Tetoválóművészek sorozat – Borbás “Grindesign” Róbert

A pólóktól a varrásig

Pár évvel ezelőtt Facebookon kezdtem követni Borbás Róbertet, aki akkor még főként metálpóló dizájnokkal kápráztatta el a nagyérdeműt. Fogalmam sem volt arról, ki ez a srác, miként került napi kapcsolatba a legmenőbb zenekarokkal, honnan indult el a karrierje; de azt már akkor láttam, hogy hamarosan komoly történet fog ebből kialakulni.
Követői napról-napra gyarapodtak, én meg azon gondolkodtam, miért nem kezd el varrni a srác? Láttam magam előtt, hogy munkái viszonylag nagy réteget tudnának megmozgatni, s hogy igen jól mutatnának a bőrön. Egyszer csak Robi aztán tetoválni kezdett. Ma pedig, már világhírű. Legalábbis, a tetoválás underground berkeiben, nagyon sokan tudják, ki is az a Grindesign. Tavaly júliusban magam is tetováltattam vele az alkaromra. A srác stílusa egyedi, a munkájában komoly erő, és precizitás lakozik. Azóta is bámulják az alkaromat… mindenfelé, ahol csak megfordulok…

Tagadhatatlan, hogy elég jellegzetes forma vagy. Én igazi cool arcnak tartalak. De gondolom, vannak ebben az országban olyanok, akik nem nézik jó szemmel, hogy méteres szakállal, saját darkos cuccokban jelensz meg az utcán. Ért már atrocitás Budapesten?
Vetettek már keresztet mellettem, (haha).
Tetkók miatt még nemigazán ért atrocitás, de a szakáll szakadt farmer mellény felvarrókkal már okoztak gondot. Persze lebuziztak, mi más!? Hisz’ a szakáll a legbuzisabb dolog a világon, mint tudjuk.
Viccet félretéve nemigazán ér sorozatos megkülönböztetés, max megbámulnak, de én is bámulok néha másokat, (haha)!

A metál, a horror, és az egyéb dark-art átszövi az életed. Az emberek általában ítélkezők, azt gondolják, hogy minden hozzád hasonló arc, ostoba sátánivadék. Ennek ellenére egy totál jó szándékú, szerény, és okos fickót ismertem meg a személyedben. Ha azt kérdezném, milyen ember Borbás Róbert, te mit mondanál?
Már most látom, hogy ez az interjú legnehezebb kérdése.
Az első és legfontosabb: borzalmasan naív vagyok. Sokszor túlagyalok dolgokat, de érdekes módon a tetkókat nem gondolom túl. Értem ezalatt, hogy általában az első ötlet, benyomás,skicc mellett döntök, azt fejlesztem tovább.
Szeretem, ha elismerik az emberek amit csinálok, éppen ezért kifejezetten munkamániás vagyok, mert sajnos vagy sem, sokat jelent nekem az emberek reakciója, azzal kapcsolatosan, amin éppen dolgozom.
Szeretek új embereket megismerni, éppen ezért a tetoválás számomra álomszakma. Hamar megszavazom a bizalmat, és ez tudom jól, gyakran rossz döntés, de sajnos túlságosan is szociális típusú embernek tartom magam.
Éppen a fent említett történetekből kifolyólag, sajnos sokszor pont azokra nem szakítok elég időt, akikre leginkább kellene és szerintem ez az egyik legrosszabb tulajdonságom.
Aki ismer talán tudja, hogy összeségében egy szerethető, néha még talán vicces ember is vagyok.

Szépen ível fölfelé a karriered. Pár éve még pólódizájnokkal nyomultál. Akkor is elképesztőnek tartottam a kreativitásodat, és hogy milyen bandákhoz jutottál el. Ez hogy ment nálad? “Helló As I Lay Dying! Robi vagyok és tervezek nektek egy kurvajó pólót!” Ők meg visszaírták, hogy Ollé!? Hogy indult el ez az egész?
Őszintén szólva én magam sem tudom pontosan hogyan kezdődött.
Először barátoknak rajzoltam, haver bandáknak, meg persze a sajátomnak.
Később ráakadtam egy fórumra, ahova a világon mindenhonnan feltölthették az emberek a melóikat.
Sokat tanultam tőlük ,elég nyers módon viselkedtek az “újoncokkal” így nem volt könnyű, de pár hónap után már könnyebben sikerült “ befogadniuk”. Sok banda, manager látogatta az oldalt és így történt, hogy egyszer csak írt Ollie Sykes a Bring Me The Horizonból. Ezek után pedig borzalmasan felgyorsultak az események! A legfrankóbb az egészben, hogy ma már rengeteg olyan zenészt tetováltam, akiknek előtte borítót, pólót készítettem!
Aza-nak a KILLAKIKITT-ből, Sven-nek az ABORTED-ból, és majdnem mindenkit tetováltam a THE DILLINGER ESCAPE PLAN-ből, ami számomra életem egyik legemlékezetesebb élménye volt.

Mikor hívták fel a figyelmedet először arra, hogy tetoválnod is érdemes lenne?
2012 Novemberében volt egy kiállításom a Dürer kertben, zsír koncertekkel egybekötve. Akkori zenekarommal, akkor játszottunk a DARKEST HOUR előtt, akik mindig is a top 5 kedvenc bandáim között lesznek.
Ekkor látogatta meg a rendezvényt Sárközi Zsolt és tette fel a kérdést: “Nem gondoltál még arra, hogy kipróbáld a tetoválást?”

Rögtön megtetszett az ötlet, vagy sokáig forgolódtál rajta?
Elég sokáig! Nyolc hónapig egészen pontosan. Mint mondtam, 2012 novemberében volt ez a kiállításom, amin találkoztam Zsolttal.
Megnézte a kiállított képeket, majd hosszas beszélgetés után megkérdezte, lenne e kedvem a dologhoz.
Végül úgy döntöttem kipróbálom a tetoválást. Baj nem lehet belőle, maximum nem megy, abban az esetben elmondhatom, hogy ezt is kipróbáltam.
Arra álmamimban sem mertem gondolni, hogy pár évvel később ezeket a sorokat írom majd.

Mi volt az első minta amit feldobtál? Jól sikerült?
Egy medúzafej volt az első munkám. Pontosabban egy zombi-medúzafej!
Egy barátomra keszítettem. A mai napig egy borzalmasan kedves tetkó ez számomra. Ez jelentette az utam kezdetét!
Technikailag természetesen mindent másképp csinálnék, de a tulajdonosával együtt mindeketten imádjuk azt a mintát, minden hibájával együtt!

Magyarok vagy inkább külföldiek választják a tűdet?
Teljesen változó. Kezdetben értelemszerűen magyarok, de igen hamar jelentkeztek külföldi érdeklődők is!
Nehéz pontosan megmondani jelenleg, de körülbelül 70-30 % az arány a külföldiek javára.

Népes a táborod instagrammon és facebookon is. De gondolom, előfordul, hogy kapsz negatív leveleket is. Az ilyenekre szoktál válaszolni?
Nyilván rengeteg embernek nem tetszik amit csinálok, nem is várom el, hogy az emberek 100%-ának bejöjjön.
Mindezek ellenére sosem kaptam negatív, vagy gyűlölködő levelet.
A témák, melyeket feldolgozok és a szimbólumrendszer, amit használok vallással kapcsolatos, sokszor okkult dolgok csapják ki a biztosítékot néhány erősen vallásos ember fejében.
Ilyenkor, ha történetesen vitába is kavarodunk, a kommentelők emberükre akadnak, mert nyolc év egyházi iskola után bátran beszélgetek bárkivel a vallásról, hitről, vagy az egyházról.
Ezeknek a levelezéseknek volt viccesen örjöngő végkimenetele is, amivel már fölösleges volt tovább foglalkozni, de előfordult, hogy egy kellemes beszélgetés kerekedett ki az egészből.

Van, hogy másolnak? Zavar?
Előrdul.”Sajnos” egyre többször.
Azért is írom, idézőjelben, hogy sajnos, mert van amikor valaki inspirálódik és átdolgozza egy-egy melómat, aminél nagyobb megtiszteltetés ritkán érthet egy tetoválót,vagy bármilyen más “alkotó” embert.
Ellenben egyre több a ctrl c, ctrl v effektus, és ez bosszant igazán!
Nem feltétlenül magam miatt, inkább a vendégeimre nézve borzalmasan nagy tiszteletlenség. Időt, energiát nem sajnálva sokan ezer kilométerket utazva jönnek el hozzám, hogy elkészüljön egy motívum, és ezt mások semmibe véve, pofátlan módon lemásolják. Ez a másoló tetoválót minősíti igazán, hiszen borzamasan amatőr húzás.

Mesélnél saját tetoválásaidról?
Viszonylag későn kaptam meg az első tetoválásomat. Idén lesz két éves.
Krakkóban szereztem, Bartosz Panas-tól, aki az egyik kedvenc lengyel tetoválóm.
A minta az Antichrist c. filmen alapszik, de van bőven benne személyes emlékekre való utalás is. A másik karomon Alfons Mucha tiszteletére készült egy róla mintázott portré, amin éppen pipázik és a pipája mindenféle rajzolással, tetoválással kapcsolatos tárggyal van megtöltve.
Mucha jelenti számomra a legnagyobb inspirációt a művészetben. Az, ahogyan ő látta a világot nagyban megváltoztatotta a munkásságomat.
Kamil Czapiga készíti a mellkasmintámat, ez még folyamatban van, így erről nem is beszélnék.
Van még tetoválásom Lipa-tól, Pawel Reduch-tól, Chris Collins-tól (UK) és Philip Yarnell-től(UK). Szeretem gyűjteni a tetoválásokat, és büszke is vagyok a gyűjteményemre. Az utóbb említett három embertől olyan tetkókat kértem, amit ők szeretnének készíteni, így nem is igazán van hatalmas megfejtés, emlék, bölcsesség bármi mögötte. Egyszerűen számomra szép, dekoratív munkák melyeket egytől egyig imádok!

Hogy látod önmagad, mondjuk 5 év múlva? Milyenek a távlati elképzeléseid?
Család, egy gyerek minimum, aztán persze sorban a többi!
Saját szalon reményeim szerint, és sok sok izgalmasabbnál izgalmasabb új ötlet, amit fel lehet tetoválni az emberekre.
Persze leírhatnék még jópár klisét…
Szeretek tervezni, de talán nem ennyire előre. Álmodozni is jó, aki azt mondja nem szokott, szerintem hazudik.
Mindezek ellenére szeretek a realitás talaján maradva keményen dolgozni, és napról napra alakítani az életemet.
Hiszem, hogy a sok befektetett energiának van és lesz gyümölcse!

ByeAlex