- Kiskoromban állatorvos akartam lenni, majd nyomozó, végül filozófus... Közben végig az volt a titkos álmom, hogy egy napon majd rocksztár leszek! Neked kb. hány éves korodban fogant meg az agyadban a gondolat, hogy tetováló leszel?
- Gyermekként én is állatorvos szerettem volna lenni, a szokásos kommandóson és tűzoltón kívül. Kézügyességem már korán megmutatkozott, de nem gondoltam, hogy majd ebből fogok egyszer megélni. 16 évesen ébredtem rá, hogy ez az út való nekem, amikor megcsináltattam az első tetoválásomat, ami nem nevezhető nagy mintának. Ezután kezdett jobban foglalkoztatni a tetoválás művészete. Újságokból, majd később netes shopokból keresgéltem magamnak felszereléseket, aminek egy kezdő, mai szemmel nem éppen jó minőségű szett lett a vége, amivel első tetoválásaimat csinálgattam a vállalkozó szellemű páciensekre.

- Mi volt az első igazán komoly lépés ebbe az irányba?
- Talán amikor rászántam magam, hogy megvegyem a kezdő felszerelésemet, aminek első áldozatai édesapám és édesanyám lettek. A legelső minta elkészültekor éreztem, hogy ez nem egy hétköznapi dolog, és máris teljesen magával ragadott. Azóta teljesen az életem részévé vált, és ki is tölti azt. Úgy gondolom, hogy ez a fajta művészeti ág is, mint minden egyéb, rohamosan fejlődik manapság, amivel minden tetoválónak fel kell vennie a versenyt.

- Ha betévedek hozzád, és azt mondom, tökmindegy mit tetoválsz rám, csak olyasmi legyen, ami napjainkban mozgatja a fantáziádat, és jellemző rád, milyen mintát kapnék?
- Mindenképpen valami realisztikusnak ható, oszlásban lévő zombi portét, mivel elég kevés kuncsaft meri bevállalni az effajta, nem éppen szolid végeredményű tetoválásokat. De minél betegebb az ötlet, annál jobb! Főleg ha ez ráadásul élethű verzióban történik...

- Milyennek látod a tetoválás piacát itthon? Nehéz vagy könnyű érvényesülni?
- Úgy gondolom, hogy egy idő után, ha valaki eléggé elhívatottam csinálja, nem nehéz megél ni belőle. Persze az elhivatottság alatt nem azt értem, hogy saját maga szerint jól csinálja, és azt gondolja, hogy már nincs hová fejlődni. Ha valaki így látja, az nagy gond. Sajnos ebből a típusból van több, és ami még jobban elszomorít, hogy elég nagy vendégsereget képesek meghódítani csupán a szövegükkel,és a konkurencia pocskondiázásával.
Visszatérve a valódi kérdéshez, úgy gondolom, aki jól csinálja, az megél belőle. A tetoválás iránti igény szerintem egyre nő, és ez a művészet sokkal elfogadottabb, mint 10-20-évvel ezelőtt.

- Szerinted lesz-e ismét valami felkapott divatstílus a tetoválás kultúráján belül a közeljövőben?
- Véleményem szerint, az igazán divattetoválásokat Beckham, Rihanna és társaik határozzák meg, jobbnál jobb és egyedibbnél egyedibb tetoválásaikkal, amit szerintem minden tetováló hatalmas extázisban valósít meg ötezredjére is.
A viccet félretéve, azt látom, hogy egyre több vendég törekszik a szép és igényes tetkókra, ami legnagyobb örömömre nagy százalékban realisztikus ábrákban valósul meg. Örülök annak is, hogy elég sok televíziós csatornán vannak tetoválással kapcsolatos műsorok, ami véleményem szerint nagy mértékben elősegíti az emberek számára a mi kis világunk megértését, és művészetként való elfogadását. Viszont ami ezekben a sorozatokban nem mindig tetszik, az az, hogy nagy átlagban azt hallom a vendégektől, hogy ők a legjobbak a világon. Erre mindig az a válaszom, hogy lapozgassanak át egy magyar Tattoo Magazint, és hasonlítsák össze az alkotásokat. Szerintem tanulságos cselekedet lesz.

Márta Alex