A 19. században és a 20. század elején az amerikai és az európai munkások főleg férfiasságuk jeleként viseltek tetoválásokat. A 20 század végén a nyugati országokban megújult az érdeklődés a testdíszítés iránt, ez azonban inkább a tömegkultúrával semmint az ősi eljárásokkal állt kapcsolatban.
Az 1950-es évek beat nemzedéke s a hatvanas évek hippijei  személyiségük spirituális és misztikus kifejezésért fordultak az ázsiai hagyományokhoz. Az 1970-es évek végén és a nyolcvanas években a fiatal munkások közül kikerülő punkok tetoválásai és piercingjei viszont nyíltan jelezték a társadalom merev osztály- és értékrendszere elleni lázadást és tiltakozást.
Az utóbbi időben számos módon kapcsolódik a tetoválás az amerikai és az egyetemes szépművészethez. Egyrészt sok, akadémiát végzett művész válik hivatásos tetoválóvá. Becslések szerint az 1970-es évekhez képest az 1980-as évek végére megduplázódott a képzett művészek száma. Ebben az időszakban a galériák száma is nőtt, de a művészeti iskolákból és programokból sokkal több művész került ki, mint amennyit a művészvilág be tudott fogadni. Ezért nem meglepő, hogy egyre több végzős választotta foglalkozásként a tetoválást. Így aztán a művészeti képzéseken elsajátított technikák hatással voltak az új tetoválási stílusokra, mint amilyen a "new school" és a "biomechanika", és napjainkban is folyamatos az újítás és a kísérletezés.

A tetoválóközösségekben régóta elismerik a tetoválások esztétikai értékét, ám az áttörés meghatározó pillanata 1995-ben jött el, amikor a Soho jó nevű nonprofit intézményében, a The Drawing Centerben megnyílt az Átdöfött szívek és az igaz szerelem: a tetoválásokhoz készített rajzok száz éve című kiállítás. Ez a nyugati tetoválást és ázsiai hatásait bemutató kiállítás volt New Yorkban az első, amely művészetként tekintett a tetoválásra.
A flash - a tetoválási mintáknak a stúdiók falain látható rajza - két változatban létezik: vagy eladásra szánt szabványképként, vagy a tetoválóművészek saját rajzainak formájában. A művészeti galériában kiderült, hogy a flasheken ábrázolt tárgyak jelentésének és funkciójának esztétikai értéke van.
1999-ben New York South Street Kikötő Múzeumában nyílt kiállítás Amerikai tetoválás: Gus Wagner művészete címmel. Ugyanekkor volt látható az Amerikai Természettörténeti Múzeumban a Body Art: a személyiség jegyei, amelyben főszerepet kapott a tetoválás. Noha ezek a kiállítások tartalmukat és skálájukat tekintve különbözőek voltak, abban megegyeztek, hogy a tetoválást néprajzi és történeti értelemben művészetként ismerték el. A tetoválás történetével foglalkozó Alan Govenar kutató és gyűjtő így írt: "A Body Art kiállítás nagy áttörést jelent, mivel rendkívüli gyűjteményének bemutatásával a múzeum olyan körülményeket teremtett, amelyekben érthetővé válnak ezek a művek."

Forrás: Vince Hemingson - A testdíszítés művészete