2010. 04. 30.
Ha valakinek olyan barátai és mentorai vannak, mint Tom Renshaw, Paul Booth, Robert Hernandez, Guy Aitchison vagy Filip Leu, és még grafikai tehetséggel is meg van áldva, szinte törvényszerű, hogy világhírű tetoválóművész válik belőle.
Ám Bob Tyrrell esetében ez mégsem működött ennyire egyszerűen. Már gyermekként tehetséges rajzosnak számított, de ekkor még jobban érdekelte a heavy metal, sutba dobta a rajzot és inkább zenélni kezdett. Több mint másfél évtizedet töltött rockbandák tagjaként és közben gyárimunkás-béréből finanszírozta kevésbé jövedelmező zenei karrierjét. Régóta szeretett volna testére egy tetoválást, de csak 30 évesen szánta rá magát. Ezután felgyorsultak körülötte az események. Újra kedvet kapott a rajzoláshoz és fejleszteni kezdte technikai tudását, néhány évig művészeti kurzusokra járt és 34 volt, amikor végre kézbe vette az áhított tetoválógépet.
Szerencsének számít, hogy pályája elején Tom Renshaw közelében kezdhette meg szárnybontogatását. Az akkor már elismert művész szívén viselte Bob sorsát és kisegítette a törvényszerűen bekövetkező hullámvölgyekből. Mentorához hasonlóan Bob is sikeressé vált és a mai napig gyakran megemlíti az őt kérdező újságíróknak, hogy mennyit köszönhet Tomnak: nélküle nem tartana ott, ahol tart.
Éjszakai galéria gyűjtőnév mögé sorolt alkotásai több ponton is hasonlóságot mutatnak Tom Renshaw vagy Robert Hernandez munkáival. Ám a nyilvánvaló és elkerülhetetlen hasonlóságokon túl Bob tetoválásai az egyediség jegyeit is magukon viselik. Az általa alkotott portrék valahol a két művész stílusa közötti szűk térben helyezkednek el. Nem annyira elrugaszkodottak, mint Hernandez egyedi alkotásai és gyakran kevésbé realisztikusak, mint Tom Renshaw munkái. Tomhoz viszonyítva több bennük a fantasy- vagy horrorelem. Bob csak az ismert emberek portréinál tartja be a fotórealisztikus ábrázolás kötöttebb szabályait. Megjegyzendő, hogy ilyenkor imponáló magabiztossággal.
Megfigyelhető, hogy munkáinál ő is mellőzi a színeket. Néhol előfordul, hogy az egyszínű kompozíció kihangsúlyozásának kedvéért a portré körül megjelenik egy kis piros vagy más festék, de alapjában véve a fekete és a szürke színek dominálnak.
Lehet, hogy Bob Tyrrell későn kezdett tetoválni, de mi, akik szeretjük a szép tetoválásokat, örömünket fejezhetjük ki, hogy végül a zenélés helyett ezt a szakmát választotta. Köszönjük neked Bob!
