Jesse Neese az USA szívében, a Nuclear Ink stúdióban tetovál. Több magazin és Internetes portál is, a legjobbak közé sorolja. Jesse a takarások specialistája. A beszédes, jó kedélyű fickó, rögös útjáról, a tetoválás mikéntjeiről, és példaképeiről is vallott a Tattoo Magazinnak, akik között bizony magyar tetoválók is terítékre kerültek…
- Hogyan alakult az ki, hogy napjaink egyik legnagyobb ’takarás’ mestere lettél? Jesse Neese: - Még azelőtt kezdtem el fejleszteni a takarásra szolgáló készségeim, mielőtt komolyabban belevágtam a tetoválásba. Ahogyan az édesapám, én is mindig telefirkáltam mindent. Sokszor történt olyan, hogy feliratokat rajzolgattam át valami teljesen más formává, vagy más feliratokat helyeztem el rajta úgy, hogy egy új alakzat, téma született meg belőle. Melóztam olyan helyeken, ahol hirdetéseket kellett szerveznem, és eladnom dolgokat… Ekkor rengeteg személyes infót tudtam meg idegen emberekről, pl. telefonszámokat, címeket stb. Sokszor mikor ezek a bizalmas információk már irrelevánsak voltak, szépen átfirkálgattam őket más információkra. Az önképzéseim aztán sokat segítettek a tetoválásban. Imádom a mély, réteges színeket, összekombinálva ezeket fekete árnyékolással és tónusokkal. Érdekes volt számomra, hogy a múltban sok más művészt is láttam dolgozni ebben a metódusban. - Rengeteg tetováló magazin említ téged a TOP 10-ben. Mit gondolsz erről, és úgy a besorolásokról általában? Jesse: - Remek érzés, mikor meglátom, hogy magazinok más nagyágyúk nevei mellett emlegetnek engem! Nekem is van személyes listám, és ezen igen sok tetováló szerepel, akiket magam elé helyezek, de persze csodálatos, mikor emberek az USA másik végéről utaznak el hozzám tetováltatni. Pedig, igen sokat mondják, hogy költözzek el valahová a fenébe innen, ha komolyan érvényesülni akarok, hehe! Mondják ezt csak azért, mert ugye én Omaha-ban élek, és ezt a vidéket a ’parti’ amerikaiak messziről kerülik. Úgy gúnyolódnak az USA szívében fekvő államokon, hogy az ’odarepülős’ államok, vagy Középfölde… Szóval, sokan messziről kerülik az USA szívét, ahol magam is élek. - Miért kezdtél el tetoválni? Jesse: - Én voltam az a fickó, aki már igen régen rajzolt és különböző dizájnokat tervezett a haveroknak, akik már tetováltak akkoriban. A srácok tetoválásai a legtöbb esetben szegényesek voltak, én pedig úgy éreztem, valakinek komolyabban kellene már vennie ezt az iparágat felénk, hiszen az emberek megérdemlik, hogy szép motívumaik legyenek. Sok üzletet jártam végig, hogy tanulhassak, de a legtöbb helyről elhajtottak, így szednem kellet a sátorfámat. Ezekben az években persze volt némi közöm a tetováláshoz, de egyre inkább érdektelenné váltam iránta, főként a sok kudarc okán, meghát, igyekeztem azon is, hogy megszerezzem végre, a két főiskolai diplomámat, Stúdió Művészetből és Színházból. Ekkoriban haverkodtam össze ismét egy helyi tetoválóval, Rick Main-nel, akinél már tanulgattam régebben is. Ő azt mondta nekem, mindig is úgy gondolta, hogy tetoválnom kellene, és nála kéne gyakorolnom. Így fordult komolyabbra a téma… Azonban, nagyon örülök annak, hogy sok előző melóhelyem volt, ahol kifejleszthettem a képességeim, amelyek által sokkal jobb tetoválóvá válhattam! - Neked is lettek ám mintáid… mesélnél róluk? Jesse: - Igen… Ámbár, sok szabad felület van még rajtam, amelyeken azért nincsenek még minták, mert más tetoválók kidolgozásaira várok… De van, hogy pont utazási, és olykor meg anyagi problémák merülnek fel, hiszen elég nagy területre kivitelezendő munkákról van szó. A két kedvenc mintám igen pici. Az egyik a kislányom kézlenyomata a jobb kezemen. Ez akkor készült, amikor ő egy hónapos lett. A másik pedig a bal kezemre készült, hiszen ugyanígy tettünk a kisfiammal is. Van az oldalamon egy klassz hot-rod tetkóm, amit a Minnesota-ban található, Electric Dragonland-ban varrt fel rám, Shahn Andersen. Aztán van egy baltaforgató goblin a vádlimon, amelyet Chris Black készített nekem New Orleans-ban. További mintám vannak még, amelyeket javarészt egy helyi legenda, Devin Ferguson kalapált rá a bőrömre.
hirdetés
- Manapság ’menő’ dolog tetováltnak lenni… Mit gondolsz, ez rossz a tetoválás kultúrájának? Jesse: - Nem különösen aggasztom magam ilyen kérdésekkel. Én magam is felvettem különböző divatirányzatokat a 70-es, 80-as évek deszkás stílusából, vagy a Ink-on pólókból… Tök jó dolog a saját generációmat látni tetoválni, és felfedezni a munkáikban ezeket az old-school jegyeket. Az aktuális divat változik, és mindig is változni fog. - Említetted, hogy neked is van toplistád… Szóval, kik a kedvenc tetoválóid? Jesse: - Huh! Annyi sok tetováló van azon a bizonyos ’listán’, hogy nem tudnám mindegyiket megnevezni! Remélem, hogy a jövőben többet tudok majd Európába látogatni, hiszen a legnagyobb kedvenceim ott székelnek. Persze, mifelénk is vannak rettentően lenyűgöző arcok. Én amúgy is nagyon finnyás vagyok a tetoválás minőségére, és persze az egész biztonságosan történő kivitelezésére. Így nem is véletlen az, hogy a legtöbb általam csodált hazai művész tagja az APT-nek (Alliance of Professional Tattooists – mint nálunk az MTSZ, a szerz.) Úgy érzem, sokkal több tetoválónak kellene szemináriumokra, továbbképzésekre járniuk… Nem elég csak jól tetoválni! - Milyen témákat szeretsz tetoválni? Jesse: - Ezt nehéz megmondani! Az egyik legjobb dolog a munkámban, hogy mindig mást kell varrnom. Beleunnék, ha ugyanolyan stílusban, vagy ugyanazt kellene tetoválnom minden nap! Szeretem, hogy a vendégek bejönnek, és elhalmoznak ötletekkel. Hol realisztikust kérnek, hol meg absztraktat, mindegy! Magam részéről, kedvelem a sci-fantasy, a képregény, meg a graffiti témákat. Imádom a színes, de a black and grey munkákat is. Egyszerűen szeretek bármit tetoválni, a fotórealisztikától kezdve, egészen a képregényeken át, az absztraktig!
- Mit gondolsz a magyar tetoválókról? Jesse: - Valójában, már igen régen rajongok egyes magyar tetoválókért. Még akkoriban, amikor én kezdtem a munkám, láttam Boris-t tetoválni… Zseniális volt, hogy tök lazán ráhúzott egy Frank Fazetta témát a vendége bőrére. Később több bámulatos, festményszerű munkáját is láttam, és felfedeztem bennük, hogy milyen elképesztő módszerrel alkalmazza a munkáin a fényeket. Ő az egyik olyan művész, aki nagyon erősen hatott rám, és közvetve alakította a stílusomat. A következő években Sárközi Zsolt és Krizsán Zoltán munkái is rám találtak, és lenyűgöztek engem! Van itt egy jó barátom, Attila. Ő magyar, és többször kértem már rá, hogy egyszer utazzon el velem Magyarországra. - Mi az életcélod? Jesse: - A célom, hogy kiegyensúlyozott maradjak, és tudjak annyit nevetni, amennyit csak lehetséges ebben az életben! Több időt szeretnék tölteni a családommal, akik a legfontosabbak számomra, de sajnos nem jut rájuk elég idő, hiszen rengeteget kell dolgoznom. Még több érdekes és értékes embert akarok megismerni. Baromi jó érzés, mikor arcok több év elteltével is visszatérnek hozzám! Az ATP-s elkötelezettségeimet említettem. Ennek vonatkozásában is szeretnék többet utazni, szemináriumokat tartani, és arról beszélni, hogy nem csak a tetoválások modernizálása fontos, hanem a biztonságos és tiszta munka is! Vannak hobbijaim, amelyekre szintén szeretnék több időt szakítani. Pl. modellezek, olyan építményeket, amelyeket a Warhammer 40000-ben láthattok. Továbbá, ismét elkezdtem kialakítani egy stúdiót, ahol olajfestményezéssel foglalkozhatok. Ez teljesen magányos tevékenység, de nagyon szórakoztat engem. Aztán meg, mindig is rajzolgattam különböző szkeccseket és karaktereket, amelyeket aztán, csak úgy a móka kedvéért bemutattam a közönségnek… Ezen most is dolgozom. - Végezetül: Mi volt életed legnagyobb kalandja? Jesse: - Rengeteg kalandban és őrültségben volt már részem… Ezeket nehéz rendszerezni. Egyszer az ATP-vel egy előadássorozaton voltunk. Ekkor voltam először Vegas-ban. Pat Sinatra kollégánk mobilját itt szépen el is lopták. Nagy poén volt, hogy egy másik mobil segítségével eljutottunk a tettesig, és sikeresen visszaloptuk tőle a készüléket! Ezt még ma sem akarom elhinni, hogy megtörtént!
