Urbán Kata – Magyar tetováló, a kenguruk földjéről!
2011. 07. 31.
A férfi szem elsőre bizonyára azon akad fenn, amikor megpillantja Kata fotóit, hogy a hölgy meglehetősen csinos teremtés, és csak második nekifutásra veszi a lapot, hogy egy igen ügyes, feltörekvő tetoválóról van szó! Pedig ez így igaz! Kata már régen kacérkodik a szakmával, élesben ugyan még csak néhány éve tetovál, de tehetsége éppen elég volt arra, hogy egyenesen Sydney-ig repítse őt…
- Mikor kezdtél el tetoválni, és hogyan jutottál el vele egészen Ausztráliáig?
- Mindig szerelmese voltam a művészeteknek, és ez már egészen kis koromban kiderült. A tetoválással viszonylag korán megismerkedtem, és hamar gyűjtővé váltam! Sajnos a bőrünk nem végtelen felület, pedig sok olyan tetováló van a világon, akitől szeretnék még ereklyéket gyűjteni! Már 10 éve, hogy pár hónap erejéig belekóstoltam a tetoválásba (sajnos a körülmények úgy hozták, hogy akkor még nem mélyedtem el igazán a szakma rejtelmeiben). Aztán, 2 éve varratás közben szóba került, hogy szeretek rajzolni, és a tetováló úriember javaslatára újra nekifutottam a dolognak. Ő, Fortágh István volt, akinek azóta is hálás vagyok, hogy kitartóan biztatott, és így most már én is a tetoválok táborát erősítem! Kezdetben pár hónapig együtt dolgoztunk, majd szabadúszó lettem. Mivel mindig is szerettem portrékat rajzolni, ezért úgy gondoltam belevágok a sűrűjébe… Az első két portré munkámat a férjemre készítettem, majd feltettem egy közösségi oldalra, és legnagyobb megdöbbenésemre megkerestek egy ausztrál tetováló szalonból, hogy szívesen vennék, ha velük dolgoznék egy ideig! Minden olyan hirtelen történt! Ijesztő volt a gondolat, hogy nekivágjak a világnak, ugyanakkor csábított az ismeretlen, és tudtam, hogy jó helyre kerülök, ahol sokat tanulhatok. Így jutottam el a Kaleidoscope nevű szalonba, Sydney-be, ahol 3 hónapot vendég- munkálkodtam. Később jó barátságba kerültem egy helyi tetoválóval, Wayne Cartwright-val, aki saját üzletében dolgozik, így egy rövid hazalátogatás után visszatértem a tengerentúlra, hogy tovább tanuljam a szakmát, és hogy a nyelvtudásomat is csiszolhassam. Jelenleg már csak az elkezdett nagyobb munkáimat fejezem be, nemsokára hazamegyek, és úgy gondolom, maradok is otthon egy jó ideig! - Csinos hölgyként könnyebb leversenyezni a pasi-tetováló konkurenciát?
- Igen, azt hiszem, ezen a téren szerencsém van! Ebben a szakmában ritkábban fordulnak elő nők, ezért hamar hírünk megy, ami persze jó reklám... Sokszor tapasztaltam, hogy a férfiak igyekeznek hozzám kérni időpontot! Sok nő pedig, a szégyenlősségéből adódóan, szívesebben veszi, hogyha egy másik nő kezei alá kerül a „varrodában”.
hirdetés
- Milyen témák azok, amelyek mozgatják a fantáziád? Milyen mintákat szeretsz tetoválni?
- A realisztikus ábrázolást csinálom a legszívesebben, valahogy arra áll rá legjobban a kezem! A portrék készítése áll a legközelebb a szívemhez. De szeretem a kihívásokat, és tudom, hogy minél inkább nyitok új stílusok felé, annál többet tanulok minden egyes darabból, amit elkészítek! Miután mind rajzolásban, mind festésben a fekete-fehér világban mozogtam, kezdetekben, kissé vonakodtam a színek használatától. Most már egyre többet és többet dolgozom színekkel, azt hiszem ez most egy óriási lépés volt a fejlődésemben! - Milyen eszközökkel szeretsz dolgozni?
- A tavalyi salzburgi tetováló expón, Müllner Csabával dolgoztam, az ő hatására kezdtem el forgómotoros gépekkel is felszerelkezni, és most már, a világért sem válnék meg tőlük! Persze, nem csak azért, mert kevésbe zümmögnek! Igyekszem a lehető legjobb eszközöket használni, mivel ezen a téren maximalista vagyok! Hiszem azt, hogy a jó munkához nem csak elhivatottság kell, hanem a lehető legjobb anyagok használata is ugyanolyan fontos!
- Van-e példaképed, akinek a munkái nagy hatást gyakoroltak rád?
- Müllner Csabi fantasztikusan bánik a színekkel, sok tanáccsal látott el, aminek a realisztikus ábrázolásban nagy hasznát veszem. Valamint Mike DeVries volt még rám nagyon nagy hatással! Vele a Sydney Tattoo Expo keretein belül tartott továbbképzésen volt szerencsém találkozni, és megvitatni néhány, számomra teljesen új technikát. Persze, rengeteg nevet tudnék még itt felsorolni, köztük természetesen a mar országunk egyik ikonjának számító Boris-t, aki újra és újra lenyűgöz, ahányszor csak megnézem a munkait. Rengeteg tehetség van a szakmában! Rögös út áll még előttem, de kitartó vagyok, és bízom benne, hogy egy nap én is a nagyok köze kerülök majd!
