Miután kiveséztük a tetoválási szokások történelmi távlatokba nyúló alakulását a Japán szigeteken lássuk, hogyan alakult ugyanez a praktika Japántól dél-keletre, Borneó szigetén. A helyi specifikus szokások azért is különösen érdekesek, mert a kutatók véleménye szerint a nyugati világban elterjedt mai modern törzsi tetoválások gyökereit Borneón kell keresni. A 18. században Cook kapitány és matrózai fedezték fel a Borneó szigetén alkotott, évszázados hagyományokból táplálkozó törzsi mintákat, és importálták lelkesedésükkel együtt a bőrre rajzolt fekete ábrákat hazájukba. Ezzel akaratlanul újjáélesztették Angliában és Európa más részein ezt a korábban már-már elfeledett tevékenységet.
De hogyan alakult ki maga a gyökérzet, amiből aztán a szerteágazó lombkorona kinőtt a Cook kapitány felfedezése óta eltelt két és fél évszázadban? A különlegesen érdekes törzsi ábrák eredete a Borneón élő népcsoportok ősi tetoválási szokásaihoz nyúlik vissza. A férfiak hagyományos törzsi tetoválásai állatalakokat: kutyákat, skorpiókat, rákokat, valamint sok más kavargó, bonyolultan összefonódó szimbólumot tartalmaztak, amelyek jelentős felületet foglaltak el a karon, a lábon és a felsőtesten. Régészeti leletek bizonyítják, hogy Borneó egyes mai törzsei legalább 40 000 éve élnek a szigeten. Nem tudjuk pontosan, mióta végeznek tetoválást a dajákok, de az biztos, hogy ez a szokás már nagyon régóta hozzátartozik animista hitükhöz, mely szerint a dzsungelt jó és rossz szellemek lakják, valamint fejvadász-tevékenységükhöz. A borneói törzsi közösségekben a tetoválások viselőjük életéről meséltek, tanúskodtak cselekedeteiről, harci tetteiről és amulettként védték őt a szellemektől és egyéb szerencsétlenségektől. A daják elnevezést több borneói törzsre, így az ibanokra, a kajanokra és a kenjahokra is alkalmazzák.
Férfiak A fejvadászat és a tetoválás szövevényes kapcsolatban állt a sziget számos törzsének mágiájával, rituáléival, és társadalmi életével. A kéz tetoválása a társadalomban elfoglalt státust jelezte, egyben fontos szerepe volt a halál után, amikor a helyiek hite szerint beragyogja a sötétséget, miközben a lélek a Holtak folyóját keresi. Itt a tetoválás és a piercing, valamint több más hagyományos daják művészet a régi időkbe nyúlik vissza. Sok hagyományos tetoválás Bali és Jáva díszítőmotívumaira emlékeztet, s a dajákok tetoválóeszközei és eljárásai hasonlóak a Polinézia más helyein ismertekhez, ami arra utal, hogy a kőkorszak tengeri utazói átadták tudásukat egymásnak az egész térségben. Ha egy sarwaki kajan levágta egy ellenség fejét, tetoválásokkal díszíthette kézfejét és ujjait, de ha csak részt vett megölésében, csupán egyik ujját, általában a hüvelykujját díszíthette. A Mendalan folyó mentén élő bátor kajan harcosok csak a bal hüvelykujjukon viseltek tetoválást, de a kézfejen és az ujjakon nem, combjukra pedig csak azok a hősök kaptak tetoválást, akik levágták az ellenség fejét.
hirdetés
Nők és lányok A kajan nők sorozatos és bonyolult mintákat tetováltak egész alkarjukra, kézfejükre, combjukra (egészen a térd alá) és a lábfejükre. Egy kajan lány tetoválása akár négy évig is eltarthatott, és végeredményben így megy ez napjainkban is, hiszen Borneó a világ azon kevés helyeinek egyike, ahol még most is gyakorolják a hagyományos tetoválást. A folyamat úgy zajlik, hogy amikor egy lány eléri a tíz éves kort először tetoválást kaphat az ujjaira és a lábfejére, egy évvel később a két alkarjára. A következő évben elkezdődhet a comb tetoválása, és a művelet a harmadik vagy negyedik évben fejeződik be. Testének díszítése még azelőtt lezárul, hogy várandós lenne, mivel egy anyává lett nő tetoválása illetlenségnek számít. A kajan nők természetesnek tarják a tetoválást és hitük szerint az ábrák fáklyaként világítanak a túlvilágon. A tetoválás műveletét mindig nők végzik, férfiak soha, de az eredeti ábrákat férfiak vésik fatömbökre.
Tecnika A tetoválóművészek egyszerű szerszámokkal, két-három szúró- és egy egy ütőeszközzel dolgoznak, melyeket fadobozban tartanak. A szúróeszköz egy fapálca, amelyhez derékszögben illeszkedik a rövid csúcsos fej. A fejre illesztett gyantagömbből három-négy rövid tű áll ki. Az ütőeszköz egy vassal borított rövid bot, amelynek egyik felére bőrszíjat tekertek. A festék korom, víz és cukornádlé keveréke, amely lapos fatálba kerül. A hagyomány szerint a legjobb korom a fém főzőedény fenekén keletkezik. A tetoválás mintáját domborműként fatömbre vésik, bekenik a festékkel, és a tetoválandó testrészre nyomják, ahol kirajzolódik a minta. Akit tetoválnak az a padlón fekszik, s két oldalán guggol a művész és a segítője. A tetováló a festékbe márt egy cukorpálmarostot, a tetoválandó felületre szorítja, és felrajzolja a sorok vagy sávok kompozícióját. Ezután a művész vagy segédje kifeszíti lábával a tetoválandó bőrt, befestékezi a tűt, és a pálca végét kalapácsával ütögeti, miközben végighalad egy vonalon. A művelet fájdalmas, és mivel nem használnak fertőtlenítőszert a friss tetoválás gyakran fekélyessé válik.
(Forrás: Vince Hemingson – A testdíszítés művészete)
Hozzászólások
dhlepke 2011. 05. 26. - 20:40
tényleg érdekes, szeretem az ilyen ősi, törzsi hagyományokkal foglalkozó cikkeket. a borneói tetoválásokkal kapcsolatban sokat olvasgattam régebben, mert a hagyományos virágminta nagyon megtetszett és egy változatban végül meg is csináltattam a vállaimra. ezeknek többféle jelentése is van. általában a vállra kerül, ezzel kapcsolatban úgy tartják, hogy szerencsét hoz, és megvédi a vadászt a vadászaton, illetve a harcost a harc közben. ha a karra tetoválják, akkor a jelentése már más. ebben az esetben a megölt emberek számát jelzi és ezáltal rangot ad a törzsön belül.
Luca 2011. 05. 06. - 08:36
A fül tágítását vajon csak díszítés céljából csinálták vagy annak is van valami fontos jelentősége???
Luca 2011. 05. 06. - 08:32
nagyon érdekes történet....hihetetlen,hogy egyes népeknél micsoda kultúrája van a tetoválásnak...nem úgy mint manapság....csak azért hogy legyen,mert az menő(egyeseknél...divatból...)
