– Mióta foglalkozol tetoválással?
Dan: – 2010 júliusában lesz 16 éve, hogy elkezdtem.

– A kezdetektől itt Houstonban dolgozol?
Dan: – Igen, Houstonban kezdtem. A Scorpion Tattoo volt a harmadik szalon, ahol alkalmaztak mint tetoválót. A második nekifutástól számítva már négy éve voltam itt, amikor végül megvettem a boltot.

– Érdekesen hangzik. Mégis hogyan sikerült nyélbeütni ezt az üzletet?
Dan: – Matt, a tulajdonos, akitől átvettem a boltot, nem az eredeti tulajdonos volt. Eredetileg Richard Stell alapította a Scorpion Tattoo-t 1991-ben. Matt Wojciechowski az ő tanítványa volt. Én csak később kerültem képbe, amikor már Matt is tanítani kezdett. Az előző tanítvánnyal volt valami gond. Én pedig, ahogy megkaptam az alapkiképzést, a többit már gyorsan megtanultam. Szerencsés alkat vagyok. Aztán az egyik tetoválóval konfliktusba keveredtem, úgyhogy inkább lementem az utcára, és hirtelen egy másik világba csöppentem. A srác, akivel ezután dolgoztam, műanyag csöveket használt, tűket készített, ha például elfogyott a hármas, nyugodt szívvel használta az ötöst, akkor is ha éppen feszes vonalat kellett húzni. Nem csinált problémát az ilyen dolgokból.

– Ezek után, hogy kerültél vissza a Scorpion Tattoo-hoz?
Dan: – Már egy éve újra normál körülmények között dolgoztam a Fine Line Tattoo-ban, amikor Matt egy nap arra járt és felfigyelt rám. – „Hé, te még mindig tetoválsz? – mondta. – Láttam a munkáidat, jól néznek ki, gyere vissza és dolgozz megint nekem!" Abban a pillanatban végleg betettem a lábamat az ajtón...

– És alig néhány évre rá Matt felkínálta a boltot megvételre...
Dan: – Igen, ez nekem is teljesen érthetetlen és váratlan dolog volt. Egyik nap kihívott a partra és megkérdezte: - Meg akarod venni az üzletet? A többi már történelem.

– Hogy állsz a művészeti képzettséggel?
Dan: – Eredetileg azért jöttem Houstonba, hogy az itteni művészeti intézetben tanuljak, illusztrátor akartam lenni, de azt mondták, hogy nem húzom elég ügyesen a vonalakat, így aztán számítógépes grafikát tanultam 6 évig. Végzettségem szerint diplomás grafikai tervező vagyok.

– Kik voltak hatással a művészetedre?
Dan: – Leginkább Marcus Pacheco nevét említeném. Véleményem szerint ő egy igazi újító. A bőrömön viselem egyik munkáját és büszke vagyok rá. Az ő hatása terelt a new school irányába, amiről azóta sem tudtam leszokni. Mostanában azt vettem észre, hogy a japán stílus kezdi átszőni a munkáimat. De Timothy Hoyer nevét sem hagyhatom ki.

– Tudjuk rólad, hogy családos ember vagy. Mesélnél életednek erről az oldaláról is?
Dan: – Éppen 30 voltam, amikor vásároltam magamnak egy üzletet és született egy gyermekem, minden ugyanabban az évben. A családomról azt tartom, hogy ők az én üzemanyagom. Miattuk vágyom rá, hogy amit csinálok az jó legyen. Nélkülük biztosan kevesebb lenne a motivációm. Szakmailag nagyon jó személyzet vesz körül, nap mint nap látom, hogy milyen nagyszerű dolgokat csinálnak, és így elégedett vagyok a világban betöltött helyemmel. Egyszer lehet, hogy szeretnék egy nagyobb boltot, ugyanakkor nem vagyok biztos benne, hogy ez annyira jó ötlet. Ha magamba nézek azt érzem, hogy jobban szeretem a kisebb, személyesebb dolgokat, ez biztosítja számomra a lehetőséget ahhoz, hogy a művészetre összpontosítsak, amiről tudom, hogy igazán nekem szól.