Akik elolvasták a tetoválás történelmével foglalkozó korábbi cikkeinket, megfigyelhették, hogy a távoli Japántól földrajzilag mind nyugatabbra haladva tárjuk fel a törzsi minták ősidőkből ránk maradt titkait. Újabb állomásunk Thaiföld, az a hely, ahol a tetoválás napjainkban is szentségnek számít. Szerzetesek végzik, valódi templomokban, és aki abban a kegyben részesül, hogy a bőrén viselhet egyet, ezek közül a bonyolult védelmi szimbólumok közül, hite által mélységes lelki tartalommal tölti meg kiérdemelt mintáját.
Ennek megfelelően elmondhatjuk, hogy Thaiföld az egyetlen olyan ország a világon, ahol évente vallási szertartással ünneplik meg a tetoválás hagyományát. Az évnek ebben a szakában rajongók ezrei utaznak Thaiföldre a világ minden tájáról, tömjént és virágot adományoznak a tisztelt mesternek, felkeresik a Bangkoktól 51 kilométerre fekvő Wat Bang Phrát - a Repülő Tigris Templomát -, amelynek falai között számos tetoválásokkal gazdagon ellátott szerzetes hódol a tetoválás ősi művészetének. A nyugati tetoválással szemben a thai változat a spirituális ugyanakkor babonás jelentést hangsúlyozza. A hódolók az égiek védelmében, áldásában és egyéni szerencsében kívánnak részesülni. Sokuk testét már tetoválások borítják, amikor idejönnek, és ezen a szertartáson csak a buddhista szerzetesek áldását kérik testdíszeik „feltöltődésében” bízva. A rituálék alatt a monoton hangon kántáló rajongók emelkedett tudatállapotba, egyfajta transzba esnek. Thaiföldön régi hagyomány, hogy a katonák a „sak yantnak” nevezett védőábrákat tetováltatják magukra. Annyira bíznak a védelmi szimbólumok erejében, hogy hitük szerint a legjobb mester bőrükön viselt tetoválása a golyóktól is megvédi őket. Úgy tartják, hogy nem csak a buddhista ábrák hatásosak, hanem a hozzájuk kapcsolódó imák is. Ezeket kántálják a szerzetesek, mialatt csaknem méteres eszközeikkel a tetoválást végzik. Egyik kezükkel irányítják a tűt, finoman tartva a pálcát, mintha biliárddákó volna, a másikkal fel-le mozgatják. Követhetetlen gyorsasággal, másodpercenként kétszer-háromszor szúrják a tűt a bőrbe, és emelik ki azt. Az így keletkező pontsor olyan, mint egy hímzés. A kézi tetoválás fájdalmas, de mindent megér annak, aki azután legyőzhetetlennek érzi magát tőle. Egy másfajta eljárás során a tetováló beszúrja tűjét a bőrbe, majd festéket dörzsöl a sebbe, és közben spirituális erejű imát mormol.
hirdetés
A Thaiföldi spirituális tetoválás hagyománya ősidőkre nyúlik vissza. A klasszikus japán tetoválás mestereihez hasonlóan a thai szerzetesek is hosszú tanulóidő során képesek elérni a koncentráláshoz szükséges misztikus állapotot. Csakis ebben a békés hangulatban tudják elméjük, testük és szívük összhangját megteremteni ahhoz, hogy véghezvigyék a tetoválás csodáját. Nem elegendő a megfelelő „szutra” kántálása - 108 van belőlük -, a tetováló elméjének is meg kell tisztulnia az önmagára irányuló gondolatoktól. Csakis így lesz tiszta a tetoválás, így teljesíti be viselője imáit. A thai mesterek arra intik a rajongókat, hogy a hétköznapi díszítőábrák nem rendelkeznek védelmező vagy áldást hozó hatalommal. Szerintük a kevés igaz érzéssel, modern gépekkel dolgozó tetoválók ábráiból hiányzik a tekintély és a teljesség, leginkább pedig nincs varázserejük. Az ilyen tetoválások nem szolgálhatnak védelmező amulettként vagy talizmánként, és nem hoznak szerencsét viselőjüknek.
Hagyományos motívumok
A több száz hagyományos thai minta legtöbbje állatokat ábrázol. A legnépszerűbb kétségtelenül a tigris. E legnagyobb hatalmú motívum helye a hát alsó része. Aki a tigris képét viseli bőrén, abba beleköltözik a tigris lelke, amely irányítja az illető életét. A thai tigris leghíresebb viselője, Angelina Jolie 2004-ben tetováltatta testére a klasszikus tigrisábrát a nagy tisztelettel övezett Ajarn Noo Kanphai mesterrel. A legnépszerűbb thai tetoválások buddhista istenségeket vagy templomokat ábrázolnak. Gyakran nem felismerhető képek jelennek meg, hanem thai írásjelekkel írt imák. A szerencsét, gazdagságot és áldást hozó tetoválások között népszerű a hagyományos buddhista ábrázolás. Ezek a többnyire geometrikus formák Buddha, a bódiszattvák, a lótusz vagy más buddhista szimbólumok alapján készülnek. A Thaiföldön szintén létező hindu szanszkrit tetoválás ugyanezt a szerepet tölti be, csak hindu isteneket és istenségeket ábrázol, úgymint Brahmát, a négyarcú Buddhát, Hanumánt, a majomistent, a szent sast, a mennyei kutyát, a thai dharma királyt és a gazdagság istennőjét. E félelmetes teremtmények elől a vallás szerint elmenekülnek a gonosz szellemek. Aki szerencsére, gazdagságra és áldásra vágyik választhat még olyan szerencsehozó szent thai képek közül is, amilyen a tigris, a sárkány, a főnix, az oroszlán, a leopárd vagy a kígyó. Ezek az állatok és szentek szerencsét hoznak, de tetoválásként csak akkor töltik be funkciójukat, ha a megfelelő mantrák és yantrák kísérik, és szutrákat éneklő szerzetes készíti őket. A másokhoz fűződő kapcsolataink javítására is létezik thai tetoválás, az aranynyelvű madár vagy „sha li ka”. Állítólag ez növeli a magabiztosságot és a beszélőkészséget, amit el is várhatunk tőle, elkészítése ugyanis nagyon fájdalmas, a minta a nyelvere kerül. Nem ennyire fájdalmas a tarkóra tetovált ábra, a „yuan shen guan ding”, amely szerepe szerint a lelket óvó áldással tölti meg a fejet. A thai hit szerint minél közelebb van a tetoválás a fejhez, ahol a lélek lakózik, annál nagyobb a hatalma.
A „láthatatlan” tetoválás
A thai tetoválás fortélyosan és finoman alkalmazkodott a modern korhoz. Aki attól fél, hogy nyugati típusú munkahelyén nem veszik jó néven a tetoválást, az nem hagyományos tintával tetováltat, hanem szezámolajjal, ráadásul festékszemcsék nélkül. Az eszközök, a minták és a mantrák ugyanazok. Az eredmény viszont egy „láthatatlan” tetoválás, amely mégis magában hordozza a lmágikus erőt.
A Tattoo történelem következő részében a tetoválás őshazájába a polinéz szigetvilágba látogatunk, és feltárjuk, hogyan vált Tongában és Szamoán rendkívül kifinomult művészetté a tetoválás. (Forrás: Vince Hemingson - A testdíszítés művészete)
