Akik „magyarul” tetoválnak VI.

- A kívülállók sokszor nincsenek tisztában azzal, hogy mi szükséges ahhoz, hogy valaki jó tetováló legyen. Nyilván, egyfelől kell az az x-faktor... de mi szükséges még? Iskolák? Gyakorlás?
- Nem feltétlen érzem azt, hogy iskolát kellene végezni ahhoz, hogy valaki tetováló lehessen, nyilván jól jön egy megfelelő rajzos alapképzés. Elsődleges szempont azonban a kézügyesség, ha az van, nagy gáz nem lehet, ezt még megtoldjuk egy pár év kitartó gyakorlással és egy kis elhivatottsággal. Az elején jól jön még ehhez, egy pár bevállalósabb haver is.
Nem az iskolai papírtól lesz valaki az ami. Valaki elmondja hogy tetoválj, te megcsinálod úgy ahogy mondja, de ha magadtól jössz rá, az szerintem sokkal többet ér. Nyilván kell valaki, aki megosztja a tapasztalatait veled és segít az elején. Plusz a gyakorlás.


- Mit illik tudni azoknak, akik még SOHA nem tetováltattak, de tervezik a közeljövőben? Te mit mondanál nekik? Milyen egy varrás, mire kell felkészülni? Sokaknak merül fel a meddig tart? Vérzik-e? És ugye, a banális „fáj-e” kérdés...
- Bárki, aki tetováltatni megy először is magában kell tisztáznia, hogy mit is szeretne. Sokan jönnek bizonytalanul, a ritkább az amikor valaki tényleg tudja, hogy mit akar. Addig, amíg nincs meg mit is szeretnénk, csak hogy legyen rajtunk valami, azért ne tetováltassunk. Szerintem mindenki érzi magában mikor jött el az ideje az első tetoválásnak… A hirtelen felindulásból elkövetett tetoválások később eltakaródnak.
Szedjük össze a kis motyónkat, pendrive, rajzok, skiccek és mikor ezek megvannak és kiforrt az ötlet, jöhet a tetováló. Miután megtaláltuk az emberünket, ő biztosan feltuningolja az ötletünket.
Tanácsom első tetoválásra: összeszedett gondolatok, határozott, de nem tántoríthatatlan vélemény, nyilván meg kell hallgatni a tetováló tanácsait, ötleteit, általában nem beszélnek hülyeséget.
Mindenki felkészül valami hatalmas fájdalomra, pedig elviselhető, a fájdalom miatt nem kell aggódni, fájni fog, de nem nagyon. Általában a fájdalom függ a mintától, mekkora, milyen, de függ a kéztől is aki adja. Lehet szépen is cicát simogatni, meg úgy is mint a debil gyerek.
Ja, és nem kell megijedni, ha néha megjelenik egy-egy vércsepp!

- Te milyen stílusban szeretsz leginkább tetoválni?
- Nem érzek egy stílus irányába sem igazi vonzalmat, nincs is kialakult stílusom, talán egyszer majd lesz. A képregényesebb témák jobban bejönnek, de egy kicsit húz a keleti vonal is. Mostanában egyre jobban tetszenek a minimál dolgok, majd talán ráharap erre a nép.

- Melyik az a munkád vagy munkáid, amelyre(amelyekre) leginkább büszke vagy?
- Nem hiszem, hogy büszke lehetnék bármelyik munkámra, ezt bárki megtudja csinálni, csak nem kell kapkodni. Inkább azt mondanám, vannak aktuális kedvenceim. De jó látni évekkel ezelőtti dolgokat még mindig szépen, úgyhogy a gazdája még mindig örül neki. Talán az tölt el büszkeséggel (egy kicsit), hogy ezt én okoztam.

- Kik a kedvenc tetoválóid, akik mondjuk hatással is voltak rád?
- Nincs konkrét kedvencem, sorolhatnék neveket, de mind tudjuk, kik a jók. Aki hatással volt rám, az első tetoválásom készítője, akkor gondoltam arra, ezt ki kellene próbálnom! Ha akkor jó tetkót kapok, meg sem fordul a fejemben az, hogy jobban is meglehetne csinálni! Eltelt pár év és megismerkedtem Bányai Csabival, aki a helyes irányba terelt. Neki köszönhetem a jelenlegi munkahelyemet is. Ha nincs Csabi, nem ismerem meg Körmit. Nagyon örülök annak, hogy dolgozhattam együtt Golddal (minden tiszteletem az ővé) és Tomival, már csak látni őket munka közben is sokat segített abban, hogy tudjam, jobban kell csinálni azt amit űzök. Mindenkinek sok sikert kívánok a megfelelő ember megtalálásához!

Márta Alex