Alex De Pase

Alex De Pase: - A rajz iránti elhivatottságomat valójában még az édesanyámtól örököltem gyermekként. Akkoriban a mamám sokat festett, én pedig mindig ott peszterkedtem körülötte, firkálgattam a papírra, meg összemázoltam az összes szekrényt, amit csak el tudtam érni…
Tetoválni aztán 14 évesen kezdtem, de ezek az alkotások akkor még csak amolyan bőrre való firkálgatásoknak számítottak, nem igazán mondanám, hogy művészi tetoválások voltak. Mindenesetre már 1997-ben megnyitottam az első tetováló stúdiómat, ami egy nagyon kis helység volt, majd 2004-ben beindítottam a jelenlegi üzletemet, ami már jóval nagyobb a korábbinál.

Tattoo: - Minek a hatására lett belőled végül is tetováló művész?

Alex: - 14 évesen találkoztam egy fickóval, akinek rengeteg tetoválás borította a testét mindenfelé, és azt mondta nekem, hogy „Ezeket a börtönben varrtam magamra, ha szeretnéd, megmutathatom, hogyan kell csinálni az ilyesmit!”. Meglehetősen kétes kinézetű pasi volt, pontosan az a típus, akit örökre megőrzöl az emlékeidben, és akit példaképednek tekinthetsz tapasztalatlan 14 évesként… Végül is elkezdtem tetoválni, de szerencsére a saját utamat követtem, és nem léptem a „mesterem” nyomdokaiba.

Tattoo: - A családodat vagy a barátaidat nem zavarta, hogy ezt a szakmát választottad? Elvégre vidéken azért nem volt akkora hagyománya a tetoválásnak…

Alex: - Valahogy mégis természetesnek vették, de persze köszönettel is tartozom a szüleimnek azért, mert sohasem akarták megakadályozni, hogy ezzel foglalkozzam. Sőt még inkább támogattak is, mi több kitartásra bíztattak, amikor 15 évesen azzal álltam eléjük, hogy nem akarok továbbtanulni, inkább szeretnék dolgozni, méghozzá olyasvalamit, ami azért bizonytalannak tűnt a szemükben! Mellesleg édesapám még némi pénzt is adott, hogy megnyithassam az első szalonomat…
Ami a feleségemet illeti, ő ugyanúgy szereti a tetoválásokat, mint én, és nagyon sokat segít az üzletben, mi több, el is kezdett tetoválni tanulni! Ugyanígy a barátaim nagy része is szereti a tetoválásokat, vagy éppen ők maguk is tetováló művészek.

Tattoo: - A családodban ezek szerint másnak nem is voltak tetoválásai?

Alex: - A családom ugyan tiszteli a tetovált embereket, de az ő bőrük szűz maradt!

Tattoo: - Miután szinte gyerekként kezdtél el ebben a szakmában dolgozni, más munkával nem is próbálkoztál?

Alex: - Lényegében mindig is tetováló művész voltam, de mielőtt megnyitottam volna a stúdiómat, számtalan munkám volt. Dolgoztam például a szüleim éttermében - ennek köszönhetően remekül főzöm -, voltam kéményseprő, karbantartó, raktáros, sztriptíztáncos, csapos, és szuperhős! Na jó, szuperhős azért mégsem… (nevet)

Tattoo: - Melyik volt életed legelső tetoválása?

Alex: - Magamra legelőször egy tengerimalacot varrtam fel, és bár tetoválóként nem ez volt a legelső általam készített ábra, de ez volt az első, ami a bőrömre felkerült, éppen ezért bír akkora fontossággal a számomra!

Tattoo: - A tetováláson belül melyik stílus ragad magával a leginkább?

Alex: - A kedvencemnek egyértelműen a színes portrék készítése számít. Azokat a feladatokat szeretem, amikben van némi kihívás, minden más egyéb untat. Ebben a realisztikus stílusban az hajtja a művészt – legalábbis én így vagyok vele -, hogy elérje a tökéletességet, és hogy minden apró részletet észrevegyen, vagyis a ráncokat, a fényeket, az árnyékokat, magát az arckifejezést, és ezt tökéletesen vissza tudja adni. Ez egy véget nem érő kihívás, amin mindig lehet finomítani, fejlesztgetni.

Tattoo: - Milyen fontos tetoválásaid születtek eddig?

Alex: - Minden tetoválás, amit készítek, fontos a számomra, mivel mindenegyes tetoválással próbálok művészileg előrébb lépni, és igyekszem a tőlem telhető legtöbbet nyújtani. Az egyik kedvenc tetoválásom amúgy az újabb munkáim közül a Bud Spencer és Terence Hill portréja az egyik kliensem hátára, mert ez egy rendkívül sokoldalú alkotás volt, egy igényes tetoválás a kompozíció bonyolultsága és a nagy mérete miatt.

Tattoo: - Mi tölt el a legnagyobb elégedettséggel abból, amit eddig a tetoválás terén sikerült elérned?

Alex: - Sok mindre büszke vagyok, így például arra, hogy az ügyfeleim, a szakmai magazinok, valamint a többi tetováló művész egyaránt elismeri a munkásságomat, és hogy egyként bíznak bennem. Meglehetősen kemény, nehéz út vezetett idáig, amíg ezt a jelenlegi szintet sikerült elérnem a szakmában. Emlékszem, hogy először még egy abszolút kezdetleges, töltőtollból készített „felszereléssel” próbáltam tetoválni, majd utána megépítettem az első „tetováló gépemet” egy elektromos borotvából… Ráadásul sohasem tudtam elszegődni tanulónak senkihez, mert abban az időben a tetováló művészek, akiket megkerestem, nagyon távolságtartóak voltak, és féltékenyen őrizték a szakmai titkaikat. A képzettségemet tehát úgy szereztem, hogy tanultam rajzolni, meg bújtam a művészeti könyveket, így a tetoválás technikáját teljesen magamtól kellett elsajátítanom, sok próbálkozásba, kísérletezésbe tellett, ez a procedúra pedig rengeteg ideig tartott!
Miután ezeket a nehézségeket sikerült leküzdenem, ma már büszke vagyok arra, hogy a klienseim a világ minden tájáról hajlandóak annyit utazni csak azért, hogy tetováljak rájuk, akárcsak arra, hogy a magazinok interjúkat kérnek tőlem, vagy amikor a szervezők meghívnak vendégnek egy-egy nagyobb expóra. Ezenkívül büszke vagyok mindenegyes általam gyártott tetováló gépre, amit eladok, valamint arra, hogy a realisztikus tetoválás technikáját taníthatom különböző szemináriumokon.

Tattoo: - Örökké szeretnél tetoválni, vagy esetleg egyszer szándékodban áll majd váltani?

Alex: - Egyértelmű, hogy mindig ezt szeretném csinálni! A tetoválás és a családom az életem két értelme! Biztosra veszem, hogy az életem hátralévő részében is tetováló művész leszek, és remélem, hogy idővel majd a lányom is ezzel fog foglalkozni.