2010. 07. 01.
„Én az élet szeretője vagyok. Sok dolog megihlet abból, amit az elmém összegyűjt a különböző vizuális ingerekből. Legyen az a mindennapi élet egy-egy pillanata, vagy az álmaim része. Az ábrándjaim között élek...
Az élet mindig ajándék volt nekem. Az elkerülhetetlen iskolai harcoktól a serdülőkor vad napjain át. Magányos embertömeg, kopár parkok, üres hangversenyterem...
Érzések, érzelmek, melyek másoknak komor, sötét dolgok, bennem másként csapódtak le. Érzéseket hoztak a felszínre. Fájdalom, vidámság, szeretet, dicsőség, siker, kudarcok, kínzó féltékenység, izgalom, tombolásvágy, hivalkodás. Mindezek konvergáltak és találkoztak bennem időben és térben. Megalkották azt, ami én vagyok és amivé válni akarok.
A hatalmas képek mindennap előjönnek az elmémben. Az elfeledett dolgok, a mindennapi helyzetek. Próbálom őket felidézni, újraépíteni és próbálom eggyé kovácsolni mindezt úgy, hogy olyan képeket hozok létre, amelyek a képzeletem legmélyebb gyökerein keresztül táplálkoznak. Őszintén megmondom, hogy amikor elkezdtem ezeket a képeket készíteni, nem tudtam, hogy ilyen mélyen bele fogok süppedni ebbe az éber álomvilágba, amely a legalkalmasabb számomra ahhoz, hogy visszavonuljak önmagamba és az emlékek belakatolt ajtóit feltörve szabadon száguldozzak saját elmém hullámvasútján.
http://www.wix.com/theflickerees/michaelVmanalo
czirokrobi
