Fear Factory, Strapping Young Lad, Dark Angel, Exodus, miegymás. Lehetne sorolgatni, hogy Jed Simon és újdonsült bandájának – a Tenet-nek keresztelt thrash-death őrületnek – tagjai milyen nagynevű zenekarokban ténykedtek az idők folyamán, sőt, ténykednek napjainkban is. Maga a zenekar már 1996-ban létezett, de a nagyközönség igazából csak a tavaly júliusban piacra került Sovereign CD után ismerkedhetett meg velük. Mr. Simon, a csapat megálmodója mesélt egy kicsit nekünk a Sovereignen bevégzett munkafolyamatról. Persze bennünket legfőbbképpen a srácok tetoválásai izgattak…
– A debüt korongotok, a Sovereign kilenc mocskosul kemény thrash nótát tartalmaz. Minden szám féktelenül zúzós, kemény és természetesen iszonyatosan precíz. Mennyi időtökbe telt összehozni mindezt? Jed Simon: Nos, nagyon örülök, ha bejön a cucc! Eltelt egy kis időbe, míg megszületett az anyag. Ez annak is köszönhető, hogy mi relatíve elég távol élünk egymástól. Nem túl egyszerű úgy dolgozni, hogy éppenséggel más helyen és más időben van mindenki. Szóval igen rettentő sok időt vett igénybe ez a meló, de azt hiszem megérte, mert a végeredménnyel igencsak elégedettek vagyunk, nagyon ütős lett a téma!
– Nem vagytok már kezdők ebben a szakmában. A karriereteket áttanulmányozva, olyan zenekarokat tudok megemlíteni, mint a Strapping Young Lad, az Exodus, a Fear Factory vagy mondjuk a Dark Angel. Mennyire befolyásolták ezek a bandák a Tenet muzsikáját? Jed: Naná, hogy befolyásolták a zenénket! Azonban a Tenet valami, ami tökéletesen reprezentálja, hogy mi is az, amit imádok a zenében. Egy kis old school agresszió, mellőzve mindenféle szarakodást! Úgy érzem, visszatértem a gyökereimhez… A Tenet az én lelkem és a szívem, melyek együttes erővel súgják meg nekem, hogy hogyan is kell a kemény zenének megszólalnia!
– Miért pont Tenet? Jed: A Tenet elnevezés tökéletesen keretbe foglalja az előbb elhangzottakat. Ez egy doktrína, egy princípium, amit egy adott individuum vagy teszem azt egy közösség szentül hisz és elfogad. Én pedig pont erről beszéltem. A Tenet valami, amiben hiszek, ami az én felfogásomat tükrözi… egy tökéletes név a banda számára!
– Hogyan tudjátok ezt a projektet összeegyeztetni az egyéb sikeres bandáitokkal összefüggő kötelezettségeitekkel? Nem vállaljátok túl magatokat? Jed: Mi mindannyian több zenekarban játszottunk egész életünkben. Az idők folyamán pedig megtanultunk tökéletesen gazdálkodni az időnkkel.
hirdetés
– Jed, beszélnél egy kicsit a banda tetoválásairól, beleértve a sajátodat is? Jed: Számlálunk egy jó pár mintát az tuti, haha! Mindemellett ahányan vagyunk, annyiféle stílussal rendelkezünk, szóval azt sem tudom, hol is kezdjem el! Byron rettentően kivarratta magát. Ő a klasszikus tengerészmintáktól kezdve egészen a legördögibb dizájnig mindenféle mintákkal bír. Zetro egy igazi horrorfan, tehát van is egy pár szörnyeteges tetkója: Frankenstein, Beastman, és persze néhány nagy horrorfilm színészportréját is a bőrén hordozza. Én is számlálok pár mintát. A legkedvesebb tetoválásom az én hősömmel, Ace Frehleyvel függ össze: a bal karomon látható Ace úgy, ahogyan a Love Gun borítóján is ábrázolták. Aztán az egyik zenekaromnak, a Zimmer Hole-nak a logóját viselem a lábamon… Az összes ZH-s arc hordozza ezt a motívumot… Ez tulajdonképpen egy jelképes átjáró, egy ösvény, mely összeköt bennünket. Van még pár mintám, de azok nagyon bénák, és majd átdolgoztatom mindegyiket! Egyébként is, mindannyian tudjuk, hogy a tetoválás egy örök folyamat, sosem ér véget, amíg van szabad felület a bőrödön.
– Szóval van olyan tetoválásod, amit már megbántál? Jed: Persze hogy van! Ezt a többiekről is el lehet mondani. Ahogyan azonban az imént is említettem, ezek szerencsére kisebb minták, amelyek hamarosan elfedetésre kerülnek.
– Milyen nevek ütötték rátok ezeket a motívumokat? Jed: Általában mindannyian a kelowai (Kanada) Rob Thomasszal tetováltatunk. Ő a Ritual Tattoo egyik arca. De mindenkinek van olyan mintája is, amit az Austinban (Texas) munkálkodó Mike Pain dolgozott rá. Aztán még akad olyan tetoválásunk, amit a vancouveri székhellyel rendelkező Sacred Heartból ismerős Dave követett el rajtunk. Továbbá a szintén vancouveri Superior Tattoo-ban is szereztünk egy-két mintát.
– Mit gondolsz arról, hogy mostanában már a kiskorúak is elég nagy számban tetováltatnak magukra? Jed: Nos, ez az illető személyiségén áll. Tetováltatás előtt azonban remélem, hogy végiggondolják, mi is lesz az a szépség, amit a bőrükre üttetnek, hiszen ez egy roppant intim, egy meglehetősen személyes cselekedet, mely a sírunkig elkísér bennünket.
– Tervek újabb tetoválásokra? Jed: Az tuti! Ugye, ahogy mondtam, a bal karomon ott figyel Ace Frehley, a jobb karomra pedig szeretném felvarratni Malcolm Youngot. Így mindkét kedvenc gitárhősöm végre fölkerülne a bőrömre. Emellett van most egy olyan elképzelésem, mely a fiammal és a nagyapámmal kapcsolatos.
