Petri Syrjälä

- Ha jól tudom eddig még nem is nagyon nyilatkoztál egyetlen újságnak sem...

Petri Syrjälä: - Pontosan, ez az első interjúm, eddig valahogy nem éreztem késztetést arra, hogy a művészetemről meséljek az embereknek, egyszerűen csak szép csendben fejlesztgettem a stílusomat, és hagytam, hogy kialakuljon belőle valami egészen egyéni. Szóval eddig nem kerítettem nagy feneket a dolognak.

- Mikor és hogyan indult a pályafutásod?

Petri: - 1971-ben születtem, és tinédzserként kezdtem el érdeklődni a tetoválások iránt, amikor először kezembe került egy tetováló magazin. Kari Barba realisztikus állat ábrázolásai mély benyomást gyakoroltak rám, és a bőrre vitt minták iránti érdeklődésem egyfajta szenvedéllyé nőtte ki magát az évek során.

- Egyébként művész családból származol?

Petri: - Nem mondhatnám, bár a hét évvel idősebb nővérem nagyon ügyes porcelánfestő, talán tőle örököltem a hajlamot az aprólékos munkákhoz. De ez az össz, ami a családom művészi beállítottságát illeti.

- Egyszer azt hallottam, hogy amikor Helsinkiben egy tetováló kongresszuson a francia művész, Tin-Tin varrt rád egy ábrát, az szinte teljes egészében megváltoztatta a jövődet. Hány éves voltál ekkor egészen pontosan, és miért is forgatta fel ez annyira az életedet?

Petri: - 21 éves voltam, és ugyan egy tetoválásom már előtte is volt, de az amolyan középszerű alkotás volt inkább, és nem mondanám, hogy teljesen elégedett voltam vele. A fejemben már tervezgettem egy új ábra ötletét, konkrétan egy tigrist szerettem volna, ezért elmentem az általad említett konferenciára. Nagy szerencsémre sikerült megbeszélnünk egy találkozót Tin-Tin-nel, akinek már ismertem a munkáit, hiszen a műveit korábban már több tetováló magazinban is megcsodáltam. Mivel már jóval azelőtt is elbűvöltek a nagy macskák, kérdés sem férhetett hozzá, hogy milyen mintát szeretnék magamra varratni. Tin-Tin briliáns professzionalizmusa és művészi készsége, de főleg az alapos hozzáállása igazán maradandó benyomást gyakorolt rám, és onnan egyszerűen nem volt visszaút a számomra.

- Miért, mi történt ezek után?

Petri: - A tetoválás nálam egy ideig még megmaradt hobbi szinten, mert akkoriban nem rajzoltam valami jól. A változás úgymond 1994 tavaszán következett be, amikor is végleg megcsömörlöttem az akkori munkámtól - eladó voltam -, és megpróbáltam új utakat keresni az életemben. Elkezdtem rajzolgatni, és egy évnyi szorgalmas gyakorlás után rendeltem egy tetováló felszerelést Micky Sharpz-tól. 1995 őszén meg is érkezett az első tetováló cuccom, de a kezdeti lépések nagyon lassúnak tűntek, mivel saját magamnak kellett rájönnöm mindenre, magam kísérleteztem ki az összes fortélyt, szakmai trükköt, de aztán nemsokára világossá vált előttem, hogy van érzékem ehhez az egészhez.

- Ezek szerint semmilyen művészeti szakképzésen nem vettél részt, csak önmagadat fejlesztgetted?

Petri: - Semmiféle szakmai előképzettségem nem volt, viszont elolvastam néhány rajzzal kapcsolatos könyvet, és szinte az összes létező tetováló mintát megtanultam, ami csak létezett, méghozzá úgy, hogy gyakran én voltam a magam modellje…

- Pontosan mikor kezdtél el tetoválni?

Petri: - 1998 nyarán részmunkaidősként bekerültem egy tetováló stúdióba, és lassanként egyre több munkám akadt. Sajnos a legtöbb esetben csak törzsi tetoválásokat kellett csinálnom, és csak nagyon ritkán akadt egy-két meglepetésszerűm, üditő kivétel. Viszont fokozott érdeklődéssel figyeltem a többi tetováló munkásságát, köztük olyan külföldi művészekét, mint Tin-Tin, Robert Hernandez, Boris és a többi hasonszőrű realisztikus, színes alkotásokat készítő mesterét. Próbáltam elsajátítani ezt a stílust, átültetni a saját munkáimba, és egyre több ügyfelemnek nyerték el a tetszését az efféle elgondolások és a bennük rejlő szépség.

- Emlékszem, abban az időben tényleg a törzsi tetoválások iránt mutatkozott a legnagyobb érdeklődés. Említetted azt a néhány kivételt, amikor másféle ábrákat kértek a megrendelők. Jobbára mik voltak ezek?

Petri: - Néhány szimbolikus, képekben gazdag, aprólékos minta, főként japán stílusú sárkányok, meg ilyenek. Nagyra tartottam Filip Leu-t, Bernie Luther-t, meg még azokat, akik szintén nagynak számítottak ez idő tájt, és azt találtam ki, hogy kifejlesztem a magam sajátos „nyugati-keleti” stílusát, ám ezzel szinte egy időben egyre több állatos motívumot kezdtem alkotni, és ez örökre megpecsételte a művészetemet, mondhatni meghallottam a természet hívó szavát…

- Jól emlékszem, hogy Hernandez-től is van egy tetoválásod?

Petri: - Igen, a 2002-es helsinkii tetováló expón sikerült egy tetkót begyűjtenem Robert Hernandez-től is. Ez egy oroszlán hullámokkal a háttérben, és a jobb mellkasomra varrta fel. Egyébként ekkor találkoztam először az ukrán tetováló művésszel, Taras Shevchenko-val is, aki szintén óriási hatással volt a művészetem fejlődésére.

- Ez a tigris, amit Hernandez csinált, tényleg nagyon jól sikerült. Viszont Taras-ról mondhatnál pár szót, mert őt biztos kevesebben ismerik errefelé! Például mióta tetovál, van-e honlapja és hasonlók...

Petri: - Azt leszámítva, hogy ő az egyik legképzettebb tetováló, egyben az egyik legőszintébb művész is, akivel valaha alkalmam nyílt találkozni. Magyarországon él, de sokat van úton, például Szentpéterváron és más helyeken is szokott dolgozni. Bár már több, mint tíz éve tetovál, nincs konkrét tetováló stúdiója, mellesleg a saját maga által kifejlesztett és összerakott tetováló géppel dolgozik, a saját szabályai szerint. Saját honlapja pedig nincs, de a www.halloffame.ru oldalon megtekinthető pár munkája.

- A fent említett személyeken kívül vannak még olyan tetoválók, akik nagy hatással voltak rád, az évek során?

Petri: - A 2002-es, 2003-as év nagyon fontos volt a számomra, ugyanis ekkor találtam rá Guy Aitchinson könyvére, a "Reinventing The Tattoo"-ra, amely egyfajta megvilágosodásként hatott rám, már ami a tetoválás technikáját illeti. Ott már nem csak egy-egy tetoválás megtervezéséről szól a dolog, azon is jóval túl mutat. Ezek után megnyitottam az Art For Life Tattoo Stúdiót, és hivatásos tetoválóvá léptem elő. 2003 tavaszán aztán Taras Shevchenko egy rövid látogatása alkalmával megtanította nekem a realisztikus tetoválásának általa alkalmazott stílusát, és mindennek tetejében még fekete és szürke színekkel egy tökéletes tigrist is rátetovált a karomra. Amúgy a kezdetekkor a tetoválás a maga tökéletességével sarkalt arra, hogy feladjam az addigi munkámat, és belevágjak ebbe a szakmába. Igyekeztem a legjobbat kihozni magamból ezen a téren, egy idő után felhagytam az apró méretű és törzsi tetoválások sorozat gyártásával, és minden energiámmal az individuális művészi tetoválásokra koncentráltam.

- Nagyon rövid idő alatt értél el ebben az általad képviselt stílusban a csúcsra, azért ez kevesekről mondható el...

Petri: - Bizton állíthatom, hogy az elszántságom tett az egyik legjobb realisztikus tetoválóvá, és ennek köszönhetem a rengeteg ügyfelet, meg azt a sok, hihetetlenül gyönyörű és érdekes munkát, amiről néhány évvel ezelőtt még álmodni sem mertem volna.

- Már szó esett arról, hogy milyen sok külföldi tetováló művész befolyásolta a munkásságodat, viszont arról még nem beszéltünk, hogy milyen is a tetoválás kultúrája Finnországban?

Petri: - Én jobbára a saját közegemben dolgozom, azonban az éves tetováló expo mindig is nagy fontossággal bírt nálunk, és ugye az én karrierem elején is fontos, meghatározó szerepet játszott…

- Milyen motívumokat szeretsz a leginkább tetoválni? Vagy éppen az ügyfelek milyen tetoválásokat kérnek tőled a leggyakrabban?

Petri: - Jelen pillanatban abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a klienseim olyan motívumokat kérnek tőlem, amiket mindig is szerettem volna megcsinálni, azaz egyfajta keverékét a valószerűségnek és a fantázia világának.

- A mai művészek közül kik azok, akik még lázba tudnak hozni?

Petri: - Napjainkban is rengeteg hihetetlenül tehetséges és motivált alkotó dolgozik, mint például Nikko, Nick Baxter, Mike Devries, Shige, Robert Hernandez, hogy csak néhány nevet említsek. Nehéz mindannyiukat felsorolni, mivel olyan sokan vannak.

- Ami a valósághű, rendkívül aprólékos ábrázolásmódot illeti, ezen a téren mi a titkod?

Petri: - Egyszerűen csak azt teszem, amit helyesnek érzek, és igyekszem nem aggódni a következmények miatt. Fontos még a türelem is, ez a kulcsa az egésznek.

- Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Petri: - A jövőben megpróbálom a stíluson belül még jobban kombinálni a tökéletesre fejlesztett realizmust a fantázia világával, bele víve még több határtalan képzelőerőt, amitől remélhetőleg még dinamikusabb és erőteljesebb alkotások születnek majd.