2010. 10. 19.
Mikor egy fiatal eléri a "serdülőkort" gyakran szembefordul szüleivel, tanáraival, és lázadni kezd. Öntudatára ébred, kezdi érezni, hogy önálló személyiség, és elkezdi elvetni azokat a látott és tapasztalt normákat, amik addig körülvették, és amiket ilyenkor hibásnak érez. Ez egy természetes, mindenki életébe beköszönő folyamat. Van aki piálni, drogozni kezd, vagy éppen megnöveszti a haját, vagy ezeket éppen mind egyszerre teszi. A lényeg, hogy elforduljon attól a világtól, ami körülveszi őt, és már-már betegesen próbálja önmagát megtalálni az ilyen és ehhez hasonló eszközökkel.
Van azonban egy ezeknél sokkal egészségesebb módja is a lázadásnak, ez pedig a testmódosítások különböző fajtái. (Persze biztosan sokan kételkednek benne, hogy miért is egészségesebb egy piercing mint egy jó berúgás, vagy egy spangli, de azt hiszem, hogy ez mégsem szorul magyarázatra, az olvasók többségének ez bizonyára érthető...) Ebben az esetben a fiatal úgy érzi, hogy egy piercinggel, vagy egy tetoválással még jobban különbözni tud szüleitől, és könnyebben ki tudja fejezni, hogy a teste fölött senki más nem gyakorol uralmat, csakis kizárólag ő maga! Persze ez a folyamat nem következik be mindenkinél, hiszen nem mindenki érez arra indíttatást, hogy így találja meg önmagát - és ez így is van jól, hiszen ezer és egy módon kerülhetünk közelebb önmagunkhoz, ez csak az egyik út! Azonban egy ilyen céllal megcsináltatott tetoválás, vagy piercing hosszútávon nem lesz örömforrás, nem lesz valódi önkifejező eszköz az ember kezében, hiszen nem 100%-ig belülről, belső késztetésből fakadt, hanem inkább a tudatos szembefordulásból, lázadásból, amivel a fiatal ki akarta fejezni elkülönülési szándékát. Főleg az elkülönülést, és csak részben az önmagához tartozást!
Az igazi önkifejezés azonban nem ez! Az igazi önkifejezés akkor kezdődik, amikor a belső képünk nem egyezik meg a külső valónkkal, és azért, hogy a kettőt összhangba hozzuk rengeteg fájdalmat, és lemondást vállalunk önszántunkból, hogy közelebb kerüljünk mindahhoz, aminek érezzük magunkat! Ha igazán szükségét érezzük a változtatásnak, és nem tudunk nélküle meglenni. Ha egy fültágító nem csak azért kell, mert sokaknak nincs, hanem akkor is boldogan viseljük, ha már minden második embernek van!
Mert a cél soha ne az legyen, hogy különbözzünk, hanem az, hogy önmagunk legyünk!
Zagyvai Gábor
www.zagyvai.com
