Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy véleményünk szerint a realisztikus portréábrázolás a tetoválás Everestje. Persze a hasonlat sántít kicsit, mert ha valaki idáig eljutott a tetoválás világában, még bőven van hová fejlődnie, míg a hegymászók legfeljebb még egyszer megpróbálhatják ugyanazt oxigénpalack vagy más elvileg elengedhetetlen kellék nélkül. Egy tettováló viszont, ha a valósághű ábrázolás technikai megoldásai és képzeletbeli fokozatai rendelkezésére állnak – bármilyen irányba mozdul el –, alkotásai továbbra is a mesteri kategóriába tartoznak. Olyasmi ez, mint Picasso esetében, gyakran hallhatjuk hozzá nem értő emberektől, hogy absztrakt művei alapján felületes véleményt alkotva kijelentik, nem tudott rajzolni. Általában igencsak meglepődnek, ha kevés utánajárással felfedezik a művész anatómiai pontosságú rajzait. Ryan Hadley nyolc évvel ezelőtt kezdett tetoválni és mára a tengerentúli tetoválás egyik nagy ígéretévé vált. Kedvenc műfaja természetesen az aprólékosan kidolgozott emberi portrék: tetoválógépével képes megjeleníteni az érzelmek apró rezdüléseit az emberi arcokon.
Persze Ryan sem így született. Amikor először használt tetoválógépet élesben, annyira rosszul sikerült, hogy azonnal abba is hagyta a munkát és két év telt el, mire újra próbálkozni mert. Ezalatt tattoo-magazinokat bújt, erőt és inspirációt gyűjtött, majd újból belevágott, ezúttal kitartóan, de mindent saját erőből tanulva. Jelenleg két stúdió is köthető a nevéhez: a déli High Street Tattoo az ohiói Columbusban és a Studio 13 Fort Wayne-ben, Indiana államban. Ha Ryan munkáit szemléljük, rögtön feltűnik az a merészség, amivel a bőrre átültetendő témát kezeli. Ha csak nem kifejezett kérés, nem ragaszkodik hozzá, hogy a kezébe nyomott képen látható arc nézzen vissza rá a megrendelő bőréről. Szívesen kísérletezik a színekkel, belelopva készülő munkáiba jó pár árnyalatot saját elvitathatalan látásmódjából. A kötelező technikai tudáson túl ezek a váratlan megoldások azok, amik kiemelnek egy tetoválót a megbízható iparosok tömegéből. Ryan sikeréhez az is hozzájárult, hogy a magánéletében sem ragaszkodott mereven a megrögzött formulákhoz. Amikor 2007-ben telefonon kapott egy hívást Giovanitól, az ohioi High Street Tattoo-ból, hogy szükség lenne rá az új déli High Sreet Tattoo-nál, nem sokat tépelődött. Bezárta akkori üzletét, eladta a házát, fogta családját és Columbusba költözött. Az azóta eltelt évek őt igazolták: művészete kiteljesedett és Ryan a legnagyobbak közé emelkedett.
hirdetés
Nem titkolja, hogy milyen tetoválók munkái hatottak rá. Elsőnek, nem meglepő módon, Robert Hernandezt említi, de Bob Tyrrell, Tom Renshaw, Donny Manco és Monte is a felsoroltak között szerepel. Még egy lényeges tulajdonságot kiemelnénk, ami feltétlenül segít egy művésznek a helyes úton maradni, és ez a szerénység. Ha valaki öntömjénezés nélkül képes szemlélni saját munkásságát, könnyebben észreveszi a hiányosságokat és alkalma nyílik a fejlődésre. Ryan ezt így fejezi ki: „Te légy saját magad legnagyobb kritikusa.” A tetováló-életmódról azt nyilatkozza, hogy elsősorban a vele járó szabadság az, amiben igazán örömét leli: „Én dönthetem el, hogyan teljen egy napom. Senki nincs, aki számonkéri rajtam az időmet. Csak saját magamnak és a készülő tetoválásnak tartozom elszámolással. Ez nem okoz nehézséget, hiszen azt csinálom, amit szeretek. Így tudok önmagamhoz képest a legjobbá válni abban, ami legalább olyan fontos, mint az életem.” Ryan ha nem tetovál, akkor sem tétlenkedik. Aktív személyisége állandó ösztönzésként hajtja előre. A softball és a golf a mindene. Időjárástól függetlenül, amikor csak teheti, hódol valamelyik szenvedélyének. Jövőbeli tervei között szerepel egy újabb stúdió, mely már teljesen az ő személyiségét tükrözi. Rövid gondolkodás után még hozzáteszi, hogy tetoválónak lenni szerinte a legjobb dolog a világon. Egyre azonban nyomatékosan felhívja a figyelmet, véleménye szerint a tetoválóiparnak nincs szüksége még több tehetségtelen művészre.
