Gyakran tapasztaljuk, hogy Kat Von D személye Magyarországon is – több mint 10 000 kilométerre jelenlegi lakóhelyétől – megosztja az embereket. Fiatalon maga Kat sem gondolta, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire híres lesz, és bár sokan a tévében látott karakterrel azonosítják, ő legtöbbször éppen a műsor producerei által ráerőltetett, egyéniségétől idegen kultuszteremtő reklámfogások miatt örül legkevésbé a személye körül kialakult cirkusznak.
Szülei Kat világrajöttét megelőzően Argentínából vándoroltak Mexikóba, és amikor a lány betöltötte negyedik életévét, apja – aki foglalkozását tekintve orvos volt – úgy döntött, hogy az USA-ba költözik, mondván, hogy ott mégiscsak jobb élet vár gyermekeire. Hamarosan Kat anyja is csatlakozott a családhoz, és Dél-Kaliforniában telepedtek le. Az angol nyelvet Dolly Parton, Johnny Cash és Elton John dalaiból tanulgatták. Megható élmény volt Kat anyja számára, amikor férje évekkel később elvitte Las Vegasba, ahol élőben is láthatta Dolly Partont. Ekkor döbbent rá, hogy mennyire más a hírnév, ha egy húsvér embert takar, és nem például a 2000 éve született misztikus távlatokból tanító Jézust.
Kat gyerekként apja nyomdokait követve orvosnak készült, ám anyja művészi hajlamokat átörökítő génjeit nem tudta elnyomni magában, így jött előbb a zongora és a rajz, végül pedig a tetoválás lett hétköznapjainak legfontosabb színezőeleme.
Bár a Von Drachenbergs jól csengő név volt, Kat szülei nem voltak gazdagok és vallásos beállítottságuk az életnek rendre olyan területeire sodorták a családot, ahol a pénzszerzés sokadrangú dolognak számított. Kat 1982-ben született, mégis szinte „középkori” erkölcsök és körülmények között nőtt fel, legalábbis a többi hozzá hasonló korú lányhoz viszonyítva. Saját emlékei szerint otthonukban nem volt tévékészülék, és egy barátja házában 16 évesen látott először MTV-t.
Kat úgy emlékszik vissza a Miami Ink-es kezdetekre, hogy a műsorban való debütálásakor az járt a fejében, hogy végre itt a lehetőség, népszerűbbé teheti szakmáját és elfogadottabbá a női tetoválók létezését. Rögtön tisztában volt vele, hogy a tetoválótársadalom egy része elutasítja majd a tévés közszereplést, és cirkuszi majmoknak titulálja a műsor gerincét képező tetoválókat. Kat általában azt hangoztatja a műsorral kapcsolatban, hogy a forgatás mennyire más, mint a való élet.
„Frusztráló, amikor forgatáson vagyunk, hogy minden sokkal hosszabb, mint az életben. Az LA Ink egy epizódját a stáb megközelítőleg öt napig forgatja, általában reggel tíztől délután hatig. A legtöbb felvett anyag végül a vágószoba padlóján végzi. Elkeserítő látni, hogy a legjobb pillanatok sokszor maradéktalanul elenyésznek. Gyakran előfordul, hogy egy-egy tetoválás alatt, amikor a kémia éppen reakcióba lép köztem és az ügyfél között, a műsor pont azon a ponton lesz megvágva.
Az új epizódnál a producerek komoly ellenállásba ütköztek részemről. Egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy a teljes műsor dramaturgiailag szerkesztve lesz. Napokig sírtam. A lányok világszerte azt hiszik majd, hogy ez a helyes magatartás – mondogattam mindenkinek –, mert az emberek mindent elhisznek, amit a tévében látnak.”
(Folyt. köv.)