2009. 11. 03.
Kelly Gormley: - Kamaszkoromban minden a művészetről, a gördeszkázásról, a Dungeon’s & Dragonsról, a képregényekről, apám Playboy magazinjairól, valamint a punk és heavy metal zenéről szólt. Fiatalon aztán beírattak egy grafikai főiskolára, de ott rá kellett jönnöm, hogy a tradícionális, kommersz művészet egyáltalán nem az én világom. Magamról még annyit, hogy fiatalon házasodtam, és van egy Logan nevű fiam. Persze egy idő után elváltunk a feleségemmel, és elég nehéz időszakon kellett átmennem, de a tetoválás megmentett, és visszaadta az életbe vetett hitemet.
Tattoo: - Ha helytállóak az információim, némi áldozatot is kellett hoznod a tetoválás oltárán…
Kelly: - Valóban, ugyanis a tetoválás iránti szeretetemnek köszönhetően New Jerseyből elköltöztem kétezer kilométerrel távolabbra, Mexikóba. Emiatt sajnos csak évente kétszer láthatom a családomat, a régi barátaimat és persze Logant. Rengeteg áldozatot hoztam tehát ezért az életstílusért, a tetoválásért, és azért, hogy gond nélkül tanulhassak, fejleszthessem magam a tetoválás terén.
Tattoo: - Milyen gyerekkori emlékeid kapcsolódnak a tetoválásokhoz?
Kelly: - Az egyik legjobb barátom egyszer úgy döntött, hogy tetováltatja magát, és én is elkísértem. Annyira megtetszett a dolog, hogy én is szerettem volna egy mintát magamra, de sajnos nem volt pénzem rá. Emlékszem, hogy amikor a haveromat varrták, arra gondoltam magamban, hogy ezt én is meg tudnám csinálni… Hat évvel később pedig meg is csináltam.
Tattoo: - Mikor volt ez a hat évvel később?
Kelly: - 1998-ban, akkor kezdtem tetoválni, szóval már több, mint tíz éve. Hogy szalad az idő…
Tattoo: - Feltételezem azért foglalkoztál mással is, mint a tetoválással…
Kelly: - Kezdetben rengeteg vacak munkát vállaltam el, talán túl sokat is ahhoz, hogy mindet felsoroljam. Fogalmam sem volt arról, hogy mihez akarok kezdeni az életben, bár mindig is úgy éreztem, hogy nagy dolgokra vagyok hivatott, viszont konkrét céljaim nem igazán voltak. A másik szerelmem egyébként a gitározás volt, de az az álmom, hogy rocksztár legyek, sohasem valósult meg.
Tattoo: - Mi volt életed legelső tetoválása?
Kelly: - Az első tetoválás, amit csináltam, egy kereszt volt a lábamra, és még ma is megvan.
Tattoo: - A tetováláson belül melyik stílust érzed a magadhoz legközelebbállónak?
Kelly: - Talán furcsán hangzik, de nincs olyan stílus, amit a leginkább szeretnék tetoválni. Az ügyfeleim többsége az én stílusomat akarja, akármilyen is legyen az. Igyekszem a legjobbat nyújtani a klienseim számára, pontosan azt készítem el nekik, amit szeretnének. Persze azt sem engedem, hogy az egóm a munkám fölé emelkedjen, és ennek érdekében úgy tekintek magamra, mint egy megbízott tetováló művészre. Amúgy nagyon jellegzetes stílusom van, és ez főként a rajzolásból adódik, mert mindent, amit tetoválok, szabadkézzel rajzolom fel az illetőre, vagy legalábbis egy papírra.
Tattoo: - Milyen emlékezetesebb, fontosabb tetoválásokat készítettél eddig?
Kelly: - Minden tetoválás fontos jelentéssel bír annak a személynek, aki azt csináltatja, éppen ezért próbálok én is minden egyes tetoválást úgy kezelni, mintha az lenne a legfontosabb a számomra.
Tattoo: - Van olyasmi, amit nem lennél hajlandó feltetoválni valakire?
Kelly: - Rasszista és istenkáromló ábrákat sohasem tetoválnék.
Tattoo: - Az eddig a szakmában elértekből mire vagy a legbüszkébb?
Kelly: - Többre sikerült jutnom ezen a területen, mint azt valaha is reméltem volna. Ezenkívül alkalmam nyílt már együtt dolgozni a világ néhány legjobb tetováló művészével, néhányukat pedig a barátomnak is nevezhetem. Rengeteg díjat nyertem, tetováltam mindenfelé az országban, és számtalan tetováló magazinban jelentek meg képek az alkotásaimról. Hiába van olyan sok bámulatra méltó művész a szakmában, az emberek általában inkább spórolnak egy kis pénzt, és hozzám jönnek, hogy tetováljak rájuk valamit. A legszebb az egészben pedig az, hogy minden egyes új és visszatérő kliens egy jó lehetőség arra, hogy valami különlegeset alkossak. Nem utolsó sorban az is nagyon jól esik, hogy egy magyar tetováló magazin érdeklődik irántam… Ez tényleg baromi jó érzés!
Tattoo: - Meddig szeretnél még ebben a szakmában dolgozni? Egyáltalán valamikor abba akarod hagyni?
Kelly: - Amennyiben években mérjük, tíz év múlva még minden bizonnyal tetoválni fogok. Jó lenne közben ellátogatni Európába és Ázsiába is, illetve szeretnék még tanulni, fejleszteni magam, mint művész. Időközben elkezdtem festeni is, és örülnék neki, ha ezen a területen is egyre jobb lehetnék. Ezenfelül még gitározom is, és ezzel sem ártana valamit kezdeni. A jövő tehát tele van lehetőségekkel, és remélhetőleg sikerül valami királyat alkotnom, véghezvinnem majd!
www.myspace.com/kellygormley
Bánfalvi Ákos
