2010. 05. 28.
Hogy Nyugat-Európában mekkora hagyománya van a tetoválásnak, kiderülhet számunkra abból, hogy ebben a térségben olyan családokkal is találkozhatunk, melyeknek fiatalabb tagjai már második generációs tetoválóművészként tevékenykednek. A legismertebb közülük kétségkívül a svájci Leu Family. Az apa, Felix már fia születésekor eldöntötte, hogy Filipből is tetoválót farag, és ez olyan jól sikerült, hogy napjainkban ő az egyik legkeresettebb név a szakmában az Alpok hegycsúcsai közé zárt ország határain belül.
Filip már 11 évesen kezébe vehette apja tetoválógépét, de csak az alapokat sajátította el otthon a családi fészekben. Ezután, akárcsak a népmesék szerencsét próbáló hősei, nyakába vette a világot, és bejárta a közeli s távoli országokat, mindenhol belemerülve a helyi kultúra frissítő forrásvizébe. Egyedi ráérzéssel hámozta ki az évszázados hagyományok lerakódott rétegei alól azt a lényegi magot, amit később sikeresen használt fel nemzetközinek mondott, de főként keleti stíluselemekre épülő munkáiban.
Zarándokútja Svájcból indult keletre, és akárcsak egykor Marco Polo, ő is bejárta a misztikus Ázsia távoli országait, bár Kína helyett Filip inkább Indiában, Thaiföldön és Japánban időzött. Később, hogy teljes legyen a kép, Afrikába és Amerikába is ellátogatott, és összes benyomását elraktározta, hogy aztán olyan munkák elkészítésekor hagyja feltörni őket, mint amilyenek a mellékelt galériában is láthatók.
Az ő stílusát elsősorban a japán motívumok határozzák meg. Nagyon gyakoriak munkái között az egész testre kiterjedő úgynevezett jakuzatetoválások, melyek azért sok ponton eltérnek a szigorúan vett hagyományos japán szabályrendszertől. Előfordul, hogy egyedi ötletek kerülnek fókuszba (más népektől kölcsönvett, ebben a kontextusban szokatlanul ható törzsi minták, new schoolos motívumok, esetleg realisztikus portrék is a formailag változatlanul japán kompozíció részévé válhatnak), eltolódnak a hagyományosan vett arányok (pl. a koi ponty vagy a sárkány jóval nagyobb lesz a megszokottnál), ugyanakkor találunk nála teljesen szabályos eredeti japán elrendezést is. Művészete egy európai szemmel újragondolt, részletesen kidolgozott sajátos stílusrendszert teremt meg, melyen belül külön kiemelnénk a színhasználat figyelemreméltó voltát. A fekete munkák is aprólékos részleteséggel készülnek Filip Leu műhelyében, nézzük csak meg például az egész hátas sárkányfej kidolgozottságát.
Filip nevét az Art Fusion-rendezvényekről is sokan ismerhetik, ő a híres trió harmadik tagja Paul Booth és Guy Aitchison mellett.
A legnagyobb dicsőség kivételes munkái ellenére mégis talán az, ahogy tetoválókörökben beszélnek róla. Híre egybeforrt az alázat szóval, ami a munkája iránt érzett feltétlen elkötelezettségét jelzi. Minél nyilvánvalóbb a tehetsége, annál inkább értékelhető szakmai alázata. Modora mentes a nemkívánatos allűröktől, csakis azért él, hogy mindegyre megújulva, bámulatos munkákat hozzon létre. Kijelenthetjük, hogy Filip Leu személye égi áldás a kortárs tetoválás egyhangú liturgiájában.
B. B.
