Sok tehetséges fotóst mutattunk már be nektek. Az oregoni Travis Haight most egy újabb felfedezettünk. Amellett, hogy piszokjó fotókat készít – nem csak dögös tetovált modellekről – egy rendkívül humoros, és értelmes fickó benyomását tette levelezéseink során, amelyek a mai napig sem szakadtak meg közöttünk… Jellemző, hogy a Travis nevű embereket Trav’-nek hívják a barátaik… Gondoltam, miért is ne indítsuk azzal a csetelésünket – melyért köszönet a Gmailnek -, hogy megkérdezem tőle, zavarja-e, ha így szólítják őt…
Travis Haight: - Hejhó! Én vagyok Travis Haight, de ja, hívhattok Trav’-nek is! 32 éves vagyok, Oregon államban élek, ezen belül Portland City-ben, az USA-ban. Oregonnak egy kisebb városában, délebben születtem, de a középiskolai művészképzőt már Arizonában végeztem. Innen Arizona Képzőművészeti Egyetemére lendültem tovább. Elég is volt 10 év ebből a durva államból, így az iskola végén fogtam magam és visszaköltöztem Oregonba. Immáron 19 éve foglalkozom fotózással, de kb. 6 éve számítom magam professzionális szintű fotósnak, és nagyjából ennyi ideje van az, hogy fizetnek is a melóimért. A fotózás az életem legfontosabb része, ugyanakkor videó szerkesztéssel is foglalkozom, profi grafikus- és web-designer vagyok, szeretek rajzolni és festeni, meg zenélgetni. Láttam egy fotót a weboldaladon. Egy lány, Darth Vader sisakban üldögél a WC-n, épp a fenekét törli… Hogy jutnak eszedbe ilyen bolond ötletek? Travis: - Haha, a Darth Vader-kaki képemre gondolsz, amit egy tök keresett kaliforniai modellel, Julie Bolene-vel készítettünk! Azt a képet akkor lőttem róla, amikor nagyjából a felénél jártam annak a 2 hónapig tartó U.S. fotós turnénak, amit Andy Hartmark társaságában ejtettem meg. Azután, amikor Kaliforniába értünk, Julie volt olyan kedves, és hagyta, hogy az otthonában is rárontsunk! Mindketten készítettünk vele különféle fotókat, míg ott tartózkodtunk. Az egyik nap Julie lement egy ottani jelmezboltba és többféle, igen szuper maszkkal tért onnan vissza. Kaliforniában egyébként is sok jó jelmezbolt van. Na, és ezek között a holmik között volt a Darth Vader sisak is! Amikor megláttam, rögtön mondtam neki, hogy ebben bizony le fogom fotózni! Egy ideig töprengtünk, hogy miféle fotót készítsünk így róla, végül egyszerűen jött az ötlet, hogy mi lenne, ha felvenné, ráülne a WC-re, és úgy tenne, mintha éppen a fenekét törölné ki! Bocs, ha bárkinek elveszem a kedvét azzal, amit most mondok, de amúgy valójában egyáltalán nem kellett neki akkor nagydolgot végeznie, haha! Amúgy, klassz, hogy kiszúrtad a fotót, mert nekem is ez az egyik kedvencem, és Julie pedig az egyik legjobb modell, akivel volt szerencsém együttdolgozni!
Azért Julie kapcsán felmerült még egy kérdésem… Igaziak a mellei? Travis: - Háááát, annyiban, amennyiben fizikai valójukban meg tudod érinteni őket… Érted, ugye…? Hehe!
A Facebookod hemzseg az olyan fotóktól, amelyeken különféle mopszlikkal pózolsz. Még az említett Andy Hartmark is készített egy jópofa mopszos fotót rólad. Hány ilyen kutyád van egyébként? Travis: - Valójában, egy darab fajtiszta mopszlim sincs, habár rengeteget fotóztam már le életemben! A képeken látható kis vérebek nem az enyémek voltak! A szóban forgó fotókon látható kutyus is Andy haveromé, neki most három ilyenje van. Nekem egy chug-om van (műszó, a chihuahua /csivava/ és a pug /mopszli/ szóból – a szerző), ami tulajdonképpen egy csivava-mopsz keverék. Chuck Mantooth-nak hívják, és ő a legkirályabb kutya a földön! Mérhetetlenül hiperaktív és iszonyat energikus, ugyanakkor a legbarátságosabb kis arc a világon! Mikor kezdtél bele a fotó-bizniszbe? Travis: - Elég korán, csak 14 éves voltam akkor. Azt tanulgattam, hogyan kell a tekercsekkel bánni, meg hogy hogyan kell egy normális fotót elkészíteni, aztán meg előhívni a sötétszobában. A suliban elég hamar a haladó fotós osztályba kerültem. Itt aztán, ha valamiben elakadtam, a tanáraim készséggel segítettek rajtam. Azonban, a legjobb az volt az egészben, hogy ingyen használhattam mindent: gépet, sötétszobát, tekercseket; sőt, azt fotózhattam, amit csak szerettem volna. Gimi után már sokkal kevesebbet fotóztam, hiszen nem volt pénzem annyi filmre, sötétszoba pedig egyáltalában nem állt rendelkezésemre. Aztán, egyre elterjedtebb lett a digitális fotózás. Azonnal gépet szereztem, habár eleinte, az egész csak egy hobbi volt számomra. legalább 6 éven keresztül. Aztán egy hölgy, - aki egy volt kedvesem, Maxi Millions, egy burlesque fellépő modell -, belevitt a professzionális fotózás világába. Maxi már akkoriban is elég keményen benne volt ebben a pin-up fotóvilágban. Szóval, így elég hamar elkezdtem én is ezzel foglalkozni, és közönségem is gyorsabban lett ezáltal. A másik nagy segítséget az egyetemi mentorom, Giulio Sciorio (www.giuliosciorio.com – érdemes megnézni, a fickó többek között, maszturbálás közben fotózott le különféle arcokat – a szerző) jelentette számomra. Ő egy hatalmas fotográfus, akivel a mai napig tartom a kapcsolatot! Tőle tanultam mindent, amit tudok. Na, és persze nem lenne szép, ha nem említeném meg, hogy a szüleim bátorítása is nagyon sokat tett hozzá ahhoz, hogy ma sikeres fotóművésznek mondhatom magam! Tehát van melód bőven? Travis: - Igen, őrületesen elfoglalt vagyok! Sokmindent abba kellet hagynom már azért, mert egyszerűen nem volt időm arra, hogy a fotózás mellett foglalkozzak vele. Rengeteg aktuális fotós munkám van, amelyeket nagyszerű modellek társaságában fogok lebonyolítani. A legizgatottabb azonban, egy hamarosan vetítésre kerülő TV sorozat bemutatkozó epizódja miatt vagyok. Szeretném minél jobban beleásni magam a videózás, különösen a filmezés világába. Amíg az objektív mögött – és nem előtt – kell állnom boldog leszek mindig!
hirdetés
A weboldaladon rengeteg kép van tetovált modellekről, sőt tetoválókról is, miközben dolgoznak a modelleken… Esetleg magad is tetoválsz, vagy foglalkoztat a kérdés? Travis: - Mióta az eszemet tudom a tetoválások óriási rajongója vagyok! Mikor elmúltam 18 éves és már szabad volt, azonnal felvarrattam az első mintámat, és azóta is gyűjtöm a bőrömön a tetoválásokat. Egyszerűen, mert imádom őket, és amúgy is rengeteg értékes emberrel vagyok körülvéve, akik amúgy tetováltak. Sőt, sok-sok kiváló tetoválóművésszel vagyok igen jó kapcsolatban. Aztán, szeretek olyan témákat fotózni, amelyek fontosak számomra, és a tetoválások első helyen vannak ezen a listán! De nem, tetoválni még nem próbálkoztam, és valószínűleg sosem fogok egy teljes mintát magam rávarrni valakire, hehe! Mesélj kicsit a saját mintáidról! Kik varrták ezeket rád? Travis: - Kb. 20 tetoválásnál tartok most. Egyre több mintám lesz, és be kell vallanom, minél több van rajtam, annál jobban érzem magam! A legtöbb tetoválásomat két remek, Arizonában székelő művész készítette. A jobb karom 90%-át és egy bal karomon lévő design-t (meg egy-egy mintát a lábaimon) Mikey Sarrat, a High Noon Tattoo (Phoenix) egyik mestere készítette nekem. Ő tolta rám az egyik kedvenc tetoválásomat, ami az egyik vádlimon látható. Ez egy tetovált csajszi, akinek gorilla feje van, és van körülötte egy tradicionális freak-show feliratozással készített hirdetőszalag. A másik fő tetoválóm, Tony Olvera, aki a Lady Luck Tattoo-ban dolgozik Tempe városában. Ő fogja televarrni a jobb karom, de ez még folyamatban van! Ő készített egy király Salvador Dalí mintát az alkaromra, amit imádok! Van egy másik nagy kedvencem is tőle. Rámkalapált egy nagyon realisztikus Canon A1 35mm fotógépet. Ez a masina, akkor került piacra, amikor én magam születtem. Az előbb említett Mikey haverom, szintén elkészítette ennek a kamerának egy hasonló tradicionális kidolgozását, a másik karomra. Ezt a két fickót tehát iszonyatosan tisztelem, két kiváló művészről van szó!
Milyen híres modellekkel dolgoztál már? Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? Travis: - Híres modellek? Nos, attól függ, mit nevezünk híresnek. Nem dolgoztam olyan modellekkel, akik világszerte ismertek a nagyközönség előtt, de olyanokkal már igen, akik bizonyos közegben (pin-up, alt, tetovált stb.) nagy neveknek számítanak. Például fotóztam Mosh-t, Cherry Dollface-t, Julie Bolene-t, Angela Ryan-t, Kandy K-t, vagy Adrianne Anderson-t. Amúgy, nem vagyok kiemelten büszke egyik munkámra sem, hiszen mindegyik más okok miatt fontos számomra. Te magad, hogyan írnád le a saját művészeted? Travis: - Ez egy jó kérdés, és őszintén, fogalmam sincs, hogy ezt mivel lehetne jellemezni. Egyszerűen szeretek különböző dolgokat/embereket, különböző szituációkban lencsevégre kapni. Igazából az a cél, hogy a néző számára olyan jól kidolgozott, éles és tiszta fotókat tudjak mutatni, amelyeket magam is vizuális élménynek érzek.
Milyen jövőbeli terveid vannak? Travis: - Minél több fotót szeretnék készíteni, remek modellekről, és olyan tehetséges emberekről, akiket fellelhetek a környezetemben. Ugyan általában portré jellegű képeket készítek, a jövőben szeretnék több monumentális munkát összehozni. Továbbá, van több érdekes filmes megbízásom is, de ezekről most még nem beszélhetek.
A Facebook oldaladon láttam, hogy elég gyakran szívatod a BP-t. (A világ harmadik legnagyobb energiaforrásokat értékesítő cége. – a szerző.) Magad is amolyan környezetvédő aktivista vagy? Travis: - Nem mondanám, hogy hardcore környezetvédő vagyok, ugyanakkor jónéhány mozgalomban vettem részt az utóbbi években. Én azt vallom, hogy a Föld az egyetlenegy hely arra, hogy élhessünk rajta, ezért sokkal óvatosabban kellene használnunk úgy általában. Az embereknek meg kellene találniuk az optimális utat, hogy hogyan vegyék igénybe saját bolygójukat, de jelenleg nem ezt teszik. A BP pedig napjaink egyik legnagyobb csapása annak vonatkozásában, hogy rengeteg természeti katasztrófa okozói voltak már. Nevetséges, hogy ezek az emberek aztán mindent azzal próbálnak megoldani, hogy ha valamit elcsesznek, fogják, és egy tonnányi lóvét szórnak szét mindenfele, csak azért, hogy a nyilvánosság ne nagyon beszéljen ezekről…
