2007. 11. 01.
Dan elmúlt harmincéves. Fő tevékenysége a tetoválás, melyet művészi szinten űz. Vannak álmai és jelenleg is ezek megvalósítása felé halad. Arra kértük, mesélje el ki is ő valójában. Tárja fel előttünk lelke belső rajzolatát, úgy ahogy munka közben, tetoválásain keresztül szokta. Igent mondott a felkérésre:
"Dan Hazelton vagyok. 1974-ben, Amerikában, a Wisconsin-beli Milwaukee-ban születtem. Tinédzser éveimben tipikus hosszú hajú, heavy metálos lázadó voltam. Folyton koponyákat, zordon zord kaszásokat, kígyókat rajzoltam, tudjátok, olyan „metálos” cuccokat. Akkoriban ezek nagyon divatosak voltak a tetoválásban. Azt mondták, hogy előbb-utóbb a tetoválásnál kötök ki, és engem már akkor nagyon érdekelt a dolog, de még úgy éreztem, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy valami véglegeset rajzoljak emberekre. Úgy gondoltam, egy tetoválónak nemcsak tetoválóként, hanem művészként is nagyszerűnek kell lennie. Aztán gyorsan rájöttem, hogy velem nem ez a helyzet, amikor 18 évesen meglett az első tetoválásom; Wisconsin államban ugyanis 18 éves kortól lehet legálisan tetováltatni.
20 éves voltam, amikor elvittek az Absolute Tattooing-ba, ez egy szalon Milwaukee-tól nem messze, Menomonee Fallsban. Akkortájt Wisconsinban még tiltották a tetoválást, úgyhogy ez a szalon meglehetősen sűrűn látogatott hely volt, hiszen alig-alig voltak még tetováló stúdiók. Körülbelül 9 évet töltöttem el ott. Rengeteg szögesdrótot, „Green Bay Packer” sisakot meg Taz!-t csináltam; ezek mindenesetre fedezték a számláimat, s persze azt is megtanultam, mit jelent keményen dolgozni és emberekkel bánni. Eközben kifejlesztettem saját egyéni stílusomat, és próbáltam olyan embereket találni, akik szívesen viselnék a munkáimat. Az évek során egész fotóalbumnyi gyűlt össze belőlük (akkortájt a weboldal, mint olyan, még nem volt olyan széleskörűen elterjedt és ismert dolog). Ez a fotóalbum rengeteget segített abban, hogy bekerüljek a „vérkeringésbe”, és hamarosan egyre-másra jöttek olyanok, akik már tudták, hogy tetszik nekik, amit csinálok.
A stílusom értelemszerűen magán viseli kedvenc művészeim hatását, persze nem tudom, hogy ez tudatos dolog vagy véletlenszerű egybeesés. És persze én is jócskán beleadtam a magamét…. Kedvenceim közé tartozik Guy Aitchison, Aaron Cain, Robert Hernedez, Paul Booth, Marcus Pacheco… és a listát még hosszan folytathatnám. Ezek a művészek főleg az absztrakt stílust ismertették meg velem. Mindig szerettem azokat a képeket, melyekben a mozgás és mélység érvényesült. Ez két olyan dolog, amit sima, lapos felületen nem lehet megcsinálni. A biomechanikus/organikus stílus azonban erre tökéletesen alkalmas. A tetováló művészek mellett HR Giger és Alex Grey is nagy hatással volt rám. Szeretek más stílusokat is kipróbálni, kell a változatosság. A színrealizmus is mindig felüdít. A portrékat is kedvelem, noha szélsebesen megindultak a népszerűség útján.
Miután komoly vendégkört építettem ki, s egyre többen keltek útra csak azért, hogy velem dolgoztassanak, otthagytam az Absolute-ot és átmentem a Sacred Skinbe. Ez szintén a Wisconsin-beli West Allisben volt, akkortájt vadonatúj szalonnak számított és az állandó vendégkört célozta meg. Mivel a tetoválás a környéken akkor vált legálissá, s egyébként is ott vásároltam lakást, úgy tűnt a dolog tökéletesen működik.
Öt évet töltöttem ott, és egyre többet és többet dolgoztam. Imádom a tetoválást, de többet szerettem volna foglalkozni az autókkal, a motorokkal kapcsolatos festészettel, illetve mindenféle új formával. Ezért aztán arra az elhatározásra jutottam, hogy otthagyom a Sacred Skint, és saját stúdiót nyitok. Mire ezt olvassátok, remélhetőleg már az is beindul. Eközben persze fel-felbukkanok a Sacred Skinben is.
Újabban belekezdtem a digitális festészetbe. Először elég ijesztő volt, de gyorsan rákaptam. Szerintem ez az a műfaj, ami bármire képes. A lehetőségek tárháza szinte végtelen. Tudtam, mit hogyan kell csinálni, és valahogy megláttam mindazt, ami ebből kihozható. A Photoshop, Corel Painter és a Wacom táblafelület nagyon érdekes, ügyes és hasznos eszköz. Abban is segített, hogyan lehet a festői hatásokat a tetoválással összedolgozni.
Nem az a célom, hogy az előjegyzéses noteszom évekre előre megteljen, ezért most már megválogatom, hogy milyen munkákat vállalok el. Ezzel megóvom magam a fölösleges stressztől és a kiégés veszélyétől. Mostanában leginkább a saját stílusomban dolgozom, de meglehetősen ötletszerű, hogy éppen mire esik a választásom. Sok minden függvénye: hogy éppen mitől szeretnék elszakadni, mi az, amit már régen nem csináltam, vagy milyen új ötlet, gondolat foglalkoztat nagyon.
Minden évben megpróbálok elmenni egy pár expóra, bár dolgozni ott nemigen szoktam. Mindenesetre jó ürügy, hogy kicsit eljöjjek Wisconsinból, és egy kis szünetet tartsak a tetoválásban. Jólesik körbesétálni, és elnézni, ahogy mások dolgoznak. Ugyanakkor remek lehetőség arra, hogy olyanokkal is találkozzak, akikkel korábban csak a számítógép segítségével sikerült. Más művészekkel, jövőbeli vendégekkel, vagy esetleges új barátokkal. Az elmúlt pár évben nagyon rákaptam a számítógépre (a netre). Sokkal könnyebb időpontokat egyeztetni, és közben a tetoválásban sem tart fel.
Nagyjából ennyi. Köszönöm mindenkinek, aki ezeket a sorokat elolvassa, és köszönöm nektek, hogy ezt az interjút lehetővé tettétek".
Dan
