2010. 01. 30.
– Mivel nem biztos, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy hogyan is ragadt rád a Bam név, megtennéd, hogy elárulod nekünk?
Bam Margera: – A Bam becenevet a nagyapámtól kaptam. Olyan hároméves lehettem, és mint valami idióta, mindig össze-vissza rohangáltam a falnak, meg ugráltam le a szekrényekről, ez pedig ilyen „bam, bam, bam”-szerű hangot adott. Aztán néhány percre lehiggadtam kicsit, majd újra kezdtem, és megint csak annyit lehetett hallani, hogy „bam, bam”. Ennek volt köszönhető, hogy elkereszteltek Bam Bamnek, majd amikor ötödik osztályos lettem a suliban, már mindenki Bamnek hívott, még a tanáraim is…
– Egyébként emlékszel még az eredeti keresztnevedre?
Bam: – Igen, eredetileg Brandonnak kereszteltek el, de senki sem hív így.
– Sok pletyka kering rólad a médiában.
Mi volt az eddigi legrosszabb dolog, amit magadról olvastál az interneten?
Bam: – Nem igazán szoktam a számítógép elé leülni, de biztosan olyasmiket irkálnak rólam, hogy egy alkoholista senki vagyok, vagy valami ilyesmi.
– És ennek mennyi igazságalapja van?
Bam: – Ez pontosan így igaz.
– Időközben nyitottál egy saját bárt is a szülővárosodban. Attól nem féltél esetleg, hogy majd eliszod a teljes profitot?
Bam: – Hát ez tényleg elég nagy problémát jelent, ugyanis West Chesterben 30 ezren élnek, és szinte mind a 30 ezer embert ismerem. Mindenki azt gondolja, hogy ha betér a báromba, leguríthat majd némi ingyen piát, de ilyesmi nem fordulhat elő. Elég nehéz meghúzni a határt, hogy kit engedj be és kit nem. Még ha tegyük fel a legjobb barátom is jön el, az elhozza magával mondjuk négy másik haverját, és már csak azt veszed észre, hogy tele van a helyiség olyan emberekkel, akik nem fizetnek azért, hogy bejöhessenek.
– Na és mit szólnál ahhoz, ha a vendégek a korábbi példádat követve elkezdenének a gerendákról a többi vendég közé ugrálni?
Bam: – Remélem, hogy erre nem kerül sor. Folyamatosan ott van tíz kidobóemberünk a bárban, akik arra ügyelnek, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő. Csak azért, mert egyesek tudják, hogy ez az én vállalkozásom, néhány idióta képes arra, hogy szándékosan kilocsolja a sörét a lépcsőre, leguruljon rajta, és utána azt mondja, hogy „Elcsúsztam a sörön Bam bárjában, egymillió dollár kártérítést akarok.”
– Tudomásom szerint gyakran jársz Finnországban, hogy meglátogasd cimboráidat, a HIM együttes tagjait…
Bam: – Érdekes módon szinte az összes általam kedvelt zenekar Helsinkiből származik: ilyen a HIM, természetesen a Children Of Bodom, a The 69 Eyes, a Hanoi Rocks, sőt még a Nightwish is. Éppen ezért a múltkor ott is rögzítettük a „Where The Fuck Is Santa?” filmemet, és az összes ottani király együttest bevontuk a forgatásba. Elmentünk egészen az Északi-sarkkörig, hogy az igazi Télapót elvigyük magunkkal Pennsylvaniába egy jó kis karácsonyozásra.
Van ott egy igazi Mikulás-falu, ahol megpróbáltuk elkapni a Télapót, de végül csak úgy elkezdtünk inni egy fehér szakállas fazonnal az ottani kocsmában, és őt hoztuk el magunkkal. Alig tudott angolul, ezért szükségem volt egy finn tolmácsra. Nagyon mókás volt az egész szituáció!
– A HIM-ről jut eszembe, hogy a hasad alján ott díszeleg a zenekar logója egy tetoválás formájában, és nem ez az egyetlen hozzájuk kötődő tetkód…
Bam: – Igen, 20 évesen lettem
HIM-rajongó. Az első tetkóm a védjegyüknek számító szív volt a jobb karomra, majd utána a heartagramot – a szív és a fordított csillag kombinációját – varrattam fel a hasam aljára.
Ezt követően pedig az oldalamra tetettem fel ezt a díszes mintát tőlük. Ahogy viszont megcsináltattam ezt a három ábrát magamra, próbáltam kicsit szakítani a HIM-es tetkókkal, és üttettem magamra más dolgokat is. A bal karomon például ott díszeleg a Turbonegro énekesének, Hank From Hellnek a portréja, a jobb karomon pedig a Hanoi Rocks gitárosának, Andy McCoynak a képe, a karján a „Where’s the justice?” felirattal. A kezében meg ott van az a köteg hamis pénz, amit próbált becsempészni Amerikába, és ami miatt tíz évre ki is tiltották az Államokból. A „Where The Fuck Is Santa?” című filmemben Andy mesél is erről az esetről, méghozzá a következőképpen: „Ott voltam bilincsbe verve a New York-i Kennedy reptéren, miközben egy csajt futni hagytak két kiló kokainnal. Aztán volt egy másik hölgy, aki gyerekeket csempészett be, és őt is hagyták elmenni. Hát hol a francba van itt az igazság?” Olyan jót nevettem ezen a sztorin, hogy meg is örökítettem a karomon. Ezenkívül van egy észak-philadelphiai homokos figurám is, egy rosszul kinéző, merev hímvesszővel, amiből egy pisztolygolyó jön ki, rajta a „North Philly Faggot” felirattal… Efelett pedig egy „galores” felirat látható, ami spanyolul annyit tesz: „egész végig”. Ez egy rosszul sikerült tréfából született egy átpiázott éjszaka során hajnali négy órakor. Valaki a buli hevében előkapott egy tetoválógépet, és azt mondta, hogy varrjunk fel rám valamit. Én nem is emlékeztem az egészre, de másnap, amikor felébredtem, nem értettem, hogy miért is fáj annyira a karom, és akkor vettem észre, hogy csak belementem a játékba, mert a tetkó már ott volt rajtam…
– Több tetoválást gyűjtöttél már be Kat Von D-től is…
Bam: – Kattől már vagy húsz tetoválás díszeleg rajtam. Minden egyes alkalommal, ha találkozunk, varr rám egy vagy két ábrát. Még ha csak egy vagy két napra találkozunk is, akkor is tetovál rám valamit. Szóval mindig szakít rám időt, és ez tök jólesik!
Ő olyan típus, hogy akárhova is megy, mindig magával viszi a tetoválófelszerelését, és ha mondjuk összefutunk a repülőtéren, egyszerűen csak előveszi a cuccát, és ott a helyszínen is hajlandó bármit rám tetoválni. Ahhoz egyébként ragaszkodom, hogy csakis idióta tetoválások kerüljenek a testem alsó felére. A bal lábamon például Don Vito arcképe látható, méghozzá a „Glitter Gulch” felirattal, ami Vito kedvenc sztriptízbárjának a neve Vegasban. Aztán van egy grizzlymedve is rajtam, ami éppen egy kiscicával közösül, és a „Fuck Jeff” felirat díszeleg alatta. Ezt pedig a „Jackass”-es cimborám, Jeff Tremaine miatt csináltattam, de túl hosszú lenne elmesélni az előzményeit...
www.bamargera.com
Bánfalvi Ákos
