2007. 09. 01.
Tattoo: - Mióta tetoválsz, mikor és milyen körülmények között kerültél Németországba? Elötte itthon is dolgoztál már mint tetováló? Melyik városban élsz és mikor alapítottad meg a stúdiódat?
Papp Zoltán: - A tetoválással aktívan először 1998-ban kezdtem foglalkozni. Eleinte csak otthon, baráti körben, de mivel egész kis koromtól fogva érdekelt ez a szakma és amióta az eszemet tudom, mindig is szerettem rajzolni, elég valószínű volt, hogy végül itt kötök ki. S ha mindez nem volna elég, plusz motivációként még két unokatestvérem is a tetoválóművészi szakmát választotta hivatásként.
Édesanyám második férje német származású volt, 15 éves koromban családostól kiköltöztünk Németországba, ahol autószerelőnek tanultam, és sikeresen le is vizsgáztam. Saját stúdiómat 2001-ben nyitottam meg, egy Burghausen nevű városban, és 2002 óta az autószerelést is abbahagytam, és azóta "full time" csak tetoválok.
Amúgy amikor Magyarországon éltem még nem készítettem tetoválásokat...
Tattoo: - A munkáidat nézve feltűnik, hogy a fõbb, lényeges irányzatok szinte kivétel nélkül megjelennek közöttük. Ez a felkérések sokszínűségéből fakad, vagy tudatosan törekszel rá, mert mindegyiket uralni szeretnéd?
Papp Zoltán: - Is-is ! Mindenképpen kijelenthető, hogy szeretem a változatosságot, és mindenféle stílust kihívásnak érzek. Igaz, ha kiemelhetek valamit, szivesen fejleszteném a technikámat a japán stíluson belül, de a vendégeim ritkábban kérik ezt az irányzatot, mint ahogy én szeretném.
Tattoo: - Milyen a fogadtatása Németországban egy magyar tetoválónak? A vendégek tudják, hogy most egy magyar művészhez ülnek be? Egyáltalán lényeges e az ilyen írányú megközelítés?
Papp Zoltán: - Az én esetemben ezt nem lehet így megítélni, mivel a legtöbben nem is tudják, hogy külföldi vagyok. A német nyelvet tökéletesen beszélem, megfűszerezve egy kis bajor tájszólással. Csak ha a nevemet említem, akkor figyelnek fel rá, hogy ho-ho ez nem valami németes csengésű, és néha rákérdeznek, hogy milyen eredetű név is ez. Szerintem a vendégeim közül senki sem foglalkozik ezzel a témával. Teljesen integrálódtam, a környezetem elfogad és németként kezelnek.
Tattoo: - Biztosan vannak kedvenceid, példaképeid, rajzban, grafikában vagy tetoválásban. Említenél közülük néhányat! Inkább a témaválasztás, vagy a technikai megoldások miatt esik rájuk a válsztásod? Arra is kiváncsiak vagyunk, hogy a saját stílusodat tekintve te hová sorolod magad?
Papp Zoltán: - Ha négy-öt évvel ezelött kérdeztél volna, biztosan felsorolok neked legalább 10-15 tetoválóművészt, de ha ma teszem fel ugyanezt a kérdést magamnak, már nem tudok rá egyértelmüen, egy mondatban válaszolni. Nem is tudom hol kezdjem! Olyan sokan vannak, akikre felnézek és akiket példaképnek tekintek... Azért is nem szeretek általában senkit sem külön kiemelni, mert a fejemben nincs kialakult sorrend közöttük, még akkor sem, ha legtöbbször azért TinTin-nel kezdem a sort.
Saját stílusomat még a mai napig nem tudom pontosan besorolni, de úgy érzem ez talán nem is az én feladatom, ezt a kívülállóknak könnyebb megítélni.
Én egyelőre inkább tetoválónak látom magam és nem művésznek...
Tattoo: - Tudjuk, hogy szoktál haza járni. Ismersz magyar tetoválókat? Mi a véleményed a munkáikról?
Papp Zoltán: - Ritkán járok haza, és olyankor mindig a család látogatással vagyok elfoglalva.
Személyesen Borist, Sárközi Zsoltit és Otte-t ismerem. Az ő munkáikat nagyon csodálom! Néha kezembe kerül a magyar Tattoo magazin is, sok szép munkát látok benne a magyar tetováloktól. És néha szerencsém van expo-kon más tehetséges magyar művésszekel is ismerkedni.
Tattoo: - Milyen meghatározó momentumok befolyásolták lényegesen a karriered? Voltak e egyáltalán ilyen mérföldkõnek számító felismerések, ahonnan azután minden más lett?
Papp Zoltán: - A legelső és legfontosabb pillanat az volt, amikor gyerekkoromban láttam egy rövid riportot az unokatestvéremről - akit személyesen addig nem ismertem sajnos - Farkas Karcsiról és a tetoválásról. Akkor már tudtam, hogy én is ezt akarom csinálni, ha nagy leszek!
A második momentum, ami nagyon megmaradt, Sopronban történt velem ahol akkoriban éltem. Gabo tetoválószalont nyitott, és én ezért nagyon felnéztem rá, akkor 14 évesen. Ez az érzés a mai napig semmit sem változott!
A harmadik pedig talán az, amikor az első tetoválásomat készíttetem 21 évesen, a lábamra, a másik unokatestvéremnél, - Charly testvérénél - Szilárdnál Budapesten. Ezért neki kimondhatatlanul hálás vagyok és minden bizonnyal leszek is, amíg élek!
Ezután már minden folyamatosan alakult...
Tattoo: - Szoktál Expókra járni? Melyek a kedvenc helyszíneid? Mit tanácsolsz az olvasóinknak, hova látogassanak el és miért?
Papp Zoltán: - Expokra az utóbbi években ritkán jártam, mert nagyon fáraszt az ilyen gyorsított tempójú tetoválás. Inkább csak látogatóként jövök-megyek.
Ahol eddig megfordultam és nagyon tetszett, az elsősorban Berlin és Frankfurt, ahova pedig mindenképpen el akarok jutni, az Milánó és London.
Tattoo: - Egyaránt van rálátásod a német és a magyar tetováló életre. Szerinted vannak lényeges hasonlóságok és melyek a legszembetűnõbb különbségek? Véleményed szerint vannak e nagy erejű, új európai trendek, irányvonalak amelyek a jövõben lényegesen befolyásolhatják, megváltoztathatják a tetoválás jelenlegi irányvonalait?
Papp Zoltán: - Én úgy vettem észre, hogy Németországban a tetoválók stílusát inkább az old school, Magyarországon pedig sokkal inkább a realista stílus hatja át.
Trendek jönnek és mennek, ez mindig is így volt, és a folyamatos lassú változás alig észlelhető hatása, alapjában véve semmin sem változtat igazán. Ez inkább egy állandó körforgás és az egyéni pályák fejlődési iránya, de globálisan nézve mindig minden jelen volt és jelen van.
Tattoo: - Milyen jövõbeli szakmai terveid vannak?
Papp Zoltán: - A jövőben is, úgy mint eddig, a technikámat szeretném leginkább fejleszteni. Precízebbé, pontosabbá tenni! Ami az utóbbi időben nagyon foglalkoztat, hogy úgy készítsek tetoválásokat, hogy azok hosszú évek múlva is ugyanolyan szépek és tartósak legyenek. Stabil és szolid munkákat akarok csinálni, megfizethető áron, és minden vendégemmel tisztelettel bánni, attól függetlenül, hogy milyen tetoválást kér, még akkor is ha aznap esetleg éppen bal lábbal keltem fel!
Tattoo: - Köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál! Kivánunk kiemelkedő szakmai sikereket és minél több elégedett ügyfelet.
Papp Zoltán: - Én is nagyon köszönöm, és szintén a legjobbakat kivánom a magyar Tattoo magazinnak!
Köszönök ezenkívül mindent a családomnak, barátaimnak és kollegáimnak, a támogatást és, hogy hittek bennem!
Tattoo
