Figyelem, felnőtt tartalom: csak erős idegzetűeknek!
2011. 05. 20.
Crazy White Seannal Zagyvai Gábor beszélgetett, aki előszeretettel mutatja be nekünk az extrém világ legelvetemültebb „gazfickóit”.
Hello Sean! Honnan származol, mennyi idős vagy, és ki vagy te valójában?
- Kalifornia, Long Beach a születésem helye, ahol állandóan napos az idő! Sajnos 21 évesen az öregebb Bush kormányának idején el kellett költöznöm onnan, mert se börtönbe, se a hullaházba nem akartam jutni! Jelenleg 41 éves vagyok, de a szex fiatalon tart, főleg ha fiatal nőket kaphatok el!
Ezt nem vitatom! Mióta élsz abból, hogy tűket szúrsz magadba a színpadon mások szórakoztatására?
- 17 éve kezdtem bele ebbe a remek mókába. A műsorom célja, már ha van egyáltalán ilyen, az, hogy közelebb hozzam egymáshoz az embereket! A közönségemből mindig érzelmeket váltok ki, van, aki utál, van, akinek tetszik, amit csinálok. A lényeg, hogy a show-t látva nyissanak egymás felé az emberek, és ezáltal is megtanulják a helyükön kezelni a dolgokat. Amit csinálok, nem olyan érdekes, mint például egy vadászpilóta mutatványa, aki több millió dolláros gépekkel repül hatalmas sebességgel. Ez arról szól, hogy bebizonyítsam nincs korlátja az embernek, ha úgy dönt.
Mivel a műsorod meglehetősen véres, meg kell kérdeznem, hogy állsz a fájdalommal? Szereted, át akarod élni, vagy csak egyszerűen a munkáddal járó elengedhetetlen dologként kezeled?
- Ha valaki azt mondja, hogy véres a show, amit csinálok, akkor az biztos így is van. A vér csak a közönségnek szól, inkább vizuális „effektus” mintsem véresen(!) komoly dolog. Az emberek általában csak a tévében látnak vért, így ha tőlük pár méterre vérzik valaki, az mindig kinyitja a szemüket! Ezt leszámítva a fájdalommal nem szoktam foglalkozni. A test egy gép, ami határokkal rendelkezik, vannak dolgok, amiket meg lehet vele csinálni, és van, amit nem. Vagy elfogadod a fájdalmat, és leállsz a hatására, vagy folytatod, amit kell és átléped a saját határaidat! Én egyszerűen csak csinálom, amit csinálnom kell, hogy beindítsam a közönséget, és nem foglalkozom a határaimmal. Nekem nincsenek határaim! Ha tudnám, hogy le tudom vágni a kezemet és másnap visszanő, akkor megcsinálnám. Persze minden dolog, amit csinálok biztonságos, hiszen fontos hogy ne okozzak maradandó sérülést magamnak! A fájdalomnál vannak sokkal rosszabb dolgok is: adófizetés, a politikusok állandó beleugatása az életünkbe, a reggeli felkelés, ezek mind rosszabbak a fájdalomnál! Világszerte egy csomó freak figura nem csinál igazán jó show-t, mert határokon belül gondolkoznak, véleményem szerint a lényeg egy ilyen előadásnál a realizmus! Megmutatom, hogy mindenki vérből és húsból van, ezáltal nem mutatok semmi újat, csak azt, ami tényleg van - de persze ez sokakat sokkol, csakúgy mint engem ha politikusokat látok.
Sokfelé utazgatsz. Melyik a kedvenc városod, hol érezted eddig a legjobban magad?
- Ez egy nehéz kérdés minden a körülményektől függ, milyen a közönség, milyen a színpad, milyen kaját adnak, milyen a város, ahol vagyok. A legjobb talán Barcelona volt, ott nagyon jól éreztem magam. Viszont érdemesebb volna megkérdezned azt, hogy melyik az az ország, amit utálok? A válasz: Olaszország! (Megcsörren Sean telefonja, sms-t kap Olaszországból, erre kiakad: tuti, hogy oda nem fog visszamenni fellépni) Olaszországban minden szar, hülyék az emberek, rossz a kaja, utáltam ott lenni, és már hatszor voltam ott – mondja bosszankodva. Megpróbálom elterelni a figyelmét.
hirdetés
Mik a kedvenc performance-jaid? Mit szeretsz a legjobban csinálni a színpadon?
- A végén begyűjteni a pénzt, és megkóstolni a csajokat, akik a show után hátrajönnek a backstage-be. Ezek a legjobb dolgok (ezen jót röhögünk). Amúgy van kb. ezerféle „mutatványom”, így ha kell, akár egy háromórás show-t is le tudnék nyomni, így mindig van miből válogatni! Ha valami új dolgot találok ki, akkor azt mindig fent a színpadon próbálom ki először, nem próbálom előre el soha. Ha megy akkor megy, és a közönség örül! Imádom nézni a közönség reakcióit, és imádom ha totál kiborulnak! A legérdekesebb talán, amikor odaszögellem a farkamat egy fadeszkához! Vagy a makkot, vagy a farkam törzsét, ez általában mindig hatni szokott a közönségre! Tudod, van egy csomó ország, ahol már a legegyszerűbb dolgoktól is totál kiakadnak az emberek, pl. a németek. Nekik már az is elég ha kis kampókat akasztok a szemhéjamra, már attól totál kikészülnek! A skandináv országok, vagy a spanyol közönség sem vágyik annyira az extrém dolgokra, nekik még a lágyabb dolgok is elegek ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Ott vannak azonban a belgák, akik aztán totál hardcore arcok! Nekik mindig valami kibaszott extrém dolgot kell mutatni, hogy érezzék a törődést!
Kíváncsi vagyok, volt-e olyan performance-od, ahol valami balul sült el! Mesélj kérlek ezekről, ha volt ilyen!
Egyszer Hollandiában, egy show tömegverekedésbe és zavargásba csapott át. Elkezdett kb. 200 ember székekkel dobálni mialatt nyomtam a show-t, aztán ez a rengeteg ember teljesen szétbontotta a klubot. Az előadásomat látva általában vagy kikészülnek, vagy teljesen elborulnak az emberek, és dühösek lesznek! Itt az utóbbi történt, ezért tört ki a harc! Erről az esetről írt a Q magazin is! Egy másik történet, amikor Dublinba hívtak fellépni, és meg is beszéltem mindent a klub tulajával, mi a legális, mit tilos csinálni, így azt hittem, hogy minden rendben lesz. Valószínűleg a közönség soraiból, a performance alatt telefonálhatott valaki a rendőrségnek, mire kivonultak és letartóztattak. A tulaj hibája volt az egész, azonban engem mégis kitiltottak Dublinból, így ott nem csinálhatok műsort. Legálisan legalábbis nem. (Nevet)
Mióta van tetoválásod? Miért kezdted el tetováltatni magad?
- Az első tetoválásomat 9 évesen csináltattam. Egy motorosbanda tagjai varrták egymást, én meg megkérdeztem hogy fáj-e, mire ők mondták, hogy próbáljam ki! Elkapták a kezemet, és egy pöttyöt varrtak rá. Szóval ez volt az első tetkóm. Nem számít korainak, ha azt nézzük, hogy már öt évesen füveztem, és ezt fényképpel is tudom bizonyítani. De persze nem dohányzom, mert az nem egészséges (az interjú alatt Sean valami furcsa dolgot csavargatott, nem tudom mi lehetett, úgy nézett ki mint egy kis papír baseballütő). Aztán 12 évesen elkezdtem magamat varrni, amivel az volt a célom, hogy az összes ember, aki meglát valami istentagadó, elveszett léleknek tartson! Ez bejött, mindenki totál ki volt tőlem! Az első profi tetkómat 15 évesen készíttettem, de csak azért mert tetszett. Nem szeretem a tetoválásokat, egy csomó baromarcú ezzel akarja megmutatni, hogy ő mennyire egyedi, mennyire vagányabb mint mások. Azonban véleményem szerint egyéniségekről itt már rég nincsen szó! Persze az teljesen rendben van, ha valaki tetováltat magára valami olyasmit, ami neki fontos, vagy jelentéssel bír számára! Azonban egy csomó emberen, aki teljesen ki van varrva nem látszik más, csak az, hogy nem érzik magukat biztonságban, és ezért varratták ki magukat! Ezek a mai tetoválások gyakran ugyanolyan márkázós dolgok, mintha valaki Guccit, vagy akármi más szart viselne.
Mik a terveid a jövőben?
- Nem nagyon vannak terveim a jövőt illetően, de ami biztos, hogy hamarosan meg fog jelenni néhány DVD, amin a fellépéseim lesznek láthatóak. Ezen kívül énekelek egy KCUF nevű bandában, ami visszafelé olvasva sokkal érthetőbbé válik. Kik a kedvenc freakelőadóid? Kiknek szereted a show-ját?
- Jó kérdés, talán a Nagy Omi-t mondanám, vagy a Alain Robert-et (a pókembert), aki puszta kézzel mászik meg hatalmas épületeket! De a kedvencem mind közül mégis inkább Kenny, a South Parkból! Ő mindent képes megtenni magával, és mindig képes arra, hogy hamvaiból feltámadjon! Na ő egy igazi hős!
