2009. 12. 29.
Az emberek többsége ha meghallja ezt a szót, rögtön a plasztikai sebészekre gondol, akik implantátumokat helyeznek a páciensek mellébe, állkapcsába, nem ritkán fenekébe vagy vádlijába. Ezeknek az esztétikai implantátumoknak az a feladatuk, hogy az emberi test anatómiáját még tetszetőssebbé tegyék, a gömbölyű formákat még jobban kikerekítsék, illetve hogy javítsanak a páciensek megjelenésén. Hazánkban általában nők csináltatnak implantátumot, legtöbbször mellnagyobbítás céljából, tőlünk nyugatabbra azonban már teljesen elfogadott dolog, ha egy férfi mellkas-, fenék- vagy vádliimplantátumot rakat a testébe, hogy feszesebbé, illetve formásabbá tegye azt.
Ezek az implantátumok gyakran észrevétlenek maradnak, sokan nem ismerik fel az implantált testrészeket, hiszen manapság olyan előrehaladott az orvostudomány, és a beavatkozásnál felhasznált anyagok is annyira profik, hogy tökéletesen illeszkednek az adott testrészhez.
Megjelent azonban az implantátumoknak egy alternatív változata is, amit nem plasztikai sebészek, hanem jól képzett testmódosítók helyeznek be az erre vállalkozók testébe. Az implantátumok ilyen típusú felhasználása általában a megszokott emberi formától való elrugaszkodást segítik elő azzal, hogy megbontják azt az anatómiai egyensúlyt, ami a „normális” testet jellemzi, és szoborszerű, háromdimenziós hatást kölcsönöznek az adott testrésznek.
Az alternatív testmódosításban többféle implantátumot különböztetünk meg, azonban két fő változatuk van, a subdermal (bőr alatti), illetve transdermal (bőrön átmenő) implantátum.
Ezeken belül van szilikon, teflon, acél, titán és mágneses (mágnes szilikonburkolattal) anyagból készült implantátum. Mint ahogyan fentebb olvashattuk, az ilyen típusú implantátumok általában elég feltűnőek, gyakran helyezik őket alkarba, kézfejbe vagy akár a fej különböző részeibe.
A profi testmódosítók szinte kivétel nélkül szilikonból készült implantátumokat használnak (subdermal felhasználásnál), hiszen ez az anyag annyira puha, hogy könnyedén tud illeszkedni a testhez, és mozgásnál sem okoz nehézségeket.
Létezik rengeteg előre gyártott forma (pl. golyók, félgömbök, csillagok stb.), azonban egy gyakorlott modder saját maga is kivághat különböző formákat olyan szilikontömbből, ami megfelelő minőségű, és ilyen célú felhasználásra készült.
Manapság igen elterjedt dolog a férfiak körében, hogy a péniszt fedő bőr alá kis golyócskákat ültettetnek: ennek neve genital beading, de még ezerféle más elnevezés létezik (golyózás, stricigolyók stb.). Ezek a golyócskák leggyakrabban 8 mm átmérőjűek, és vagy szilikonból vagy acélból készülnek. Természetesen bármi másból is lehet viszonylag szabályos golyókat gyártani, remek példa erre a börtön (ahonnan a procedúra ered), ahol olvasztott fogkeféből, vagy csapbelsőből is csinálnak golyókat, amiket aztán gyakran megfelelő fertőtlenítés nélkül ütnek be egymásnak az elítéltek.
Természetesen egy megfelelően képzett piercer sterilen és komplikációmentesen helyezi be az ilyen típusú implantátumot is.
A másik nagyobb csoport a transdermal implantátum. Ennél az implantátumnál az ékszer talpa a bőr alatt van, a felső szára azonban kilóg, így olyan hatást kelt, mintha „fémcsapok” lennének a testünkbe csavarva.
Legyen szó szépészeti vagy alternatív testmódosítási eljárásról, az implantátumok behelyezése extrém megjelenéssel és extrém mértékű veszéllyel is járhat, ha a nem megfelelő anyagokat a nem megfelelő ember helyezi be a testbe.
Zagyvai Gábor
www.zagyvai.com
