"Rockledge-ben, egy floridai kisvárosban élek. Ameddig csak vissza tudok emlékezni, mindig rajzoltam. 1996-ban egy teljes évig inaskodtam egy tetoválószalonban, majd rá egy évre kezdtem tetoválni. Sokáig nem készítettem egyedi tetoválásokat, mert folyton olyan stúdiókban dolgoztam, ahol az ügyfelek a falakon lévő képek közül választottak. Éreztem, hogy ennél többre vágyom, változtattam a dolgon, és azóta sikereket értem el.
Emlékszem rá, 1993-ban határoztam el, hogy tetoválóművész leszek, és rengeteg szalont környékeztem meg, hogy vegyenek fel tanoncnak, a legtöbbjüknek szinte már könyörögtem, de csak néhány évvel később sikerült elérnem a célomat. Jártam művészeti órákra az iskolában, és pár ilyen jellegű órát vettem a főiskolán is, de a saját stílusomat úgy sikerült kifejlesztenem, hogy tetoválószalonokban dolgoztam, és egész napokon át rajzoltam. A családom tagjai szimpatikusnak találják azt, hogy ezzel foglalkozok. Mellesleg a feleségemmel úgy ismerkedtem meg, hogy ugyanabban a stúdióban dolgoztunk, és a tudat, hogy a nejemet itt tudhatom magam mellett, most is az egyik legfontosabb dolog számomra. Ami a szüleimet illeti, elsőre nem hozta őket izgalomba a dolog, de ez természetes, elvégre ők egy egészen más korszakban nőttek fel, és nehéz volt megérteniük, hogy miért akarok ezzel foglalkozni. Viszont ma már, mivel jó ideje ezt csinálom, és látják, hogy meg tudok élni belőle, illetve hogy művészként jó hírem van a környékünkön, teljesen mellettem állnak, és mindenben támogatnak, amiben csak tudnak.
Én voltam az első a családban, akinek tetoválása lett. Amerikában be kell töltened a tizennyolcadik életévedet ahhoz, hogy legálisan tetováláshoz juthass. Így a tizennyolcadik születésnapomra megkaptam az első tetkómat. Ami a tetoválással kapcsolatos korai emlékeimet illeti, olyan hét vagy nyolcéves lehettem, amikor láttam Ozzy Osbourne-t félmeztelenül, tele tetkókkal egy rock magazinban, és már akkor tudtam, hogy ha idősebb leszek, én is ugyanúgy akarok kinézni.

Számtalan borzalmas melóm volt, mielőtt tetoválni kezdtem, a legutolsó munkám során szendvicseket készítettem egy szendvicsbárban. Ez ébresztett rá arra, hogy mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy tetoválóművész legyek.
Először a Kiss együttes "I'm Going Blind" dalának a címét varrtam fel körben a testvérem alkarjára.
A tetoválásban azt szeretem, ha az ügyfél bejön egy határozott elképzeléssel arról, hogy mit szeretne, abban viszont szabad kezet ad, hogy ezt úgy rajzoljam meg, ahogy az nekem tetszik. A stílusom eléggé élénknek, lendületesnek mondható, és különösképpen szeretem a lökött karaktereket, meg a víz alatti teremtményeket!
Volt olyan időszak az életemben, amikor úgy éreztem, hogy leragadtam egy adott szinten, aztán elkezdtem olyan tetoválásokat készíteni, amikkel kapcsolatban azt éreztem, hogy ezekből végre tanultam valamit, és amikkel sikerült egy szinttel feljebb lépnem.
A legbüszkébb arra vagyok, hogy egy olyan kis helyen élek, amiről szinte senki sem hallott, mégis tele vagyok kuncsaftokkal, és meg tudok élni abból a fajta művészetből, amit igazán szeretek.
Remélem, hogy minél tovább fogok tetoválni. Szeretek tetoválni, és szeretem a velejáró életstílust. Nem hiszem, hogy tudnék mást csinálni. Ha egyszer mondjuk piszkosul gazdag leszek, akkor is képeket festegetek majd, meg ingyen tetoválgatok a barátaimra!"

www.myspace.com/jasonstephan

Eredeti szöveg: Bánfalvi Ákos