Paul Acker

– A művészetnek annyiféle ága van. Miért pont a tetoválás fogott meg?

Paul Acker: – Már egészen kiskoromtól tudtam, hogy tetoválni akarok.
A művészi világban nagyon nehéz egy olyan munkára szert tenni, ahol azt teheted, amihez csak kedved van, és mindennek tetejébe még jó pénzt is kapsz érte. Az, hogy tetoválóművész vagyok, rengeteg alkotói szabadságot biztosít a számomra, és sokat segít abban, hogy művészként folyamatosan fejlődhessek.

– Milyen reakciókat váltott ki a barátaidból, hogy ennyire odavagy a tetoválásokért?

Paul: – A barátaim és a családom a kezdetektől fogva maximálisan támogattak. Mivel az első tetoválásaim nagy részét rájuk készítettem, őszinte köszönettel tartozom nekik, mivel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen sikereket érjek el a tetoválás terén.

– Van olyan korai emléked, ami esetleg a tetováláshoz köthető?

Paul: – Már egészen korán magával ragadott a tetoválás. Emlékszem, hogy egy pár barátom tetováltatta magát, amikor úgy 13 éves lehettem, és úgy döntöttem, hogy én leszek a következő a sorban, így már egészen fiatalon elkezdtem tetováltatni magam, amit ma már kicsit azért bánok is…

– Mióta tetoválsz pontosan?

Paul: – 2000 decemberében kezdtem tetoválni, vagyis ennek már nagyjából nyolc éve.

– Mivel foglalkoztál mielőtt tetoválni kezdtél volna?

Paul: – Szinte a középiskola elvégzése után azonnal tetoválni kezdtem. Viszont néhány hónapig azért dolgoztam egy szőnyegtisztítóban, hogy szerezzek egy kis pénzt a tetoválásaimra. Aztán a tetoválóstúdió, ahova jártam varratni magam, látott fantáziát a rajzaimban, és felajánlottak számomra egy állást. Ezek után néhány hetet gyakorlatképpen tetováltam a barátaimra, majd főállásban kezdtem el tetoválni 2–5 klienst naponta. Szóval minden nagyon gyorsan történt…

– Mi volt a tetováló-pályafutásod során az első ábra, amit te készítettél?

Paul: – Az első tetoválásom a Misfits „Crimson Ghost” albumának borítója volt. Ez egy realisztikus fekete-szürke alkotás volt, ami elég jól sikerült ahhoz képest, hogy azt sem tudtam, mit csinálok. Erre az alkotásra máig büszke vagyok.

– A tetováláson belül melyik a kedvenc stílusod?

Paul: – Mindig is szerettem a realizmust, legyen az fekete és szürke, vagy színes, teljesen mindegy. Az elmúlt 4–5 évben viszont főként a színes, realisztikus ábrákra koncentráltam. Ezenkívül nagyra becsülök más tetoválóstílusokat is, ha az eredetien és jól van megcsinálva. Ahhoz, hogy eredeti legyél ebben a szakmában, hosszú utat kell megtenned. Amikor magamat tetováltatom, mindig olyan művészt keresek, aki valami egészen egyénire képes, és engedem neki, hogy azt varrjon rám, amit csak jónak lát.

– Volt eddig olyan tetoválás, ami különösen nagy jelentőséggel bírt a számodra?

Paul: – Próbálom úgy elkészíteni az összes tetoválásomat, hogy azok fontosak legyenek, legalábbis saját magam számára mindenképpen. Igyekszem olyan témákat tetoválni, amikkel én is igazán azonosulni tudok, és ezek bizonyos jelentéssel is bírnak a számomra. Tehát próbálom úgy végezni a dolgomat, hogy minden tetoválásom az előzőhöz képest még jobb legyen, éppen ezért a kedvenc alkotásaim mindig a legutóbb készült művek.

– Van olyan minta, amit viszont nem lennél hajlandó felvarrni valakire?

Paul: – Mindig vannak olyan tetoválások, amiket nem szívesen csinálok meg, akár stilisztikai szempontból, akár azért, amit ábrázol. Tudom, hogy miben vagyok jó, és tudom, hogy más stílusban vannak olyanok, akik azt tőlem jobban is meg tudják csinálni. Éppen ezért, ha valamelyik ábra nem tetszik, nem félek megmondani azt az illetőnek, elvégre olyasmit nem jó tetoválni, amit nem érzel annyira a sajátodnak.

– Abból, amit eddig sikerült elérned a tetoválás terén, mire vagy a legbüszkébb?

Paul: – A legbüszkébb a tetoválószalonunkra vagyok, ahol persze azért mindannyian keményen dolgozunk. Hihetetlen részese lenni olyasminek, ami ennyire új, mégis sikeres tud lenni.

– Meddig szeretnél még tetoválni?

Paul: – Határozottan bízom abban, hogy még évek múlva is tetoválni fogok! Egyáltalán nem hinném, hogy egyhamar vissza fogok vonulni, ugyanis úgy tervezem, hogy hosszú éveken át részese akarok még lenni a tetoválóéletnek és magának a művészetnek is!