Paolo Acuna

Tattoo: - Hogy döntötted el, hogy tetoválni fogsz és mióta foglalkozól ezzel a műfajjal?

Paolo Acuna: - Hát először is beszereztem pár tetoválást innen-onnan, elsőre nem túl jókat, de kicsit később már ráéreztem a minőségre, és akkor egymás után 4 kimondottan szép mintám is lett. De ekkor még gőzöm se volt az egészről. Azután úgy alakult, hogy olyan haverok tűntek fel körülöttem, akik szintén tetoválást akartak és ha már ott voltak, akkor bevállaltam őket, csináltam rájuk pár mintát, és ezek egész jól sikerültek. Ekkor kezdtem azon gondolkozni, hogy ebből akár meg is lehetne élni. Ez kb. 8 éve volt, szerencsémre rögtön olyan szakmabeli emberek mellé kerültem, akik első perctől kezdve sokat segítettek és bátorítottak.

T.: - Hol gyakoroltál, hogy sikerült saját lábra állni?

P.A.: - Tudom, hogy különösen hangzik, de én Alaszkában kezdtem a gyakorlást, egy stúdió keretein belül először ott tetováltam. Akinél tanultam nagyon sokat segített, kezdetben a technikai részben, de később abban is, hogy hogyan kell összehozni egy profi stúdiót. Jók voltak az összekötettései, úgyhogy rövid úton sikerült bekerülni az "iparba" és felküzdeni magam a toplista élére. Ezáltal lehetőségem nyílt a legjobb srácokkal együtt dolgozni.

T.: - Mit csináltál, mielőtt tetováló lettél?

P.A.: - Művész lélek voltam már előtte is, fafaragással és kőfaragással foglalkoztam, vagy fémből szobrászkodtam, de azt mindenki tudja, hogy ezekből nehéz megélni...
Ma is foglalkozom még hasonlókkal, de most már csak hobbi szinten. Nem kimondottan a tetoválás vagy a fafaragás, hanem maga az alkotás vonz.

T.: - Mióta jársz Expókra, és milyen céllal?

P. A.: - Már öt éve járok mindenfelé. Azt szeretem, amikor egy Expó a tetoválás színvonaláról szól, azt mutatja fel mérceként. De néha úgy érzem, hogy az egész kezd elanyagiasodni, sok a kiegészítő-árus és kevés a jó tetováló ezeken a rendezvényeken.

T.: - Említetted, hogy sokfele jársz, véleményed szerint melyek a legszínvonalasabb tetováló fesztiválok?

P.A.: - Elsősorban Milánó és London. Szeretnék eljutni Montrealba is, arról is jókat mondanak. Velence is tetszett...

T.: - Ismersz magyar tetoválókat? Mi a véleményed róluk?

P. A.: - Természetesen ismerek néhányat, név szerint, Zolika, James, Nyíri Sanyi (vele az egyik Expón közös standon dolgoztam), Boris. Eddig csak igényes munkákat láttam tőlük, úgyhogy semmi rosszat nem tudok mondani.

T.: - Van valami emlékezetes történeted, amit megosztanál az olvasóinkkal?

P. A.: - Hál istennek, eddig nem történt semmi nagy esemény az életemben, remélem ez így is marad. Semmi őrületes történet...

T.: - Akkor mesélj arról, hogy van-e saját stúdiód?

P.A.: - Van persze, kettő is, Divinity Tattoo néven futnak. Az egyik Phonix-ben, a másik egy hegyi kisvárosban. Ez utóbbi egy nagyon kellemes és nyugodt hely, ahol nagy a csend.

T.: - Az amerikaiak tapasztalataid szerint milyen tetoválásokat szeretnek leginkább?

P.A.: - Sok érdekes téma és felkérés van, nem nagyon tudok általánosságokat sorolni. Én mindig arra törekedtem, hogy minél inkább nemzetközi legyek, ne tipikusan amerikai, ez abból is adódhat, hogy imádok utazni és, hogy a szüleim Közép-Amerikából származnak. Innen a spanyol név is. Közép-Amerikában és az Államokban nőttem fel, de mindinkább azon vagyok, hogy minél több helyre eljussak.