2011. 08. 26.
Mike De Masi személyében ismét egy tehetséges amerikai tetoválót mutatunk be, aki a színes, egyedi hangulatú portrék mellett tette le a voksát. Munkái mások mint például Nikko Hurtado pontos, realisztikus ábrázolásai, Mike tetoválásainál sokkal plasztikusabbak az átmenetek, kevésbé hangsúlyosak a kontúrok, de e végeredmény itt is gyakran döbbenetes. Az ember csak áll a kép előtt, és azt kérdezi: hogy te jó ég, ez valóban egy tetoválás, nem gondoltam, hogy így is meg lehet csinálni...
Mike életútja valahogy mindenféle kényszer nélkül alakult úgy, hogy a fiatalemberből tetováló válhatott. Már a gimiben is kézbe vette olykor a tetoválógépet, de különösebb célok nélkül. Azután, amikor felvették a főiskolára, hamarosan villámcsapás érte, bizonyos értelemeben megvilágosodott, és otthagyta egyetemi tanulmányait, hogy valódi tetoválóvá váljon. Valamikor a '90-es évek végén vágott bele, és 2001-ben már megnyitotta Art Junkies elnevezésű tetováló stúdióját, Kaliforniában, ami azóta is üzemel.
Ezt megelőzően, első állomása tetoválóként egy egyszerű utcai boltban volt, tucatminták napi rutinjával fűszerezve, és ez a taposómalom, alig egy év alatt megtette hatását, elbizonytalanította a fiatalembert, és feltette neki a kérdést, hogy vajon jól választott magának hivatást?
Ekkor szólt közbe a sors, mintegy jelezve, hogy nem Mike választotta magának a tetoválást, hanem a tetoválás választotta ki a fiút, és úgy tűnt, ha már kiszemelte megának nem is engedi egyhamar letérni a kijelölt ösvényről. Aktuális barátnője, Kirsten, szintén tetoválóként dolgozott, rajta keresztül Mike végre olyan művészi közegbe került, ahol megérezte azt az ízt, aminek létezéséről addig csak sejtése volt, ekkor kezdődött el valódi tetoválókarrierje. Akik ismerik legtöbbször a tetoválás iránti szenvedélyét említik, ami az elmúlt egy évtizedben semmit sem csökkent. Mike a realisztikus ábrázoláson belül egy felismerhető stílust dolgozott ki, saját véleménye szerint nem szándékosan, mindössze arról van szó, hogy ebben a formában ötlenek fel benne a képek, a többi már gyerekjáték, a tű a bőrbe mélyed, és hamarosan kirajzolódik a kép, ami szerénysége ellenére, általában nagyon is Mike De Masis lesz.
Persze azért ő sem járt csukott szemmel. Pályája kezdetén mindig nagy figyelemmel kísérte a magazinokban publikáló realisztikus ábrázolásra képes tetoválók munkáit. A lapozás üteme Mike kezei alatt mindig lelassult, ha valamelyik újságban éppen Tom Renshaw, Jack Rudy, Kari Barba, Tony Olivas, vagy Aric Taylor munkáival találkozott. A legnagyobb kedvenc, a valódi példakép pedig Mario Barth, és ez mit sem változott az elmúlt évek során.
Mike egyetlen interjúban sem felejti el megemlíteni szülei támogatását, ami akkor sem ingott meg, amikor viszonylag rövid idő után otthagyta a főiskolát, és bizonytalan jövőt választva magának, tetoválni kezdett. „Az ő támogatásuk nagyban segített a legfontosabbra, a tetoválásra fókuszálni...”
A kezdeti rossz tapasztalatok több pozitívummal jártak Mike életében. Mikor megnyitotta az Art Junkies stúdiót, bőven volt mit megfogadnia, hogy mit fog teljesen másképp csinálni, mint azok az üzlettulajdonosok, akiknél korábban dolgozott. Mike még most is ezekhez a kezdeti aranyszabályokhoz tartja magát, az Art Junkies Tattoo pedig egy különleges hellyé vált, ahova különleges tetoválásokért látogatnak el, akár messzi földről is a megrendelők.
Tattoo
