2011. 01. 26.
Igen, igen tudjuk, hogy a plasztikai sebészet előszeretettel alkalmazza a tetoválást bőrhibák korrigálására. Ha ritkás a szőrzet vagy hajzat, rafinált festékbevitellel ezen is segíthetünk. És azt is eleget halljuk: „Fúj, ne tetováltass, begyullad”! Szerencsére az egészségügy és a tetoválás kapcsolata sokrétűbb és izgalmasabb ennél a néhány közhelynél.
Extrém ötletek
A tetoválás lehetősége kreatív elképzelésekkel gazdagította az orvostudományt. 1880-ban J. Comte, francia katonasebész azt javasolta, emeljék ki tetovált vonallal a sorkatonák fő ütőértörzseinek lefutását. Így sokkal gyorsabban és sikeresebben végezhetnék a harcmezőn a sebek leszorítását, a vérzés elállítását. Az orvosi szempontból ésszerű ötletet gúnyos kacaj fogadta. A lelencházi csecsemők tetoválását maguk a bábák ajánlották a könnyebb azonosítás végett. Már a 20. század első felében is kísérleteztek egyes szemorvosok, hogy a szaruhártya homályt tetoválással készített pupillautánzattal szépítsék.
Véletlen tetoválások
Tetoválások balesetek következtében véletlenül is keletkezhettek. Ilyenkor a pórul járt vagy beletörődik vagy megszabadulhat a baleset nyomaitól. Ma már ez igazán egyszerű, de pár évtizede még a már megismert, nem kívánatos módszerekhez kellett nyúlni. Pl. autóbalesetek következtében beékelődhet a salak az arc vagy tenyér bőrébe. Katonáknál fordul elő, hogy a közelükben felrobbanó akna vagy puffancs miatt a lőpor spontán tetoválást eredményez, de hagyhatnak ilyen nyomot a bőrön a közeli lőtt sebek is.
Festékanyagok
Főleg a színes anyagokra jellemző, hogy elhalványulnak, kilúgozódnak, a bőrből könnyen a nyirokcsomókba szívódhatnak. Általában jellemzőjük, hogy okozhattak vérbőséget, vizenyőt, pörkképződést.
fekete: szénpor, tus, puskapor, tinta, lámpakorom
kék: indigó
vörös: cinóber, kármin, ólom-oxid, vörös tus, mínium
sárga: kurkuma
Burány Judit
