környezetemben, aki idejében lerángatott a képzeletbeli magas lóról.

Az, hogy ilyen sok új arc tűnik fel a szakmában hordozhat magában valamilyen kockázatot a befutott tetoválókra nézve?
Nem hinném. Akinek van bevállt vendégköre, annak mindig is lesz munkája.

Bár természetesen még igencsak fiatal vagy, úgyhogy talán nem is kellene ezen gondolkoznod, mégis felteszem a kérdést, terveid szerint meddig folytatod a tetoválást?
Őszintén megmondom, hogy az utóbbi hetekben felvetődött bennem ez a gondolat. Arra jutottam, hogy mindaddig, amíg örömömet lelem benne. Talán annyi, hogy távlati terveim között szerepel, hogy az egy hétre jutó munkanapok számát csökkenteni fogom, és többet foglalkozom majd illusztrációval, valamint egyéb művészeti ágakkal.

A tetoválás mellett vannak más hasonlóan fontos elfoglaltságaid, melyek nem kapcsolatosak a szakmával?
Szeretek sportolni, de talán ennyi.

Ha arra kérnélek, jegyezd le azokat a tulajdonságokat, amelyek leginkább jellemeznek téged, mit írnál a papírra?
Szorgalmas, kitartó, alázatos, érzékeny.

Bartha Barna

Facebook: facebook.com/pstattoo
Instagram: @sandorpongor

Pin It on Pinterest

Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás