- Mikor is kezdtél el tetoválni, hogy jött ez az egész?
- Nem vagyok régi motoros a tetoválásban, kicsit több mint 3 éve kezdtem, de a legelső év nagyon félős próbálkozásokkal telt. Az első gépet egy ismerősöm segített beszerezni, hirtelen jött ötletnek köszönhetően, előtte igazság szerint nem is nagyon találkoztam a tetoválással, és semmit nem is tudtam róla. Aztán szép lassan magával ragadott.
Művészeti szakközépiskolába és egyetemre jártam, végzettségem szerint tervezőgrafikus és rajz-, művészettörténet tanár lennék, de sajnos mire végeztem, el is ment tőle a kedvem, rájöttem, hogy amit manapság kérnek, nem az én világom. Ugyanakkor rengeteg olyan dolgot tanultam, aminek nagy hasznát veszem egy tetoválás megtervezésekor és elkészítésekor is.
Az Invictusban idén nyár óta dolgozom, így végre minden időmet a tetoválásra és a tanulásra tudom áldozni. Nagyon jól érzem itt magamat, hamar befogadtak és rengeteg segítséget kapok a többiektől, bármilyen kérdésem is merül fel.

- Milyen stílusjegyek állnak közel hozzád?
- Nagyon szeretem a new schoolt, annak is a vidám, rajzfilmes, vagy még inkább képregényes ágát. Imádom, ha valami színes, poénos, sőt, szokatlan. Szeretek mesefigurákat, állatokat, különlegesebb dolgokat tetoválni. Sosem értettem miért kell egy tetoválást a témája miatt rossznak titulálni, csak mert az szokatlan. Nagyon kedvelem a minimált is, bár nem tudnám elképzelni, hogy én magam készítsem, ilyen téren nem áll közel hozzám. Nagyon meg tud viszont fogni, amikor egy tetoválás egy ütős grafika is egyben, olyankor még meg szokott szólalni bennem a tervezőgrafikus. Mindig is szerettem az avantgárdot, az absztrakt dolgokat, nekem a művészettörténet is a XX. századdal kezdődött le csak igazán.
Mivel annyira régen még nem tetoválok, rengeteget kell még tanulnom, ez nagyon hosszú folyamat, bízom benne, hogy az évek alatt sikerül kialakítanom egy sajátos stílust, amiért kimondottan keresni fognak majd a vendégeim. Papíron már életre szokott kelni a világ, és remélem az évek majd másokkal is megismertetik.
Csodálom a realisztikus alkotásokat létrehozó tetoválókat is, igyekszem ezt is megfelelően elsajátítani, mert nagyon fontosnak érzem, annak ellenére, hogy nem ezt a csapást jelöltem meg magam részére fő irányvonalnak.
Elégedett viszont sosem leszek magammal, soha nem is voltam semmiben, azonban szeretném, ha a vendégeim azok lennének, ezért igyekszem mindig a legjobbat és legszebbet adni nekik.

- A lányoktól mindig megkérdezem... Nehezebb hölgyként érvényesülni a szakmában?
- Nem vagyok még annyira régen a szakmában, hogy erről tapasztalatból tudjak nyilatkozni. Művész körökben gyakran éreztem, hogy valamilyen szinten nehezebb, sőt volt tanárom, aki ki is jelentette, hogy nem visszük semmire...
A tetoválók között viszont eddig még nem találkoztam ilyennel, és remélem nem is fogok soha ilyen falakba ütközni, ugyanis nememtől függetlenül a legtöbbet szeretném nyújtani.
Szerintem sok női tetováló megmarad a kimondottan nőies mintáknál, és bármitlen minőségű is, amit csinál, emiatt beskatulyázzák, mikor lehet sokkal többet tudna. Én is csináltam már rengeteg ilyet, de az ismerőseim, a régebbi vendégek már tudják mi az, amivel tényleg érdemes megkeresni.
Ugyanakkor nagyon sok lány vendégem van, gyakran kimondottan nem szeretnének férfival tetováltatni, jobban bíznak egy nőben, és velem még pletykálni is lehet közben. A férfi vendégek részéről pedig még nem találkoztam elutasítással, sőt, a szerintem eddig legjobb munkáim is férfiakra készültek, akik ismeretlenül is egyből megbíztak bennem.

- Van-e olyan karakter, amit nem szeretsz tetoválni? Van-e amit már banálisnak ítélsz, ha az emberek ezzel fordulnak hozzád? Egyáltalán, van olyan, hogy a tetováló unja, amit művel?
- Vannak örök sláger tetoválások, amikkel gyakran keresnek meg minket. A nonfiguratív, és a deréktetkó már nem olyan nagy divat, persze még akad egy-kettő, srácoknál most a maori népszerű. Nagyon gyakori kérések a feliratok, a csillagok is szakadatlan mennek. Nincs ezekkel semmi baj, azt leszámítva, hogy már tényleg tucat. Mindenkit, aki ilyesmit kér megpróbálok egy picit egyedibb irányba terelgetni, természetesen úgy hogy ő is elégedett legyen, de bármilyen kis mintáról is van szó, legyen benne valami különleges, ami máséban nincsen. Banálisnak talán a sztárok tetkóit érzem, ki tudja hány ezren tetováltatták már magukra őket.
Az is megesik, hogy magam ellen beszélek, és meggyőzöm az illetőt, ne tetováltassa fel a mintát, ha az butaság. Lehet, hogy megsértődik, és megcsináltatja mással, de inkább legyen így, mert szeretem ha tiszta a lelkiismeretem, még ha az is a munkám, hogy a vendég bőrére vigyem a kívánságát, bármi legyen is az.

- Mit gondolsz arról, hogy manapság már mindenki nyakig van varrva?
- Szerintem itthon még nem ez a jellemző, itt még mindig befolyásolja a munkavállalást is a tetoválás, ezt minden vendégemmel meg is szoktam beszélni, aki nehezen takarható mintát szeretne, vagy még egyáltalán nincs tetoválása. Nyugat-Európában már nem jelent problémát, sok külföldön élő magyar vendégem van, őket mindig megkérdem, milyen feléjük a hozzáállás. Itthon még kell pár év, hogy elfogadottabb legyen a testmódosítás bármely formája.
Tagadhatatlanul a tizen- huszonéves korosztály körében a legnépszerűbb a tetoválás, talán mire ők középkorú, dolgozó családos emberek lesznek, hozzászoknak azok is, akik eddig furcsán néztek a kivarrt emberekre. Egyébként meg ugyanolyanok leszünk 60 évesen tetkókkal, mint nélkülük, öregek és ráncosak.
A divatnak két oldala van: hasznos az elfogadás miatt, ugyanakkor a nagy kereslet gyengülő minőséget is hozhat. Aki viszont komolyan gondolja, és minőségi tetoválást akar, az nem másoknak, és nem népszerű mintákat fog csináltatni, és azt is megnézi, ki készíti el. Bennük szerintem mindig motoszkált a vágy hogy így díszítsék magukat, de soka csak most kaptak bátorságot, hogy kezd picit elfogadottabb lenni. Ezek az emberek azok, akik miatt soha nem fog színtisztán divattá válni a tetoválás.

Márta Alex