Dave Fox: - Immáron 14 éve tetoválok, nős vagyok, a feleségem egy hihetetlen nő, Jean, és a szűkebb értelemben vett családunkat még két macska, Ronnie James Meow és Blackie Clawless alkotják. A szabadidőmben szeretek gitározni, és van is egy heavy metal bandám, ami a The Dark Lords Of Stonehurst nevet viseli. Éppen nemrégiben jelent meg a legújabb CD-nk, a "SerpentWitch". Ezenkívül pedig szeretek még snowboardozni, illetve kerékpározni is.

Tattoo: - Hogyan vált szakmáddá a tetoválás?

Dave: - Mióta az eszem tudom, szerettem a tetoválásokat, mivel mindig is heavy metal rajongó voltam, és ebben a közegben rengeteg nagyszerű tetoválással találkozhat az ember. Így aztán egy nap elhatároztam, hogy egy olyan pályát kell választanom, ami megadja azt a szabadságot, amire szükségem van, hogy végre azt csinálhassam, amit akarok, s ezért kitanultam a tetoválás mesterségét.

Tattoo: - Gondolom az ismerőseid repestek az örömtől ezt hallva, a szüleid viszont biztosan nem voltak túlzottan oda az ötletért...

Dave: - Valóban, a barátaim is abszolút odavannak a tetoválásokért, és titokban azt remélték, hogy így legalább több időm lesz tetoválni őket. A családom pedig bár az elején félt egy kicsit tőle, idővel megtanulták tisztelni a munkámat. Érdekes módon eleinte a mamám volt az egyik legnagyobb ellenzője a tetoválásoknak, de egy pár évvel ezelőtt azonban már tetoválhattam rá is...

Tattoo: - Mi volt a legkorábbi emléked a tetoválással kapcsolatban?

Dave: - Ugyan a családomban senkinek sem volt tetoválása, de gyerekként láttam olyan motorosokat, akiknek meztelen csajok voltak tetoválva a karjaikra, és ezeket óriásinak tartottam!

Tattoo: - A tetoválás előtt megpróbáltál esetleg az élet más területein is érvényesülni?

Dave: - Számtalan különböző munkával próbálkoztam, dolgoztam költöztető cégnél, mosogatófiúként, egy szendvics boltban, egy fénymásoló centrumban, egy művészellátóban, illetve egy kerékpár javító műhelyben is. Gyerekként például egy szponzorált BMX Freestyle bringás voltam, és a Schwinn Freestyle csapattal turnéztam 1988-ban.

Tattoo: - Mi volt életed első tetoválása?

Dave: - Egy furcsa nő-fa kombináció a lábam külső felére.

Tattoo: - A tetováláson belül melyik stílusban alkotsz a legszívesebben?

Dave: - Egyaránt szeretem a mókás tetoválásokat és a nagyon gonosz tetoválásokat is, mivel a mókásokon jókat nevetek, a gonoszok pedig nagyon metálosok tudnak lenni! (mosolyog)

Tattoo: - Melyik számít az eddigi legfontosabb, általad készített tetoválásnak?

Dave: - Azt kell, hogy mondjam, hogy mindegyik tetoválásom egyformán fontos, mert ezek a legfontosabbak és a legjelentőségteljesebbek azoknak a személyeknek, akikre készülnek.

Tattoo: - Van olyan téma vagy ábra, amit a világ összes kincséért sem tetoválnál fel valakire?

Dave: - Ma már általában csakis a saját rajzaimat tetoválom a saját stílusomban, leszámítva azt a néhány színes portrét, amit alkalmanként azért elvállalok. Az emberek bizonyos ötletekkel keresnek meg, amiket aztán a saját stílusomban megrajzolok, általában egyetlen tollal. Az ehhez a megvalósítási formához nem passzoló ábrákat, inkább elutasítom.

Tattoo: - A megmosolyogtató tetováló sztorikkal hogy állsz?

Dave: - Évekkel ezelőtt, amikor még nem voltam nős, tetoválnom kellett egy dögös csajnak a derekára. Már sokat dumálgattam vele, jól össze is haverkodtunk, de amikor elkezdtem tetoválni, azonnal elsikította magát, izzadni kezdett, és bezöldült. Pihent egy kicsit, aztán szólt, hogy folytathatom, de valami eszméletlen büdös szag kezdte betölteni a helyiséget. Hamarosan rájöttem, hogy a lány fájdalmában becsinált a nadrágjába! Ezzel - talán mondanom sem kell - véget is ért ez a kapcsolat...

Tattoo: - Az eddig elértekből mire vagy a legbüszkébb?

Dave: - Büszke vagyok a munkáimat bemutató könyvemre, a festményeimre, a tetoválásaimra, az általam játszott metal zenére, a feleségemre, a macskáimra, meg arra, hogy BMX-ezek. Remek életem van, és nagyon boldog vagyok, hogy mindezeket a dolgokat sikerült megvalósítanom.

Tattoo: - Ha tíz év múlva megkereslek, vajon még mindig a tetoválásból fogsz megélni?

Dave: - Biztosra veszem, hogy még tíz év múlva is tetoválni fogok. Bár nem biztos, hogy ilyen sokat fogok még akkor is tetoválni egészségügyi problémákból kifolyólag, mivel a hátam és a csuklóm már most sem bírja annyira. Viszont igyekszem nem tudomást venni a fájdalomról. Talán akkor már nem Philadelphiában lakom majd, és remélhetőleg több időm lesz még több olajfestmény készítésére. Továbbá abban is bízom, hogy addigra a zenekarom, a The Dark Lords Of Stonehurst is nagyon híres lesz, és egy igazi rocksztár válik belőlem. (nevet)

http.//evilballs.com
http://studio1tattoo.com

Bánfalvi Ákos