Milosch

Tattoo: Mióta rajzolsz?

Milosch: 5 éves korom óta. Az apukámtól kaptam egy ceruzát és egy jegyzettömböt karácsonyra. Azt mondta, hogy talán elkezdhetnék rajzolni...erre én rajzoltam valamit, valami fejet. Megnézte és azt válaszolta, hogy talán akkor mégsem kéne ezzel foglalkoznom. Egyébként tudok egy magyar szót – ami nem szép szó –, Boris tanította nekem. (...)

T.: Tanultál-e valahol rajzolni?

M.: Semmilyen speciális suliba nem jártam, nem tanultam sehol, csak magamtól.
Mivel nem jártam képzőművészeti iskolába, ezért gondolom, talán valakitől kaptam a tehetséget (felnézett).

T.: Milyen médiumokat használsz?

M.: Mindenfélét próbáltam. Pasztellt, olajat, air brusht és ceruzát.

T.: Úgy látom, kedveled a portrékat, sokszor rajzolsz arcokat...van más kedvenced is?  Mindent elvállalsz?

M.: Ha valaki állatot szeretne, pl. tigrist, akkor mindig az internetről keresek hozzá képeket. Viszont, ha valaki egy női fejet vagy arcképet szeretne tetoválásként, akkor azt szabad kézzel szeretem megrajzolni. Van, amikor egyből a bőrre rajzolok, mert az nagy szabadságot jelent. Azt nagyon szeretem.

T.: Sokan engedik, hogy szabad kézi tetoválást készíts nekik?

M.: Egyre többen… A legelső kliensem bejött és odanyújtotta a kezét, miután megkérdezte, hogy te vagy-e a Milosch? Mondtam, hogy igen. Erre csak annyit mondott: csinálj bármit…. akármit, amit akarsz!

T.: És mi volt az?

M.: Azt hiszem, egy démon.

T.: Mikor volt ez?

M.: Nyolc éve.

T.: Hol jártál ebben az évben, milyen fesztiválokon?

M.: Ahhh, ez az év nagyon különleges volt, mert kb. 15 conventionon voltam. Minden hónapban volt 1–2. És most már nagyon fáradt vagyok. Belgium, Hollandia, Németország, Olaszország… szemináriumok, találkozók. Zajlott az élet. Jövő évben csak 4–5-re, a legnagyobbakra fogok elmenni. Családos ember vagyok, gyerekeim és feleségem van. A nagyobb gyerek megérti és a feleségem is, de a legkisebb hiányol, amikor nem vagyok otthon és velem szeretne lenni. Mindig, amikor elmegyek, azt mondom hogy hozok neki játékot. Legutóbb, mikor elmentem, azt mondta, hogy nem kell neki játék, csak maradjak otthon és velem akar játszani…

T.: Melyik találkozón érezted magad a legjobban?

M.: A londoni  a legnagyobb, szóval itt, de sok jó találkozó van, mindegyik más. Londonban nekem ez volt a 3., de mindegyik másért jó. Talán még Barcelonát szerettem a legjobban… azért, mert reggel mikor felkeltem, megreggeliztem, aztán lementem a  beachre 3–4 órára. Nézegethettem a gyönyörű testű nőket, aztán mentem a conventionra, csináltam 1–2 tetoválást, majd éjfél-egy körül bementünk a városba. Különleges város Barcelona.

T.: Mikor lesz befejezve a tetoválás a karodon?

M.: A sajátomra nincs időm, előnyt élveznek mások.

T.: Ki a kedvenc tetoválód?

M.: Robert Hernandez és a barátom, Jack Ribeiro – mutat a mellettünk lévő standon dolgozó Jackre.

T.: Rajzolnál valamit a magyar Tattoo Magazinnak?

Elkezd keresgélni a mappájában. Lapozgat, mígnem egy gyerekrajz kerül elő. Az ötéves lányának a rajza. Nevet, és mondja, hogy ezt nem adja.

T.: Az sem baj, ha kapok egy kész rajzot…
Kiválaszt egyet.

T.: Írnál rá valamit?
Ráír… Megkér, hogy ne tépjük szét…

T.: Voltál már Magyarországon?
M.: Amikor 15 éves voltam, akkor voltam Budapesten, mert volt az a márka… Puma, és azt nálunk nem lehetett kapni, csak Budapesten. A ’80-as években nálatok sokkal több nyugati márkát lehetett kapni, mint Csehszlovákiában.

T.: Ha meghívnának egy magyar találkozóra, eljönnél?

M.: A budapesti ugyanolyan lenne, mint a prágai, szóval kicsi. De a jövőben, mint mondtam, csak a nagyobbakra megyek. Több mint 150 conventionon voltam az öt év alatt, és ez nagyon sok.

T.: Köszönöm, hogy szántál rám időt.

M.: Én kösz és üdvözlöm az olvasóitokat!

Köszönetem Németh Verának a tolmácsolásért és Andreának a fotókért.