A testdíszítés ezen változatai már közel teljesen elfogadottak hazánkban, és a nyugatinak mondott civilizációban is. A társadalom nagy része (még azok is, akiknek nincs ilyenfajta testdísze) belátta, hogy egy szépen megalkotott tetoválás – legyen az bármekkora méretű – nagyon esztétikus és mutatós tud lenni valakinek a bőrén, persze csak akkor, ha az valóban művészien van megalkotva.
Létezik azonban több testdíszítési, illetve testmódosítási eljárás, melyek végeredménye sokkal drasztikusabb, mint egy szimpla piercing, vagy egy kisebb tetoválás, de a motiváció, ami viselőjét létrehozásukra sarkallta, a legtöbbször ugyanaz: egy ősi, belülről fakadó primitív ösztön, mely testünk valódi birtokba vételére késztet, és arra, hogy egyéni jelekkel még otthonosabbá tegyük lelkünk fizikai vetületét: saját testünket.

 

Legyen szó hegmintáról, beégetésről, testékszereink nagyméretűre történő tágításáról, nyelvünk kettévágásáról, teljes testet befedő tetoválásról, vagy különböző formák bőr alá ültetéséről, a cél mindig ugyanaz: megtanulni korlátok nélkül használni az egyetlen dolgot, ami fölött valóban rendelkezhetünk: tulajdon testünket.
Sokak számára a test radikálisabb módosítása még mindig tabunak számít, gyakran külső tényezők –munkahely, szülők, barátok véleményének – hatására, vagy belső érzésvilágukból fakadóan: felkészületlenség, az újtól, a változástól való félelem. Sokan mégis érdekesnek találják azokat az embereket, akik extrém külsővel rendelkeznek, illetve azokat a testmódosítási eljárásokat, melyek meghökkentő mértékben változtatják át viselőjük megjelenését. Mielőtt bárkiről is véleményt alkotnánk csupán külső megjelenése alapján, gondoljuk át, hogy ezek az emberek így boldogok, és számukra testük átalakításán keresztül vezet az út a boldogság felé.

Zagyvai Gábor 
www.zagyvai.com