2011. 07. 14.
Az ősi hagyomány
A polinéziai tetoválás Tongában és Szamoán vált rendkívül kifinomult művészetté. A szamoai hagyomány szerint a Fidfzsi-szigetekről úszott ide két nővér, ők ismertették meg Szamoa lakóival a tetoválás művészetét. Úszás j közben olyan dalokat énekeltek, amelyeket tetoválás közben szokás, és mivel a hosszú úton elfáradtak és összezavarodtak, népük szokásaival ellentétben, ahol a nők viseltek sok tetoválást, s a férfiak kevesebbet, Szamoán épp a fordítottja történt.
A tongai harcosok bőrére deréktól térdig geometriai alakzatokat tetováltak, melyekben háromszögek, csíkok és egybefüggő fekete területek váltakoztak. A tetoválást papok végezték, akik hosszú időn át tanultak, s rituálék és tabuk szigorú előírásait követték. Tongában különös társadalmi és kulturális jelentősége volt a tetoválásnak.
Az ősi Szamoán a vallási ritusokban és háborúzásban is fontos szerepet kapott a tetoválás. A tetováló kiváltságos személy volt, mestersége öröklődött. Rendszerint hat-nyolc fiatal férfit tetovált egyszerre, sa szertartáson barátok és rokonok vettek részt. A szamoai harcos tetoválása deréktól a térd alá nyúlt. Nőket is tetováltak, az ő kezükre és testük alsó részeire kerülő ábrák finom, virágszerű geometriai ábrákból álltak.
"Különös a tetováltság elterjedtsége, érdemes rajta eltűnődni." (James Cook kapitány, 1779)
Fejlődő kultúrák
Szamoai és tongai hajósok telepedtek le i. sz. 200 körül a tizenkét szigetből álló Marquises-szigeteken, 1200 kilométerre Perútól nyugatra. itt fejlődött ki több mint ezer év alatt az egyik legösszetettebb polinziai kultúra. A művészet és az építészet magas szinvonalú volt, a marquisesi tetoválások pedig, amelyek gyakran az egész testet befedték, Polinézia legkifinomultabb mintái közé tartoztak. Polinézia népei i. e. 1000-re gyarmatosították a Szamoától keletre fekvő lakható szigetek többségét. A szigetcsoportokon jellegzetes kultúrális vonások, sajátos nyelvek, mítoszsok, művészetek és tetoválási stílusok alakultak ki.
Sir Joseph Banks természettudós tűnődött el elsőként Polinézia őslakóinak tetoválási indítékairól. Amikor 1769-ben Cook kapitánnyal Tahitire látogatott, ezt írta: "Nehéz megmondani, hogy mi késztet valakit ekkora fájdalom elviselésére; egyetlen indián sem adott erre magyarázatot (noha több százat megkérdeztem); lehetséges, hogy a babona játszik ebben szerepet. Véleményem szerint semmi más nem indokol egy ilyen nyilvánvalóan esztelen szokást."
Az európai emberek közül Cook legénységének tagjai tettek szerte elsőként polinéziai tetoválásokra, s ez a gyakorlat gyorsan elterjedt a brit tengerészeknél. A mtrózok megtanulták a műveletet a polinéziai mesterektől, s a hajókon gyakorolták, később pedig tetoválószalonokat nyitottak Európa kikötővárosaiban. Az európaiak látogatásai és a hittérítők áradata súlyos következményekkel járt Polinézia kultúrális életének szempontjából. Tahitin például II. Pomari császár 1817-ben, amikor katolikus hitre tért, betiltotta ahagyományos tetoválást. Hawaii kultúrájából is eltűnt sok ősi tetováló minta, és feledésbe merült a szimbólumok jelentése.
Szamoai tetoválóeszközök
A tufuga, az úgynevezett au eszközei kapákhoz vagy gereblyékhez hasonlítanak, de szélességük változó. A bőrt érő fesűszerűen fogazott fej csontból készül, vagy disznóagyarból. Az emberi csont a legkedveltebb, ám ha az nincs, ló vagy ökör csontját használják. Az eszköz bőrbe hatoló fogazott részét teknőcpáncél erösíti a nyélhez. A nádból vagy fából készült nyél részeit kókuszrosttal erősítik össze. Egy teljes tetoválókészlet, a művésztől függően 8-12 eszközből áll. A fogakat úgy juttatják a bőr alá, hogy a nyelet rövid fakalapáccsal ütögetik. A szamoai fakalapáccsal ütögetik. A szamoai tetoválás a világ legfájdalmasabb beavatkozásai közé tartozik ebben a kategóriában, az állóképesség igazi próbája.
A mesternek több segítőtársa, nyújtóra van szüksége. Ők nyujtják feszesre a bőrt, hogy az eszközök könnyebben behatoljanak. E művelet közben a nyújtók elsajátítják a tetoválás művészetét.
A következő részben részletesen olvashattok a Szamoai, a Marquises-szigeteki, és a Maori tetoválásokról.
(Forrás: Vince Hemingson - A testdíszítés művészete)
