Tetoválóművészek sorozat – Kelly Doty

„New Scool!”-mondanánk magabiztosan Kelly Doty munkáira pillantva! Ez a tündérmesék bűvkörében élő fiatal lány azonban minden skatulyát elutasít, így a new scool stílusú tetoválóművészét is.

Tisztázzuk, ki vagy te pontosan! Mit gondolsz, miért alakult ki a new school stílus, és te miért nem sorolod magad ebbe a kategóriába?
Nem hiszem, hogy a new school egyetlen nyílegyenes irányvonal mentén jött volna létre. Úgy gondolom, ez a név többféle művészeti formát foglal magába. Nem tartom magam new school stílusban dolgozó művésznek, mivel nem a műfaj klasszikus értelemben vett jellemzőit követem: élénk, feltűnő színek, széles vonalak, görbült perspektíva stb.. Amit én csinálok, sokkal inkább hasonlít az illusztrációra, vagy a populáris szürrealizmusra (én legtöbbször így nevezem). Szerintem, annak ellenére, hogy az ide sorolt tetoválók új dolgokat próbálnak ki és gyakran új stílusokat teremtenek, a szakíróknak egyszerűbb őket a new school-skatulyába belesűríteni.

Miért vonz téged ez a stílus?
Amikor iskolába mentem ábrázolást akartam tanulni, azért rajzoltam, hogy egyetlen képpel egy egész történetet tudjak elmesélni. Sokszor nehéz dolgom volt, mert bár személy szerint mindig erre vágytam, néha a feladatnak kapott árnyékolt vagy 3D-s rajz nem igényelte ezt.
De tulajdonképpen el kell fogadni, hogy úgyis mind azok maradunk, akik vagyunk – én például szeretem a népmeséket és a jó tündérmeséket -, miért harcolnék ez ellen?
Mindig kedveltem Mark Ryden, Greg Simkins, Tara MacPherson és Camille Rose Garcia munkásságát – ők a lowbrow-stílus titánjai. Művészetük (és rajtuk kívül sok más művészé is) nagyon is élő saját világukon belül. Úgy éreztem, képeik bepillantás engednek egy tarka, a mi világunktól elszigetelten létező, távoli, titkos helyre, és ez tetszett nekem..
Prózaibb okokat keresve ez a stílus igen előnyös a bőrnek, mi tetoválók olyan felületen dolgozunk, ami idővel öregszik, átalakul, a túlzott vonalak pedig hosszan tartó tetoválást eredményeznek.

Az emberi testen vannak ehhez a stílushoz kimondottan alkalmas testrészek?
Haha…, vannak testrészek, melyeken kifejezetten szeretek dolgozni. A vádli, az alkar belső fele vagy a comb tökéletes testfelületek, de azt hiszem, a legtöbb tetováló szereti ezeket. Saját karaktereimnek általában nagy, kerek fejeket adok, az apró, vékony bőrfelületeken nehéz megjeleníteni ezeket anélkül, hogy az arc ne mutatkozzon gyűröttnek vagy torzultnak. Legjobban az egy vagy két szakaszos tetoválásokat szeretem, ezek valamivel kisebb méretűek. Nem láthatsz tőlem túl sok teljes alkaros, vagy egész hátas tetoválást. Ennek leginkább az az oka, hogy nehéz hosszú időn keresztül folyamatosan koncentrálnom – elég szétszórt vagyok. Nem olyan értelemben, mint amikor leöntesz egy adag cukrot egy hatéves gyerek torkán, és ezzel megoldod, hogy órákon át nyugton maradjon… Én inkább mindenhol ott vagyok.
Akkor sok érdekes dolgot is láthatsz! Próbáltál már karikatúrákat rajzolni emberekről?
Néhanapján rajzolok karikatúrát. Megrajzoltam például Daeneryst a Trónok Harcából, és nemrégiben tetováltam egy Courtney Love karikatúrát is. Nagyon élvezem, hogy létező emberek arcát alakíthatom át saját maguk furcsán elnagyolt képére.

Melyek a kedvenc témáid?
Imádom a tündérmeséket! És mostanában érdekel a black metal is. Szóval leginkább ezt a kettőt ötvözöm. Mondhatnám, hogy mindent imádok, ami természeténél fogva sötét és hátborzongató, de ez jóval több annál. A sötét és a hátborzongató én magam vagyok, tehát természetes, hogy amit csinálok, valamelyest kísérteties lesz. De szerintem ez teljesen rendjén van!

Tudod, az Ezer halott háza című horrorfilmben mondják: „Mindenki úgy hülye, ahogy tud!” Mit szeretnél nyújtani alkotásaiddal te a tetoválóművészetnek?
Szeretném, ha a tetoválások egyre inkább történeteket mesélnének el. Úgy gondolom, hogy a tetoválás már most is rálépett erre az útra, hiszen a legtöbb munka valamilyen történet jelképe. De továbbra is tetszik az az ötlet, hogy szó szerint tündér- és népmeséket, létező történeteket varrjunk az emberek bőrére. Remélem, egyszer mesélőként is ugyanúgy befutok majd, mint tetoválóművészként.

Hogyan gyakorolsz és fejleszted magad ezen cél érdekében?
Nagyon szeretek kutatni, információt gyűjteni. Próbálok minél többet megtudni arról a témáról, amit éppen tetoválok, gyakran egész éjszakákat rááldozok arra, hogy az adott témakör minden egyes oldalát megvilágítsam saját magam számára, és sok apró részletet építhessek bele a készülő kompozícióba. Úgy érzem, ez segít élesíteni az elmémet, mert nagy problémamegoldó-képességet igényel, és sok-sok információra van szükség hozzá.
Amikor csak tudok, rajzolok és festek – de amint mondtam, annyira szétszórt vagyok, hogy nagyon nehéz a figyelmemet hosszú ideig egyetlen helyre fókuszálni. Lehet, hogy őrült vagyok kissé…

Nem lehetett könnyű neked a tanulás szervezett keretek között! Milyen iskolákat végeztél?
Középiskolai végzettségem van. Három évig jártam főiskolára, de nem voltam valami jó, nagy részét átaludtam az egyetemi éveknek. Profi alvó vagyok. Odáig azonban eljutottam, hogy illusztrációra szakosodtam, és egy évig üzleti menedzsmentet is tanultam. Nem vagyok biztos benne, mit gondolhattam erről akkor, de a marketing végül igen hasznosnak bizonyult a tetováláshoz, szóval ez egy szerencsés véletlen volt az életemben.

Mióta tetoválsz? Miért választottad ezt a karriert?
2007-ben kezdtem tetoválógyakornokként, és 2009 óta mondhatom profinak magam. Gyerekkorom óta tetoválni akartam. Mindig rajzolgattam, a családom és a tanáraim tudták rólam, hogy művész leszek. Tetszett a testmódosítás, még középiskolában átestem hasonló beavatkozáson én is. A tetováláshoz való közeledésemet tulajdonképpen egy természetes folyamatnak tartom, amit kombinálni szerettem volna a művészetszeretetemmel és a testmódosítás iránti rajongásommal.

Hogyan fogadták szüleid a munkaválasztásodat?
A családom a kezdetektől támogatta tetoválókarrieremet. Legfőképpen a nagyapám. Ő számít a legnagyobb rajongómnak kiskorom óta. Még mindig megvan neki egyik rajzom, amit 5 évesen készítettem, a falon őrzi bekeretezve. Amikor tetoválni kezdtem, elvitt egy helyi connecticuti boltba, az Industrial Strengthbe, és megvásárolta nekem az összes szükséges felszerelést és festéket!

Azt hiszem, sok vendéged mondhatna köszönetet a nagyapádnak! Hol és kiktől tanultál?
A Connecticutbeli Meridenben, a Turnpike Tattoo-ban kezdtem gyakornoki éveimet. Először bolti gyakornok voltam, aztán Coniah Timm – aki tetoválóként szintén ott dolgozott – vette át az irányítást, és ő tette lehetővé számomra, hogy kiváló oktatásban részesüljek. Bár Coniah akkoriban szintén nem régóta tetovált, biztosított afelől, hogy jó dolgokat tanulok – azt is elmondta, hogy nem lesz könnyű dolgom. Nem volt mindig felhőtlen a kapcsolatunk, de rendre kiderült, hogy neki van igaza. Nagyon hálás vagyok azért, hogy lehetőségem nyílt azon a helyen tanulni.
Ezután Massachusettsbe költöztem és az Off the Map Tattoo-ba, ahol nem csak a helybeli művészektől, de sok más, a világ minden tájáról származó vendégtetoválótól is tanulhattam. A svéd Jimmy Lajnen nagyon sokat tanított nekem a perspektíváról és a vonalak elnyújtásáról, a szalonban dolgozó Tim Senecaltól pedig azt tanultam meg, miként lehetek vegyes stílusú művész, és hogyan lehet bírni a kemény munkát.
Ezt követően a Georgia állambeli Atlantába költöztem, és Russ Abbott-tal dolgoztam. Nem tudom szavakba foglalni, mennyire felbecsülhetetlenül értékes volt a vele töltött idő. Akkor talán fel sem fogtam ennek a súlyát. Véleményem szerint, Abbott egyike a Földön élő legjelentősebb és legáttörőbb hatású tetoválómestereknek. Lenyűgöző a tudása.
Jelenleg az Indianában található Fort Wayne-i Studio 13-ban dolgozom. Csodálatos, hiszen még mindig számos új dolgot tudok tanulni nap mint nap másoktól. Az egyik legjobb barátom, Teresa Sharpe is itt dolgozik ebben a stúdióban, és jelentős inspirációval lát el hosszú évek óta. Beutaztuk közösen a világot, nagyon szeretek vele dolgozni, mert mindig a szemembe mondja, amit gondol – ez pedig, főleg mivel olyan művésztől hallom, aki egészen különleges és folyamatosan fejlődik -, igazán értékes vélemény.

Mit gondolsz, lehetséges halhatatlan hírnévre szert tenni ebben a szakmában?
Azt hiszem, a tetoválás valódi lényege a halandóság. Kijózanító dolog rádöbbenni arra, hogy egy nap az összes alkotásod, a teljes életműved a föld alá lesz elásva, felemészti őket az idő. Nem tudom megmondani, milyen jövő elé néznek a tetoválók és műveik. A jelenlegi elismerés még nagyon új keletű, úgy hiszem, mi napjaink tetoválói igen szerencsések vagyunk, amiért ebben a korban élhetünk.
Hogy a kérdésedre is válaszoljak, szerintem lehetséges olyan hírnévre szert tenni, amely túlél minket. De az idő majd megmondja, hogy az eljövendő generáció akar-e hallani a tetoválásról. Remélem, akarnak…

Burány Judit

Pin It on Pinterest