Japán távolba vesző misztikus világa még napjainkban, a globalizáció korában is őriz néhányat a kelet évszázadokon át gondosan elfüggönyözött ősi rejtélyei közül. Az európai kultúrkörből érkező tájékozatlan látogató csak nehezen érti meg, hogy itt az individualizmus nem követendő példa, és nem is életcél, a helyi társadalom sokkal inkább a mindenki mindenkiért elven alapszik. A gyanútlan utazó, ha baráti tanácsokat követve olcsón akarja megúszni kirándulását a szigetországban, előfordulhat, hogy a drága hotelek helyett a minden városban fellelhető 24 órás közfürdők vagy tradicionális szaunák valamelyikében fog megszállni. Ezek a helyek végtelenített nyitva tartásukból kifolyólag nem tiltják meg vendégeiknek az ottalvást, és mindez nagyjából 30 dollárjába kerül a nem túl igényes utazónak. A legtöbb városban a fürdőtulajdonosok táblákkal tiltják meg a tetovált emberek belépését, ezzel garantálva a fürdőhelyek békéjét, így vendégeik biztosak lehetnek afelől, hogy nincsenek félelmet keltő vérszomjas jakuzák békésen fürdöző szeretteik közelében. Természetesen nem árt tisztában lenni a helyi viszonyokkal. Ha utunk során elvetődnénk Kiotóba, mely régen a császári Japán fővárosa volt, ne lepődjünk meg, ha az addig megszokott békés kinézetű, idegen mivoltunkat barátságosan szemlélő helyi fürdővendégek helyett hirtelen szigorú tekintetű, bőrüket haláluk után faldísznek felajánló marcona harcosokba botlunk. Itt ugyanis semmi nem tiltja a jakuzák jelenlétét. És leginkább abban reménykedhetünk, hogy csupasz bőrünk nem kelt rossz emlékeket az ojabunban vagy valamelyik, a szokásos jakuza szabásvonalak mentén végigtetovált emberében. Japán csak 1995-ben hozott törvényt a szervezett bűnözés ellen, de az sem gyengítette meg a korábban legálisan működő helyi maffiát. A jakuzák, csakúgy mint a gésák, a XVII. század eleje óta formálják a távol-keleti ország arculatát és létük olyan mélyen gyökerezik a helyi hagyományokban, hogy a klánok hatalma a jövőben is kikerülhetetlennek látszik. Ha tetoválások szempontjából vizsgáljuk történetüket, örülhetünk a japán hatalom velük szemben tanúsított engedékenységének, hiszen az ő üldöztetésük vagy kiirtásuk egy elképesztően összetett, részletgazdag és kifinomult tetoválóstílus végét jelenthette volna. A jakuzák gyakran beépítik egész testre kiterjedő mintájukba klánjuk címerét és egyedi tetoválásukat büszkén viselik életük utolsó napjáig, mely sok esetben talán éppen a következő napok valamelyikén jön el. Természetesen napjaink modern jakuzáira a „modern" japán tetoválómesterek készítik a mintákat, akik a XXI. században is hagyományos távol-keleti módszerekkel, élesített bambusszal és fémtűvel dolgoznak. Egy-egy ilyen tetoválás bizony nem olcsó mulatság, és kivételes fájdalomtűrést, valamint átlagon felüli kitartást igényel, hiszen akár több száz órán át is készülhet, mire végleges formáját eléri. A történelem során ezeknek a mintáknak egyedi jellemábrázoló mivoltukon túl stratégiai jelentőségük is volt. Harc közben a jakuza gyakran levette ruháit, és így a teste megfelelő pontján elhelyezett tetoválás elvonta ellenfele figyelmét a küzdelemről. Az így kinálkozó pillanatnyi előnyt kihasználva a könyörtelen harcos egy jól irányzott kardsuhintással fölébe kerekedhetett harcostársának, ami az életet jelenthette számára. A jakuza (yakuza) kifejezés három számra, a 8-ra (ja), a 3-ra (ku) és a 9-re (za) utal. Ez egyébként egy kártyajáték Japánban, ami a 21-nek felel meg. Ez azért fontos, mert a szerencse mindig meghatározó tényező volt a jakuzák életében.
